Varga Imre: Tüsténkedjetek csak! (versek)
•
Tüsténkedjetek csak!
Fiúk, tüsténkedjetek csak!
Rajta nő, rajta hím!
A gittegylet mint valóságmodell?
Egymás fenekét fényesre nyalva
nem lesz világibb, világlóbb
sem a szabadvers, sem a rím.
Én már koszorút, kupát
másoknak sem remélek.
Partra szállottam, levonom
a tanúságot, le a vitorlám.
Levontam minden követ
keztetést.
Éveim számából könyveimét.
Tyúkhúrok pengetése,
állati elmék, rátok marad.
Átok marad, fiúk!
Tüsténkedjetek csak, kölykök,
világnyi provinciátokban.
Ez a ti időtök,
felszín, nyüzsgés,
pódiumok,
fiúkák, leányok
szép szerepekben!
Mire még?
Tapsomra vártok?
Kérdés
Ki voltam s ki nem?
Volt akinek ki, és volt,
akinek csak: nem.
Ringató
Diófánk ága
ringatja fenn a holdat.
Alkonyi szél fú.
?
Egy ilyen keszeg
lánykában hogy is fér el
a bendős Buddha?
Pihenő
A nagy japán dob
mögött feltűrt ingujjal
szerzetes alszik.
Telihold
Énünk mélyében:
a világ. A tudat-fény
mindenre ragyog.
Illusztráció: fd. forr.: Errefajat Art Gallery, Lot 32
Ezek is érdekelhetik!
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
Hegedűs Gyöngyi: incantation of the great mercy →
Vitéz Ferenc: »Aranyos rigmusok« (versek) →
