Baán Tibor: A MŰVÉSZ ÉS A MÚZSA
•
…hálás vagyok Mindazoknak
kik bennem egyetlen személlyé
összegyúrva az eltelt idő
zegzugos pagonyából
félálmokból álompagodákból
földszintről és emeletekről
s néha egy bodzabokor mögül
szólítottak nevemen
és én elhittem nekik hogy létezem
hogy szerelem lakik a tengerálmú
tintában – ó régi mártogatós tollak!
elhittem hogy boldogságomtól
nevetősebb a korszak
mely közben elárulta naiv híveit
és egyre nehezebb lett hinni a Hitben
a lélekóceán felett röpködő
rímben – Szentlélekben…
Egyre nehezebb de mégse lehetetlen
mert az Ének halhatatlan
egyszerre száz helyen van
itt és ott … Árkádiában hol a művész
a Művész meg a Múzsa
végül a tények mögött
színről-színre találkozik…
Illusztráció: W. Blake-részlet
Ezek is érdekelhetik!
Simai Mihály: »ÉVSZÁM-MISZTIKA«, »TITOK, ÉJFÉL, KALAP stb.« (versek) →
Baka Györgyi: A hallgatag kerub (versek) →
Bánfai Zsolt: Levél önmagamhoz, Szobor (versek) →
