Mondd meg nékem, merre találom…

Visszalapozó kieml

március 26th, 2024 |

0

Kovács Ilona (1948-2024)

Amikor 2020-ban Rákóczi-összeállításunkhoz megtaláltuk Ilonkát – vissza is idézzük most szomorúan pazar cikkét a Napútból – barátság nyílt közöttünk azonnal. És virágzott ez szokatlanul – remek tanulmányokkal is – szerző és szerkesztőség között … március 18-ig. Akkor érkezett a hihetetlen hír.
Casanova-dolgozattal készült: ajándékkal honlapunkra. Most már csak emléke marad számunkra ajándékul: a tudósé, az emberé.
Mi kis körünkben ismertük és szerettük Ádám Péternek a „franciások” nevében született  szerető búcsúbekezdései igazibb teljességében mutatják be Ilonkát; ekként hiányát.
Gyászoljuk.
(A szerkesztőség)

 

ki_4Már ahogy szemüvegén a fény megvillant, az is sugallt valami lelkes átszellemültséget. Nem lehetett vele úgy találkozni, hogy éppen ne lelkesedett volna valamiért, egy újabb Casanova- vagy Sade-kötetért, és hogy izgatottan el ne újságolta volna legújabb tervét. A francia XVIII. század volt a szakterülete (főleg Marivaux, de Sade márki és Casanova), és enyhe túlzással el lehetne róla mondani, hogy ő is tipikusan XVIII. századi jelenség volt, legalábbis a szónak abban a jelentésében, hogy nagyon szerette a társaságot, és volt olyan időszak is az életében, amikor – mint valami XVIII. századi francia dámának – neki is volt szalonja. Ilyenkor úgy volt középpontja a társaságnak, hogy ezt a pozíciót legkevésbé se erőszakolta a többiekre: nem volt narcisztikus alkat.
A nyugat-európai nyelvek között talán a francia az egyetlen, ami közösséggé formálja a francia nyelv specialistáit. Ő nem egyszerűen oszlopos tagja, de központi alakja is volt ennek a közösségnek. És itt nem is csak az egyébként páratlan irodalmi szaktudásáról beszélek: otthonosan mozgott a francia kultúrában, ugyanolyan jól ismerte például a francia mozit, mint a francia konyhát, hogy a politikai életről már ne is beszéljek. A franciásoknak ezt az imént említett kisközösségét nemcsak a francia kultúra vagy irodalom szeretete köti össze, hanem az is, hogy a közösség szinte minden tagjának eszménye – és neki is eszménye volt – a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” szentháromsága. Halála külön-külön mindannyiunknak veszteség, de pótolhatatlan veszteség a „franciások” kisközösségének is.

 

Ádám Péter

 

 

 

Letöltés (PDF, 787KB)

 

 

Illusztráció: In memoriam


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás