Norman Károly: Naptelek
•
Id. Panyovay Koppány egyszerű ember volt, ahogyan magát címkézni szerette, olyan beszélgetésekben, amelyekben a kompetenciája kérdéses volt ugyan, de ezt ezzel az elegáns bekhenddel félrepöckölte. Természetesen nem úgy értette, hogy defektes volna a kifinomult ítélőképessége, vagy ne volna elmélyült a tárgyismerete; hanem úgy, hogy tartalmilag itt a vége az alkalmi disputának, amelyben emiatt nem is születhet verdikt a tekintetben, hogy kinek volna igaza. Az efféle mentalitású vállalati pénzügyesek szokták volt magukról azt gondolni a svájcifrank-időkben, hogy középszerény megtakarításaikkal helyzetben vannak, noha akkoriban is rajzottak a spekulatív térben a profik, közgazdász-, informatikai, esetenként állami háttértámogatással, ami miatt túl sok „egyszerű ember” nem ért el szóra érdemes sikert, többeknek elúszott a lakásuk is, és zártkerti bungalókban húzták meg magukat a további életükben. E népességet célozták afrikai uralkodók teljes államvagyonát mentő, kivételes lehetőségek, illő részesedéssel; jobb esetben roppant előnyös bankkártyaakciók aluljáróbeli közösségi közlekedésük során. Még az is előfordult, hogy étvágygerjesztően csinos, fiatal lányok pláza-mozgólépcsőn próbálták kölcsönkérni a személyi igazolványukat, mondván, hogy a fiatal koruk miatt nem vásárolhatnak okostelefont. Veszélyes a világ.
Id. Panyovay Koppány, kellően gyanakvó lévén, mindezeket mindeddig megúszta, annak ellenére, hogy a nyugdíjazása előtt egyre komolyabban kellett fontolgatnia, föléli-e élete egész megtakarított pénzét, vagy fiára, Ifj. Panyovay Koppányra hagyja azt, alkalmas befektetés formájában. Bélyeggyűjtésbe foghatna, bár eddig ebben nem utazott, ehhez speciális szaktudás is kellhet, ki tudja, de talán még lenne ideje. Vagy vehetne egy kiló törtaranyat. Esetleg kereshetne leinformálható befektetési szakembert, az majd megtalálja a vagyonkához illeszkedő optimumot. Talán egy kisebb ingatlan. Túl sokáig már nem várhatja, hogy magától hullik az ölébe a lehetőség. A pénzeknek a történelem tanúsága szerint fialniuk kell, mert anélkül néha maguktól is elillannak a semmibe, elszublimálnak, mint mondjuk Id. Panyovay egykori Kiváló Munkáért kitüntetésének a presztízse.
Fel is gyorsult ez a világ. Csúcsgazdagok magán űrhajózási piacokat építenek ki. A városok körül egy-két év alatt megtízszereződnek a telekárak, régebben jobban kitelt volna. A tudományok már végleg követhetetlenek, nemsokára itt a fúziós reaktor, bedrótozzák az emberi agyat. Ma már nem mosolyog az ember valamely guminőn, akit mesterséges intelligenciával szereltek föl; nahát, ehhez már Id. Panyovaynak aztán végképp semmi köze. Nem lehet mindezt átlátni. Már a fiú sem fiatalember, de hadd örököljön, látszik néha rajta, hogy számít rá; be kell fektetni, mielőtt elmegyünk. Talán valami kis ingatlan.
***
– Jól látja, uram. A pénze ma már egy agglomerációs lakótelek árának is csak a harmada. Vannak persze banki kölcsönlehetőségek, alkalmi részletfizetési esetek, de effélékre nem lehet kalkulálni. Régebben azt mondtam volna magának, hogy picit kijjebb még megfizethető; ma ehhez a világ végére kell elmenni. Vagy olcsó a telek, de az egykori üzem által méreggel telített talajon, ami nem igazán publikus. Ha tud titkokat tartani, és elég vastag a bőr a képén, hajrá; de hogy maga lakjék ott, azt azért ne. Én tisztességes ingatlanos vagyok, nem utazom ilyesmiben, láthatja. Mégis van a maga számára ajánlatom. Csakhogy ahhoz fantázia és fiatalos vállalkozószellem kell, bár úgy nézem, magában mindkettő megvan; node minden extra lehetőség mindig is ilyen volt. Ugye tudja, mi az extraprofit.
– Gazdaságis vagyok.
– Akkor érti. Még egy pilótajáték is lehet jó üzlet, mármint az első tíznek, a többi majd megadja az árát. A növekedés kezdetén kell megragadni a lehetőséget, az a befektetés. Járt már tőzsdén?
– Mit gondol?
– Ó, tehát akkor szakember, ért engem. Hogy fogadja a váratlan helyzeteket? Nem azért! Csak ugye majd végig akarom mondani, de szűk az időm, nagy a fordulatszám.
– Szóval?
– Nem fogja megbánni. Vegyen extratelket.
– Az milyen? Miben extra?
– Tényleg extra, mint mondjuk egy extragalaxis. Tudja, mi az?
– Más tejút.
– Úgy van. Az “extra” azt jelenti, hogy kívül. Az „extrauterin” terhesség például a méhen kívüli terhesség.
– Hogy? Mi!?
– Csak a kifejezést magyarázom. Az extragalaxis a Tejúton kívüli galaxis. Szóval a kívüli a fontos itt. Érdekli a csillagászat?
– Uram, ha jól értem, ön ingatlanügynök, aki telekvásárlási lehetőségeket ajánl, és ehhez képest a szülészet meg a csillagászat –
– Türelem. Nem kalandoztam el, időm se lenne rá, de mindjárt látja.
***
– De apa, én ezzel mit kezdjek? Mi a fene ez? – Ifj. Panyovay Koppány megütközve forgatta a kezében az okiratot, amely szerint egy ismeretlen ügynökség bejegyeztette az ő tulajdonjogát egy ezer hektár területű telekre a Nap felszínén.
– Ez az örökséged. Ebbe fektettem a megtakarított pénzemet. Rád hagyom.
– Hogy mi a rossz nyavalya? – Ifj. Panyovay Koppányban ébredezett a gyanú, hogy zavaros marhaság formálódik, és ebből pénzügyi “elmaradt haszna” következhet. Kár ugyan nem éri, de, a lelke mélyén, kicsit mégis számított apja megtakarított pénzére, amelyről semmi pontosat nem tudott. Évente ha négyszer találkoztak, egy karácsony, egy húsvét, két születésnap. De azért az nem lehet, hogy némi kis lóvé ne gyűlt volna össze, apa nem iszik, nem utazgat, nem rázza a rongyot, ráadásul bezápult pénzügyes. Neki eddig sem jutott eszébe kérni tőle, az élete közepén már megvan a maga független élete. De ha már az apja idehívta, azzal, hogy valamit adni akar, hát eljött, különösebb várakozás nélkül. Zsozsó nem lesz, hát nem lesz, de mi a nyavalya ez. Az apja öregkorára meghülyült?
– Fiam, én nem vagyok sem ipari, sem befektetési guru. De aki ért hozzá, aszerint ingatlanban nem lehet csalódni.
– Ingatlan? A Napon? – Ifj. Panyovay Koppány vérnyomása ütemesen emelkedett. Vészjóslóan nyájas arccal dőlt hátra apja rosszabbik karosszékében. – És hogy mennek mostanában a Napon a telkek?
– Jajj, fiam. Türelem.
– Deeeee –
– Előbb hallgass meg, az általános szokásodtól eltérően. Tanulmányoztam a kérdést.
– Egy fenét tanulmányoztad! Egy sötét szélhámos hasba akasztott a kampós dumájával, és most rám akarod mérni! Nem gondoltam volna, hogy elborultál valami másfél évszázados fantasztikus regénytől, Verne, Wells, Bradbury, Hubbard! Esetleg megkímélhetnél a hülyeségektől! – Ifj. Panyovay Koppány már tajtékzott.
– Csillapodj, és figyelj, bőven van tanulnivalód. Ennyit igazán megtehetsz. Hallgass végig.
Ifj. Panyovay Koppány majdnem ugyanúgy tett, mint a nagykorúsága óta mindig: ha végképp nem tudta elkerülni, darabig semleges pofával, bezárt elmével tűrte apja valamely sercegő okfejtését, bár korábban jobbára észszerűnek látszó témák kerültek terítékre, közgazdaságtan, morál, múlt századi szociológia, az izgalmak netovábbja. Csakhogy ez most mégis mi a nyavalya.
***
– Apa, te tévedsz. Nem azért szeretted a fantasztikus regényeket, mert fiatal voltál, és mert most én vagyok fiatal, nekem is szeretnem kellene. Azért szeretted, mert az volt a divat. Ma nem az a divat. Már bocs’, hülyeségekkel nem foglalkozom.
– Az üzlet nem hülyeség.
– Ó, persze. Közgazdász vagy. Hát nekem meg a fémszerkezet a mindennél fontosabb. Meg a nők, ha nem haragszol. Meg a pénz.
– Pompás. Tehát van ugye az ingatlanbiznisz. Itt van a szomszéd, még nem láttad, nem is fogod, szarik a fejünkre, valahonnan összegyűlt nála egy vagyon, és ezt a rohadt nagy házat építi a torkunkba, mert meg tudta venni a szomszéd telket, és nekünk itt, a kerítés mellett idéntől sosem lesz többé zöldségeskertünk, az árnyékban.
– De ennek mi köze…
– Az ember, fiam, területlakó. Ezért biznisz az ingatlan. Már amikor valahol megállapodik a jogrend. Mert ugye egykor a Vadnyugat…
– … meg a lőfegyverek…
– Jól van. Tehát elfogyott a Földön a föld, azt ugye látjuk, menekültek, újfeudalizmus, satöbbi. Ezt a fantasztikus irodalom virágkorában is látták, el kell menni más naprendszerekbe, más bolygókra, ki kell irtani a Föld lakosságát, hogy elférjenek a fekete szörnyek.
– Ennyi scientológus baromságot.
– Nyugi. Amíg nem voltak emberes űrhajók, lehetett ezzel játszani. De amióta vannak, lehet tudni, hogy még magánűrhajók is lesznek, a szomszéd pedig nem a hasunkba épít házat elkorrumpált közpénzen, hanem a Holdon űrbázist, és bérbe adja Jupiterhold-platinabányászoknak, majd onnan indulnak. Vagy egész kormányoknak, hogy onnan lőhessék az oroszokat, amerikaiakat, kínaiakat, indiaiakat, vagy akik akkor épp sokan vannak és pimaszak. Nem ő akar lőni, ő csak bérbe adja, ha majd elszámoltatják a háborús bűnösöket ugye.
– Hogy én ezt hallgassam. Apa. Nem ezért jöttem.
– Itt van egy doboz sör.
– Jó. Mondjad, ha muszáj. Csak kicsit gyorsítsunk, ha lehet.
– Még a múlt században úgy nézett ki, legalább államnak kell lenni az űrhajózáshoz. Ezért lett egy nemzetközi űregyezmény, hogy mit tehet egy állam egy Földön kívüli égitesten és égitesttel. Az ügynök megmutatta ennek a dokumentumnak a pdf formátumú másolatát. Aztán kiderült, hogy van egy joghézag: magánszemélyek akkoriban föl sem merültek. Élelmes üzletemberek már a múlt században is előre látták, hogy lesz magán- és üzleti űrhajózás. Elkezdtek telkeket eladni a Holdon és a Marson. Nehogy azt hidd, hogy csak kevés magánőrült telektulajdonos van. Az elsők olcsón kaptak erről okiratot, ma már a helyére került az árfekvés, már a Jupiter-holdakat is parcellázzák. Az ügynök azt mondta, hogy de a Nap még fel sem merült telekszempontból, az elsők igen jól fognak járni, mert még olcsó. Mit akarsz azzal a ceruzával? Ne oda firkálj!
– Apa. Te ugye valami gazdaságtant tanultál. Én viszont fémeket. Ehhez kellett némi fizika. Tudod te, mi az, hogy Nap-felszín?
– Akármi, nem érdekes, hidd el. Itt a tulajdoni lap. Be van jegyezve.
– A Nap egy gázgolyó, a közepén sűrű és átlátszatlan, a fényrészecskének egymillió évig tart, mire kiér a felszínre. Onnan nyolc perc alatt itt van, a Földön. Az a réteg, amelyben a Nap anyaga a fény számára átlátszóvá ritkul, tehát amit mi felszínnek látunk, négyszáz kilométer vastag, hatezer Celsius fokos, és a sűrűsége akkora, hogy az megfelelne egy jobb teljesítményű szivattyú műszakijához itt, a Földön, minden köbcentiben egy-százmilliomod gramm hidrogén van. A szobalevegő sűrűsége ennek a százezerszerese. Ezt vessem be hibridkukoricával? – Ifj. Panyovay Koppány fulladozott a dühtől.
– Mi a fenét firkálsz az asztalra!? Még mindig nem tud legalább egy pillanatra megnyugodni a mancsod?
– Kiszámoltam, hány élelmes befektetőre van szükség, hogy a Napon ne maradjon eladó telek. A Nap átmérője egymillió négyszázezer kilométer. A felszíne négy ernégyzetpí, azaz valamivel több mint hat billió négyzetkilométer. Egy hektár az százszor száz méter, vagyis tíz ezer négyzetméter, egy négyzetkilométerben száz hektár fér el. Az ezer hektár tehát tíz négyzetkilométer. Ez azt jelenti, itt van ni, hogy ezer hektáros telkekből alig néhány száz milliárd vevőnek juthat, pláne ha a napfoltokat ki sem mérik, mert szépséghibásak. Tényleg sietni kell, mielőtt elfogynak.
– Fiam, te meghülyültél?
– Én!? Tudod, életedben egyszer adtál egy jó tanácsot, de az régebben volt. Hogy ne álljak olyan sorba a pénztárnál, amelyben ősz hajú is van. Mennyit fektettél az ezer hektáros naptelekbe?
– Megint mit firkálsz? A mancsod letöröm.
– Magyarország kilencvenhárom ezer négyzetkilométer. Az ezer hektár úgy aránylik a Nap felszínéhez, mint ennek a sonkatekercses műanyagdoboznak, itt, a teteje Magyarország területéhez. Akármennyit fektettél is be, lehettél volna nagyvonalúbb is a rám hagyományozandó örökség tekintetében.
– Ne gúnyolódj, használd az eszedet.
– Hogy micsoda?! Ha ama telek alól, a Nap mélyéből, ki lehet preparálni egy kis fúziós erőművet, mint egy méretes tarjából tíz dekát… Ha az azon a telken keresztül kijövő energia az enyém lenne… Mint a Vadnyugaton az olaj… ugye amit a telked alól ki lehet bányászni, mondjuk ha itt, véletlenül, egy uránmezőre építkeztünk, az se a mienk, hanem az államé. Nem engedélyezik, hogy azért, mert van egy telked Budán, gyémántbányát nyissál, magán termálfürdőt vagy geotermikus erőművet létesíts; leáss a Föld közepének a vasmagjáig, és onnan lásd el jutányosan a Dunaújvárosi Acélművet, kiszorítva a világelső brazil bányászati konkurenciát. A telked legföljebb arra jó, hogy házat építs rá, ami ugye kicsit nehézkes; vagy kifeküdj a Napra, barnulni. Ha a naptelkedről akarnád ellátni az egész Földet energiával, ami bőven kitelne belőle, arra is akkora jövedelmi adót vetnének ki, hogy hamar úgy éreznéd, jobb lett volna bele se vágni. Nem tudom, hogy ha a hülyeségnek fokozatai vannak, és valahol középmagasan vannak azok, akik a Holdon vásároltak telket, körülbelül milyen magasan lehetnek a naptelkesek…
– Elfogyott? Kérsz még egy dobozzal? Na figyelj. Elég jó ár volt, ez azért ahhoz is kell, hogy komolyan vegye az ember. Lehet, hogy te értesz a napfizikához, de nekem van némi fogalmam a gazdasági dolgokról. Mit gondolsz, még néhány nemzedékig, mijük van azoknak, akiknek telkük van a Holdon?
– …
– Egy okiratjuk van. Itt, a Földön. Ezzel lehet kereskedni. Kiépül egy piac, és egy ilyen dolog az elvontságból üzleti tétellé lép elő. Meghirdeted a Vaterán a holdtelkedet, feleannyiért, mint a hivatalos kereskedő, mert igenis már van olyan, és el tudod passzolni, az akkori árfekvéssel, ami biztosan jobb a mainál, ahogy a dolog technikailag egyre közelesebb. Soha nem jártál a Holdon, eszedben sem volt, de befektettél a jövőbe, és a dolog jobban állja az inflációt, mint egy bankszámla. Ha azzal jössz, hogy eszerint nem is holdtelkekről, hanem papírokról van szó, jusson eszedbe: vannak kis, cakkos, négyszögletes papírdarabkák, nemhogy egy novella nem fér el rajtuk, de még ahhoz is kicsik, és szaros lesz a kezed. Mégis vannak dúsgazdag filatelisták nemde.
***
Így alakult, hogy Ifj. Panyovay Koppánynak van egy okirata arról, hogy ezer hektáros telke van a Napon, korábban másféle örökségre számított ugyan, de nem az ő kezében volt a döntés. Néha fölvetődik benne, hogy ezzel egyszer akár még kezdhet is valamit, ha nem saját maga, hát valamelyik leszármazottja. Mit lehessen tudni, ezen a bolygón, ahol a homo sapiens él.
Illusztráció: Naptelek
Ezek is érdekelhetik!
Virginia Sol: Lélekkapcsok →
Kilián László: Niomé III – Az idő mítosza (regényrészlet) →
Rácz Mihály: A megértés fonala, Nyolcvannyolc tavaszán →
