Horváth Ferenc locsolóverseiből
•
Bibliás
Krisztus, bizony, feltámadott,
s nekünk örök példát adott!
Jöttem együtt örvendeni,
Húsvét hétfőt köszönteni,
virágokat megönteni.
Hogyha szabad, hogyha lehet,
úgy öntöm a rózsavizet,
mint Jézus a szeretetet:
teljes szívvel, kedvvel, bőven,
amikor kell, jó időben –
s kívánom, hogy a ház népe,
aprósága, nagyja, szépe,
virágozzék egészségben,
Ég áldotta békességben!
Kisfiús
Pöfögök, mint egy
gőzmozdony,
locsolóversem
elmondom;
s öntözök aztán
vízzel-gőzzel –
teljes gőzzel:
ha mozdonylány vagy,
ne rejtőzz el!
Rubáís locsolóvers
Ütemre mozdul lábunk és kezünk,
csak öntözünk, mindig csak öntözünk –
csupán a szív, a szív diktálja ezt,
mi szárba szökken, ahhoz nincs közünk.
Sosincs közünk ahhoz, mi szárba szökken,
bezzeg van ahhoz, ami sárba szökken –
de öntözünk, mégiscsak öntözünk
e múlni létre penderült Örökben.
Ha menni kell, megyünk toronyiránt,
ez szabatott a kezdettől miránk,
és öntözünk, mindegyre öntözünk,
sűrűn locsolva szomjazó gigánk.
Filozófikus
Húsvét van, hát locsolok magam is:
az ilyesmi a létben az íz.
De üvegcsémben nem kölni kotyog,
s nem holmi rózsavíz.
Illattalan és illanó,
amivel megöntöm a nőt:
ha szabad, legottan permetezem
a desztillált Időt.
Hagyományos
Húsvét hétfője van,
megyek toronyiránt,
s megöntözök vígan
virágot és leányt.
Szándékom most is ez,
ezért kopogtatok,
s nagy örömömre lesz,
hogyha locsolhatok.
Heves
Nagy húsvéti kedvem támadt:
locsolnám az ibolyákat,
rózsákat és violákat!
Úgy öntöznék! Virágszálak,
nyithatom a fiolámat?
Legényes
(Az utolsó versszakot titkon súgja a leányzó fülébe a locsoló)
Jöttem, a szándékom tiszta,
vállamon leng a tarisznya,
tarisznyámban üvegecske,
megtöltöttem tegnap este.
Üvegcsében gyönge harmat,
szép virágszál, meglocsollak:
ha jó szívvel engeded –
boldogan megöntelek!
Tiltakozol, kis hamis?
Megteszem én akkor is!
Húsvét van, hát megöntlek –
kedden pedig megdöntlek!
Tréfás
Odakünn csivog a csíz,
kis üvegemben rózsavíz:
jó márka, nem bóvli!
Szabad-e locsolni?
Locsmojos húsvéti iramat
(Képzelmész nyelvújítás korabeli, 2017-ben fellelt locsolóverse)
Húsvét hétfője van: mezengy –
derülten cékázgatgatok…
Delinkés portát les szemem:
fütyészem, hol locsolhatok.
Penderedek, célom komoly,
szóm soktüzes, nem lükkögök.
Jöhet rózsavíz-locsmojom?
Bájné, ha szabad, öntözök!
Virtuális
Öntöztem hajdanán
vödörrel, szódával,
gyötörtem lányokat
húsvéti ódával.
Versem most nyúlfarknyi,
táncot jár rím-élen,
s gyöngéden locsolok,
a hölgyet kímélem.
Ha szabad, a kellő
aromát kimérem,
s rózsavíz illatát
postázom e-mailen.
Locsolós Pi-vers
(Magyaros betűszámlálás: 3,14 159 265 358 979 323 846)
Kér a rózsa:
„Ó, lélek, permetezz!”
Így fiolám nyitom!
Szép virág, viruljon
mindenkor, szelíden:
frissítse, íme, ma
üde rózsavize
igaz szívnek!
Négysoros locsolóvers
Húsvét hétfőt jöttem köszönteni, szívből,
s bőven önteni a szagos rózsavízből!
Szabad-e locsolni? Ha igen a válasz,
nem marad itt rózsa és ibolya száraz!
Gyöngéd locsolóvers
Jöttem, a szándékom tiszta,
vállamon leng a tarisznya,
tarisznyámban üvegecske,
megtöltöttem tegnap este.
Üvegcsémben gyönge harmat,
szép virágszál, meglocsollak:
ha jó szívvel engeded –
boldogan megöntelek!
Locsolások prológusa
Virultok bár szépen, lányok,
kellenek a locsolások:
a legényes öntözések
fénylőbbé teszik a szépet!
Hogy még jobban ragyogjatok,
hogy soha ne hervadjatok,
rózsavizem ezért öntöm,
hogyha szabad, szívből, rögtön!
Sprinter hölgyek locsolására
Szellőlábú futólány vagy?
Igazán?
Várj csak, mindjárt meglocsollak,
de meg ám!
Rózsa vizem illatárja
capsoderma, gerosan!
ÁLDOTT HÚSVÉTOT, KELLEMES LOCSOLKODÁST!
Illusztráció: Markó A.
Ezek is érdekelhetik!
Hegedűs Gyöngyi: der erste schnee das land befiel →
Takács Gergő: Csendes Viharok Tengerén →
Kirilla Teréz: Vállaira vette (versek) →
