Molnár Gábor: Ered
•
óaranyos, zsíros nyomokat
varangyos vigyorok közt
gyűlöldösve hagyva,
bújdogál lelketlen lélekből
meglékelt lélekig
a létördög sudár törpe sarja
a szívbe szakadt Égivel
álarcos bolondokhoz szóló
szúró szerszám a szám,
ám az éles eszű maszknak
nincs igaza, se arca, se hite…
és még vágya sem övé igazán
akármi ürügyén irigyen,
mosoly sok kétség közt
szennyesen elejtve,
baráti romlottság bűnei,
mint kies kis embertelenség,
el lesznek felejtve
vihog az időtlen lárva,
családja van, garasa van…
gondos sok gondolata, alvilági kedve,
úgy jár kel pompásan,
akár az édenkertet dühödten feldúló,
sivárság sóvárgó láthatatlan medve
nem tudják mit cselekszenek…
dehogynem, tudják s akarják,
ácsoljunk keresztet!
és ácsol a hitetlen gyilkos nagy hitével,
ácsol, kit kietlen embertelenség
többé nem ereszthet
kéjbő vérbaj, nyugat,
bú bajszú létcsonk, nyugat,
sápatag rákkínban, nyugat,
keletet felejtve ugat,
kikelet, holt kelet, ugat,
kelet köd káromlón ugat
gyehenna katlanában a hazugságnak,
hol süvöltőn gőgöl a bűn somolya,
s hitem is bicsaklottan biceg,
Krisztust a középről kilökve,
rág mániák nyálcsorgató molya,
szárnyatlan fecském csak piheg
és áldás a gyermek,
általa fénylik s lélekzik az Isten,
dús dobogás, ki szeretetből ered,
bűntelen tavasza a létnek,
oly poklokat győző feltámadás,
mely Úrvérrel váltja meg,
s járja át csüggedten csermelylő ered
Illusztráció: fh. Véronèse
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
