Basa Viktor: Majd a csöndek (versek)
•
Ikabód
———(1Sám 4,1-22)
vajon végül ti majd
mitől omoltok össze?
mint várandós akit
görcsbe rántott a híre
hogy férje már nem él
s nem bírta szégyenét
hogy elveszett a szent
és szétverték a harcban
mint búzán jégverés
úgy pusztított az ellen
a lélek meztelen
a testen gyötrelem
a magzat menekül
ha anyja nem szaladhat
ha túl nehéz a súly
a terheken segít ő
vajon ti majd mitől
buktok át az időn
mitől zuhantok el
mint tette Héli főpap
vagy mint Nietzsche a bölcs
midőn a szép Turinban
látott Krisztus jelet:
ártatlan szenvedett
vagy Padre Rodrigues
az elbukott apostol
a szent ikon fölé
cipőtalpát emelve
vajon mitől jön el
a némaság a szent
mint Edevis tükör
vagy téridő kijáró
vajon mikor jön el
a világhatáron álló
A régi kertünk
——————–Halmai Tamásnak
nevették az embert a kerubok
kicsi, csetlő botló, esetlen szellem
csodálkozó, hitetlenkedő, elveszett
süket és vak, töprengő és gyönge
de az arca ‒ a rettenetes titok
az anyagtalan tűz agyagnyomata
mint akik kemencébe néztek
tekintetétől visszahőköltek a szeráfok
és angyalretinákba égett a képmás
Isten is ember
a menny éppen olyan mint
a régi kertünk
Majd a csöndek
végül eljönnek majd a csöndek
a mögöttes harmóniák
a zenén túlról költöződnek
neszekből majd szimfóniát
hallunk gyönge hangon a térben
megszeretjük a motozást
végül így állunk hófehérben
a mindenség-hanghordozást
lassan magunkra vesszük és
a bőrünk is süt mint a fény
némán köszöntünk majd te szent
egyszerűségben megjelent
halványló arcú holdkirály
te versmedálionba zárt
Illusztráció: A. Osbert
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
