Tarsoly Péter: Töredék (vers), Pillanat (próza)
•
Töredék
Mintha sosem lehetne reggel
harcol a fény a szűk terekkel
kinőtt kabátban áll a hold
lebont órát, percet felold
néz rám, mint aki ott se volt
mintha sosem lehetne reggel
mintha sosem lehetne nappal
kinőtt kabátja színarannyal
és vérfoltokkal ékesen
épp úgy takarja életem
mintha sosem lehetne hajnal
…
megunt kabátok szerteszéjjel
hevernek, hát örökre éjjel
örökké éjjel lesz tehát
gomblyukain a mennybe lát
kimúlt kabátok szerteszéjjel
mintha sosem lehetne végül
reggel, a tér, idő kibékül
álmában ringatja magát
némán hever a volt-kabát
mintha sosem lehetne végül
…
Pillanat
Pedig, ha megfagyaszthatnánk a világot, akkor nyilvánvalóvá válna, hogy miért van ez az egész. Mármint úgy értem, hogy ha egy pillanatra megállna minden mozgás, de tényleg minden, a roppant galaxishalmazoktól le egészen az anyag legmélyebb, legelemibb szintjéig, vagyis ha a nagy baseball játékos sem lendítené tovább az ütőjét, hanem egy pillanatra megállna, kisandítana a pálya szélére megnézni, hogy kijött-e a meccsre az a lány, meg a kis húrocskák, vagy membránok vagy micsodák is leállnának és megszakadna ez az eszelős csengés-bongás, ha elnémulna az univerzumnak ez az őrjítő kakofóniája, na akkor értenénk meg.
Mert, ha belegondolunk, a tudósok is azt mondják, rájöttek, hogy igazából az van, hogy ha valami elég nagy távolságra van, akkor már érzékelhető, hogy tulajdonképpen nem is létezik köztünk egyidejűség. Ez azért van, mert a tér minden pontjának saját, egyéni ideje van, és minél messzebb van egymástól két pont, annál nagyobb az egyéni idejük közti bizonytalanság. Persze ahhoz, hogy ez érzékelhető legyen azért tényleg elég nagy léptékre van szükség. Mondjuk, ha az Andromédát veszem, szerintem az már lehet, hogy elég messze van. És hát az is számít, hogy egyébként közelednek-e, vagy távolodnak egymástól ezek a pontok. Mert ettől függ az, hogy a különbség a jövő, vagy a múlt felé tolódik-e el. Igen…
Arra gondolok, hogy például most, hogy ezt olvasod, én nem biztos, hogy épp a kutyát sétáltatom, pedig te így tudod, és ez nem azért van, mert nem vagy ott velem és ezért nem tudhatod biztosan, hiszen nem vagyok bekamerázva mint a révfülöpi móló, hanem mert alapvetően nincs olyan, hogy pont most. Ha az én telefonom pont fél hatot mutat, nem biztos, hogy a tiéd is, és nem azért, mert valamelyikünké késik vagy siet. Ez annál szembeötlőbb, minél távolabb kerülünk egymástól, és akkor is így van, ha akkor, amikor egy helyen voltunk, direkt összehangoltuk a telefonunkat. Persze egy telefon nem elég pontos ahhoz, hogy ezt ki tudjuk vele mutatni, legalábbis nem ekkora távolságokból, mint ami itt a Földön lehetséges, de ezt a kísérletet már elvégezték tűpontos műszerekkel és tényleg így volt.
Ami messze történik, arról nem tudhatjuk biztosan, hogy már megtörtént-e, vagy majd csak ezután fog. Mint az a szegény macska abban a dobozban, hogy él-e még, vagy már megdöglött, és nem azért, mert nincs információnk, hanem mert egyszerre él is, meg meg is van dögölve. És ez tök konkrét, ez is be van bizonyítva. Na jó, lehet, hogy ez most nem egészen ugyanaz a történet, de azért ez is elég komoly, nem? És hát minden messze van valamitől. És mindenki messze van valakitől.
Szóval elég furán hangzik, de ha elég messze vagy valakitől, akkor az tulajdonképpen nem is biztos, hogy létezik. Talán még meg sem született, vagy már meghalt, vagy mit tudom én. Vagy, teszem azt, ha elég távol vagy akár a saját tetteid következményeitől, akkor azok talán nem is hozzád tartoznak, hiszen nem biztos, hogy egyidejűek veled, talán meg sem történtek, vagy legalábbis nem úgy, nem abban a sorrendben, még csak nem is a te életedben. Csak azért tűnik úgy, mintha a dolgok összefüggenének, mert túl kis helyre vagyunk beszorítva. Tér és idő… Szóval végső soron az egész az idő miatt van, de az meg csak illúzió. Csak azért érzékeljük úgy, mintha lenne, mert a dolgok mozognak.
Ha megfagyasztanánk a világot, a roppant galaxishalmazoktól le egészen az anyag legmélyebb, legelemibb szintjéig, akkor meglátnánk, hogy igazából nincs is olyan, hogy pillanat.
Illusztráció: Galaxisok eloszlása, de Lapparent et al. felmérés (1986.),
„a nagy baseball játékos” (Forrás: https://ned.ipac.caltech.edu/level5/March01/Strauss/Strauss3.html)
Tarsoly Péter a 2023-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: ~Sloan Great Wall and the CfA2 Great Wall
Ezek is érdekelhetik!
Lukáts János: Karácsony a faodúban, Dodó bohóc karácsonya (kisprózák) →
Szabó K. Orsolya: Örökség →
Csanda Mária: Négydimenziós történetek →
