Magyar Miklós: Tóth Ernő és Tóth Kristóf a Bálnában
•
Február 28-án hatodik alkalommal nyitotta meg kapuit a Bálnában az Art and Antique Budapest elnevezésű képzőművészeti kiállítás és vásár. Már a megnyitón hatalmas volt az érdeklődés. Az alábbiakban a kiállítók standjai közül Tóth Ernő és Tóth Kristóf festő- és szobrászművészekét mutatom be.
Tóth Ernő és Tóth Kristóf a kiállításon
Minden igazi művész legfőbb ismérve, hogy egyedi és utánozhatatlan. Ez az igazság érvényes Tóth Ernőre és fiára, Tóth Kristófra is. Ha bemegyünk bármelyik galériába, ahol a két művész képeit és szobrait is meg lehet tekinteni és meg is tudjuk vásárolni, a számos kiállított alkotás közül első látásra rá tudunk mutatni: ez Tóth Ernő, ez meg Tóth Kristóf. Hasonlítsuk össze Ernő és Kristóf lovas Don Quijotéját. A bronz megmunkálásának merő másságán kívül a két szobor koncepciója is teljesen eltérő egymástól. Az apa a már idősödő búsképű lovagot ábrázolja a csont és bőr („ossum et pellum”) Rocinantén, míg a fiú a valamennyi szobrára jellemző dinamikával a lendületben lévő lovat és délceg, harcra kész lovasát mutatja be.
Tóth Ernő és Tóth Kristóf Don Quijotéja
A képzőművészet Örkény Istvánja, Tóth Ernő
Nem véletlenül hasonlítom Tóth Ernőt (1940−) Örkény Istvánhoz. Ernő festményei és szobrai ugyanolyan groteszkek és ugyanolyan humorosak, mint Örkény írásai. Tóth Ernő 1982-ben nemzetközi fődíjat kapott a bulgáriai Gabrovoban rendezett Humor és szatíra a művészetben elnevezésű szemlén.
Pásztázzuk végig Tóth Ernő most kiállított groteszk alkotásait. A vörös postakocsi Tóth Ernő Krúdy Gyula azonos című regénye által ihletett festménye. De mint ahogy egyetlen festménye vagy szobra sem egy-egy téma illusztrációja, hanem annak átköltése, így ez a kép is egy átköltés. A festmény a Krúdy-regények hangulatát idézi fel, azok impresszionista, szimbolista, szecessziós és szürrealista jegyeivel. Ahogy a Krúdy-hősök tudatában, Tóth Ernő festményén is egybemosódik álom és valóság, jelen és múlt. A magas bakon ülő kocsis egykedvűen nógatja a nem létező lovakat. A kép előterében egymás mellett ülő és mégis magányosnak tűnő úri hölgy és a pesti éjszakák lovagja (valójában a középkori lovagok és a pesti ficsúrok groteszk keveréke) elmélázva tekintenek maguk elé, mintha csak a postakocsin való utazás utáni vágy elevenedne fel. A postakocsi alatt egy kecske által húzott kocsin talán éppen Rezeda Kázmér ül.
Tóth Ernő: A vörös postakocsi
A zene Tóth Ernő számos festményén jelen van: Az utolsó banda, Az ördög kertje, Szivárványkapu, stb. Ezúttal a Virtuóz című képet állította ki.
Tóth Ernő: Virtuóz
Ernő groteszk humora művei címében is megnyilvánul. Egy régebbi szobra kerekes trónszéken, hatalmas tőgyű kecskét ábrázol. Címe: Kecskekirály. A bak nevű tornaszeren széttárt lábakkal átugró kecske a Bakugrás címet kapta. A kiállításon látható Rinocipéd alul rinocérosz, felül taxi.
Tóth Ernő: Rinocipéd
Tóth Ernő új utakon
Tóth Ernő művészetében a 2024-es év új színt hozott. És itt a színt a szó szoros értelmében kell venni. Ugyanis festett szobrokkal jelentkezik. A festett szobor nem Tóth Ernő találmánya. Az ókorban a márványszobrok festettek voltak. Ám festett fémszobrot, méghozzá viaszveszejtéssel készített fémszobrot megfesteni alighanem Ernő merész újítása. Ráadásul Marc Chagall A kék cirkusz című festményét ültette át a maga stílusában. Tóth Ernő nem véletlenszerűen választotta ezt a festményt mintául. Akár Tóth is mondhatta volna, amit Chagall: „Számomra a cirkusz varázslatos látvány, elmúlás és feloldódás, mint egy kis világ. Van egy nyugtalanító cirkusz, egy rejtett mélységek cirkusza. Ezek a bohócok, lovasok, akrobaták a látásomba vésődnek.” És itt még nem áll meg a párhuzam a két művész között. Mindketten egy álomvilágban élnek. Nem véletlenül Álom és valóság volt a címe Tóth Ernő és Tóth Kristóf közös kiállításának 2022-ben. Chagall A kék cirkusz című festményén egy felülről megvilágított trapézművésznő fejjel lefelé hajtja véghez mutatványát. Mellette egy zöld fejű, mosolygó ló nézi elbűvölten a lányt, akárcsak egy ember. A ló feje felett a nap, amelyben a hold hegedül. A ló mögött egy háromtagú zenekar muzsikál. A trapéz felett a gravitációnak ellentmondva és nem a vízben, hanem a cirkuszi sátorban repül egy nagy kék hal, amelyik uszonyával egy csokor virágot nyújt a lány felé. Chagall képén a valóság átalakul, az álom és valóság mezsgyéjén minden lebeg, minden lehetségesnek látszik, csakúgy, mint Tóth Ernő groteszk világában. Az irreális valóságosnak tűnik és megfordítva. Álom és valóság, kézzelfogható és megnevezhetetlen, komikum és tragikum, fenséges és alantas szétszálazhatatlan szövedéket alkotnak. A trapézművész, a ló, a hold, a hegedű, a kakas, a virágcsokor, a hal, a hegedű, mind egy-egy chagalli szimbólum, amik újra meg újra feltűnnek festményein.
Marc Chagall: A kék cirkusz és Tóth Ernő: Hommage à Chagall
Chagall szimbólumai Tóth Ernő mesevilágából sem hiányoznak (Kék madár, Mint hal a vízben, Hegedülő faun).
Egy másik tiszteletadás (hommage) a 16. században élt Giusepe Arcimboldónak szól, akinek groteszk portréit zöldségek, virágok és gyümölcsök alkották. Ernő a II. Rudolf című festményét költötte át bronzba.
Guiseppe Arcimboldo: II. Rudolf és Tóth Ernő: Hommage à Arcimboldo
A szépség pillanatai. Tóth Kristóf művészete
Tóth Kristófot (1990 −) gyerekként különösen a bogarak, a hüllők és a madarak vonzották. Biológia szakon kezdte meg tanulmányait. Később a festészet és a szobrászat felé fordult. Képein és szobrain a természet és az állatok szeretete egyaránt tükröződik. Kristóf lényegében édesapja műtermében nőtt fel, így annak alkotásai természetszerűleg beivódtak emlékezetébe, ráadásul Tóth Ernő fiának egyik mestere is volt, ám a két művész alkotásainak szemmel láthatólag semmiféle kapcsolata nincs.
„Citius, Altius, Fortius”
Az olimpiai játékok hármas jelszavát: Gyorsabban, Magasabbra, Erősebben, Pierre de Coubertin bárónak tulajdonítják, valójában barátjától, Henri Didontól származik. Azt mondhatnánk, festményeinek és szobrainak túlnyomó részét Tóth Kristóf ezeknek a szavaknak a jegyében alkotta. Nem véletlen, hogy diplomamunkáját Mozgás és sebesség a művészetben címmel írta. A végletekig letisztult, a sport szeretetét sugalló szobrai nem előzmények nélküliek. Leginkább az általa is nagyra tartott mester, Henry Moore 1950-es években készült, légiesen karcsú nőalakjaira emlékeztetnek. Ám ne gondoljunk semmiféle utánérzésre, Tóth Kristóf valamennyi mintáját saját mondanivalója szolgálatába állítja. Egyik legkifejezőbb a Fejes című szobra, egy sorozat része, amely az úszóversenyek hangulatát ragadja meg. A vízbe érő alak két kinyújtott karja között csupán egy gömb jelzi az úszó fejét, a néző mégis érzi a versenyző koncentráltságát. Az enyhén tárt lábszárak és a talpak helyzete a vízbe csobbanást követő első lábtempókra való készülődést szuggerálják.
Tóth Kristóf: Fejes
„Teljes lelki élet zene nélkül nincs” (Kodály Zoltán)
Kodály Zoltán mondása cseng a fülünkben, amikor Tóth Kristóf két, légiesen könnyed szobrát megcsodáljuk a kiállításon. A Csellós és a Hárfás a lehető legkevesebbet mutatnak, ám a lehető legtöbbet mondanak a zenéről. Két hangszer, három kéz, egy vonó. No meg az ókori színházi játékokból örökölt maszk, ami mögött a zenész rejlik. A Dionüszosz-kultusz szimbóluma a színházi maszk. A komikus és a tragikus maszkja a színház örök jelképévé vált. Ezeket ma is láthatjuk színházakban és műsorfüzeteken. Kristóf itt is a minimalista ábrázolás eszközével él. Sem a síró, sem a nevető maszkot nem mintázza meg, hanem bronzba öntve, a szó szoros értelmében mintegy a kettő ötvözetét adja . Ugyanakkor mindkét álarc kifejezi a zenészek figyelmének maximális koncentrálását az előadás közben. Mind a hegedű, mind a hárfa lágy ívei a zene hangjainak hullámzását hivatottak közvetíteni.
Tóth Kristóf: Csellós és Hárfás
Kristóf Duett című szobrának szépségét Charles Baudelaire szavaival lehetne a legjobban megfogalmazni: „a karok és lábak költészete, a kecses és iszonyatos anyag, maga a mozdulat lehel bele lelket.”
Tóth Kristóf: Duett
A kiállításra Kristóf elhozott az állatvilágot ábrázoló alkotásaiból egy valóságos és egy képzeletbeli állatszobrot: egy jaguárt és egy sárkányt.
Tóth Kristóf: Vadászat
Tóth Kristóf: Sárkány
Futurizmus másképpen
„A mozgás a testeket körülfogó, rezgésüket megsokszorozó és a térben kitágító fénylő sugártörések eredménye” (Umberto Boccini)
Akárcsak Henry Moore szobrai, Umberto Boccini festményei is minták Tóth Kristóf számára. Bocciniról Kristóf maga mondta, hogy nagy hatással volt festészetére. Az Olaszországban a huszadik század elején kialakult futurizmus a mozgás, a dinamizmus festészete. A tárgyak belső energiáit szabadítja fel a művész azáltal, hogy egymásba fonódó részekkel ábrázol. Boccini hatása mellett azt is látjuk, hogy Tóth Kristóf a futurista művész eszközeivel, de egyéni módon ragadja meg a kerékpárosnak azt a dinamizmusát, amit Boccini „csak” érzékeltet, de nem láttat. Más szóval, Tóth Kristóf nem megy el a futuristák absztrakciójáig, megmarad a figurális festészet határain belül. A kiállításon látható Élboly című festményen a dinamikus mozgást Kristóf azzal érzékelteti, hogy míg az élen haladó kerékpáros alakja jól kivehető, az üldözőből csak színfoltok láthatók a nagyobb sebesség miatt.
Tóth Kristóf: Az élboly
André Malraux regényhőseinek legfőbb vágya, hogy „nyomot hagyjanak a térképen”. Tóth Ernőnél és Tóth Kristófnál már nem vágy, hanem bizonyosság, hogy nyomot hagynak a művészettörténet „térképén”.
Illusztráció: Két Tóth két Don Quijotéje
Ezek is érdekelhetik!
Csak ülünk, és cseve… – csetelünk. Ceca Georgieva és Lévai Nóra beszélgetése →
Szepes Hédi: EMBEREK, BÁLVÁNYOK, KRISZTUSOK az Etyeki Műhely Galériában (Nagy Bertalan-kiállítás) →
Wehner Tibor: A SZEMLÉLŐDŐ KÉPSZEREPLŐK ÉS A KÉP-SZEMLÉLŐK* →
