Barna Júlia: a létet is mintha messziről nézné (versek)
•
érzelmes vers Tóth Árpádról
úgy látom őt
mint aki borús tájakon bolyong
de ott is idegen
érzése a folytonos távolodás
a létet is mintha messziről nézné
mintha mindenre éhesen szomjasan
csak futólag ízlelné az eléje tett ételt
mint akinek nem jut nem jár
vagy nem megfizethető az ár
azt álmodta
borral kínálja még az élet
mosolyt szórnak felé a nők
homlokon csókolják
félszeg furcsa fáradt
álarca mögött is megtalálják
saját csendje szigetén
de nem volt annyi ereje
vagy nem tudott hinni benne
hogy a boldogságot megidézze
mintha a csodák ott lapulnának
egy zárt ajtó mögött
és nem engedné ki onnan őket
meglepetés bűvölet ne érje
elmúltával ne nőjön szenvedése
úgy látom őt
hogy alkonyok remegtek benne
a homályban volt az otthona
a napsütés nem vonzza azt
akinek fáj a ragyogás is
és fáj a dallam
ami azt visszhangozza benne
nem lehet
az emberek magányos csillagok
mégis rokonok
akkor is ha tőlük száz évre vagyok
az évek félreállnak
az idő mélyére látok
értem amit ő írt
felpróbálom a mondatait
illenek rám is
az élet mindenkor dráma
itt és most
ugyanaz a bánat válaszol a vágyra
igeidők és feltételes módok
az emlékek lavinaveszélyében élek
egyszer eltemetnek
mulasztásaimmal bűneim súlyával
képtelenség
teljesen lezárni a múltat
és a kaput is beszögezni
ne járjanak vissza a kísértetek
csak jönnek jönnek
igyekeztem
de nem feleltem meg
végül senkinek sem
a legtöbbel magamnak tartozom
szegény életemet
annyiféleképpen elragoztam már
múlt jelen jövő időben
elemeztem a feltételes mód lehetőségeit
szenvedő szerkezetté alakultam
akivel csak megtörténnek a dolgok
tisztára söpri szívem pitvarát a fájdalom
nem tudom mit jelent a szó hogy boldog
még mindig élem
meg sem álmodott álmaim sohanapját
kék órák titkai
kék órák
mintha ringatózna a világ
a hajnal hűvös tenyerén
messzebbről
titokzatos hangok érnek el
ott történik valami
vagy csak a létezés hangja szívverése
szövődik a hajnal egyéb rejtelmeibe
még függöny takarja a mai napot
bánatot hoz vagy ajándékot
nem lehet idő előtt kibontani
történhet így vagy úgy
és másféleképpen is
néha azt hiszem
már tudok valamit
de szétfoszlik minden
amikor megérintem
Illusztráció: Tóth Árpádról
Ezek is érdekelhetik!
Simai Mihály: »ÉVSZÁM-MISZTIKA«, »TITOK, ÉJFÉL, KALAP stb.« (versek) →
Baka Györgyi: A hallgatag kerub (versek) →
Bánfai Zsolt: Levél önmagamhoz, Szobor (versek) →
