Tatár Rózsa: Vallomás
•
Lehet, hogy olyan vagyok, mint egy gyerek? Gondolná valaki, ha most látna a fotelban, felhúzott lábakkal, amint bámulom a nappali kétszárnyas ajtaját. Egyik szárnyáról a másikra siklik a tekintetem. Arcom boldog mosolyban oldódik. Igen, boldogság és némi hitetlenkedéssel vegyes csodálkozás tölt el. Boldogságom tárgya „Ady és Adél, „lázálmok” az életünkből monodrámám „pályafutása”.
Mitől gondolná, hogy olyan vagyok, mint egy gyerek? Attól, hogy plakátokat ragasztok a szobám ajtajára, ahogy a gyerekek szokták. Nem színészek vagy táncdalénekesek vannak rajta. Az RS9 Színházé és a marosvásárhelyi Spectrum Színházé, a színdarabom hirdetik.
Egy pillanatra Anyám hangját hallom, onnan az égi mezőkről. Hát ez meg hogy lehet? Megírtam, elküldtem a színigazgatónak és megtetszett neki. És a másik? Az kalandos, szinte hihetetlen, kicsit hollywoodias, néha még ma sem hiszem, hogy ez velem történt, történik. Tudod Anya, amióta felköltöztél sokat változott a világ. Akkor még minden folyóirat és könyv papírból készült. Aztán bejött az internetes világ, és vele az online folyóiratok, amit a világ bármelyik részén olvashatnak. Kislányom, én ezt nem is értem. Mi az az online folyóirat? Nem papíron nyomtatják, hanem az írások röpködnek a világűrben. És viszi a szél őket? Ti meg kapkodjátok? Nem, Anya, ez egészen új dolog, ezt nem lehet kézbe venni. Hogyhogy? Ezt nem értem. Folyóirat, röpköd a világűrben és nem lehet kézbe venni! Mi a fene ez? Hülyéskedsz velem? Nem. Ez komoly és igaz. Kislányom, kezdjük elölről: folyóirat, röpköd, nem lehet kézbe venni, hát akkor el sem lehet olvasni. Vagy talán röpködnek az emberek is a levegőben egy-egy folyóirat után, hogy elolvashassák? Emberek százezrei röpködnek a levegőben, mint a méhek és közben olvasnak? Én inkább kézbe venném azt a jó nyomdaszagú folyóiratot és még lapozgatnám is. Jaj, de szerettem. Ebben a túlvilági miliőben ezt már nélkülöznöm kell. Minden esetre nagy baromság lehet ez a világűrben röpködős… Várj, elmagyarázom…. Jól, van, fél órája magyarázod, végre értem. De most már térjünk vissza a színdarabodhoz. Ahogy mondtad, Nívódíjat kaptál érte a Cédrus Művészeti Alapítványtól. Értem. De hol van itt a hollywoodi történet? Mert ezt a hosszú szöveget végig- hallgattam, de minek. Nem ez érdekel. Engem a te dolgaid érdekelnek, nem ezek a világűrben röpdösők! E nélkül nem értetted volna meg, muszáj volt elmagyarázni. Szóval a világűrben röpdösött a díjnyertes drámám a napút online-on, és ezt olvasták Marosvásárhelyen. Ne mondd, szóval röptiben elkapták. Igen, Anya, elkapták és elolvasták. Édes gyerekem, nem tudok szabadulni látványtól! Mulatságos! De még mindig nem tudom, mi benne a hollywoodi. Az, hogy a marosvásárhelyi színjátszás nagyasszonya, Farkas Ibolya, hogy a te szavaiddal éljek, a drámám után repült a világűrbe, elolvasta, és elhatározta, hogy a 84-edik születésnapját ennek a monodrámának az előadásával ünnepli. Gondolhatod, hogy nem hittem a fülemnek, csak kapkodtam a fejem, amikor felhívtak a Spectrum Színháztól és mindezt előadták. Ez már tényleg hollywoodi. Mond, nem viccelsz szellemmé vált anyáddal? Nem, biz’ isten így történt. Akkor viszont ez a hülyeségnek vélt valami egy nagyszerű dolog lehet. Édes gyerekem, még az is lehet, hogy egyszer Hollywoodból is felhívnak, hahaha, nagyon élvezném! Csókoltatom, aki kitalálta ezt a világűrben röpködő izét! Mennem kell, szólít Szentpétör… Váárj, ezt még tudnod kell: március 8-án a Spectrumban, 9-én az RS9-ben játsszák a Lédámat, 21-én meg Tatabányán, a MostFeszten versenyez vele a Spectrum.
Őket is csókoltatom, mondd meg nekik!
Az előadás: https://rs9.hu/eloadas/ady-es-adel-2022-12-15-2022-12-16/2024-03-09/
Illusztráció: Ady és Adél
Ezek is érdekelhetik!
Virginia Sol: Lélekkapcsok →
Kilián László: Niomé III – Az idő mítosza (regényrészlet) →
Rácz Mihály: A megértés fonala, Nyolcvannyolc tavaszán →
