Hegedüs Anna: l’appel du vide (the call of the void)
kisujjam köré csavarom a kialvó pillanatok kettősségét,
majd kabátom zsebébe gyűröm a holnap fájdalmát.
sárgás méreg lassú haláltáncot jár vékony ereimen,
a színtestek csendesen elegyednek a vér palettáján.
fátyolfelhős elvárások dallama csendül fel a mélységből.
szememmel önmagam, talpammal a szurdok puha talaját keresem.
kecsesen cseng a fakó oktáv, lágyan simogat az időtlen tér.
magamat ölelem és elporladok.
Illusztráció: ~l’appel du vide
Ezek is érdekelhetik!
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
Hegedűs Gyöngyi: incantation of the great mercy →
Vitéz Ferenc: »Aranyos rigmusok« (versek) →
