Tóth Attila: Hang és fény*
*megelevenedő egzisztencialista kérdések
időszerűségei Lovasi András videóklipjében
Lovasi András a Kispál és a Borz elnevezésű együttes keretén belül 2000-ben készített egy videóklipet Hang és fény címmel, amely a Velőrózsák című albumban jelent meg. Rövid tanulmányomban a videóklip mondanivalóját vizsgálom pszichoanalitikus, filozófiai módszerekkel, vajon időszerűek-e ezek a kérdések még, esetleg vannak-e újabb interpretáció- lehetőségek.
A melankolikus állapotban íródott dalszövegben a szerző kifejezi érzéseit és gondolatait a világról, ahol mindent hang és fény ural. A szerző személyiségére utal a dalszöveg és a zene együttes kombinációja: önreflektív emberről van szó, aki szociálisan érzékeny is. Holott ez minden valódi művészről elmondható, aki csak a lelkiismeretére hagyatkozik alkotása közben. Számomra a zene, a dal és az előadó autentikus. A teljes anyagot egyben tekintve zene, szöveg, performance a művész szubjektivitását tükrözi, melyet az objektivitás hordoz, pontosan ábrázolja a sajátos „Én”-világ határát. Itt nagymértékben dominál az énkép, azaz a személyiségfejlődés kezdeti szakasza, a kétéves kor, amikor elkezdődik az éntudat kialakulása, ami életünk során további átalakulásokon esik át. Ebben a szakaszban kezdjük magunkat felismerni a tükörben. A „milyen vagyok” nagy kérdései itt kezdődnek el. A zenei daléi is ebből a szakaszból gyökereznek, igaz, szofisztikált formában jelennek meg, s felnőttkori kérdéseket feszegetnek, de alapjában véve az éntudat kialakulásától datálhatóak.
Nagyon érdekes, ahogy a lírai én a világát nem csupán egocentrikus szempontból próbálja vizsgálni, hanem éppen úgy a másik nézőpont fontosságát is előtérbe helyezni: „ő mutassa meg neked”. Kérdéseket ébreszt a szöveg: milyen vagyok valójában? Mindannyian rosszabbnak gondoljuk magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk, vagy csupán – ebben – a világban mutatkozunk meg kevésbé, elégtelenül? Kantikus gondolat, ill. kérdés, hogy mennyire ismerhetjük meg önmagunkat. Valójában azt gondolom, teljes mértékben semennyire, holott ez a kérdés is megébred bennem: egyáltalán szükséges-e? Elég-e csupán korábbi önmagunkhoz képest változni, s ezen sorozatok változása teszi ki a létezést?
Ahogy keressük a jelen világot – nem csupán ontikus eszközökkel, óhatatlanul beleütközünk már gyerekkorunkban a médiába. A lírai én a legnépszerűbb médiára irányítja a figyelmet: a televízióra. „Nem figyeltem, bocs, pedig mentél TV”. Sajátos módon teszi ezt, hisz megszólítja mint személyt, ezt erősíti az egyes szám második személy használata is. Ezzel burkolt formában betolakodóként (nem családtag, csupán egy háztartási eszköz) azonosítja a TV-t, amely a valódi megismerésének egyik gátja, ill. pontosabban fogalmazva egy újabb réteget vezet be a megismerés és a valóság közé. A népbutítás, manipuláció szimbólumáét. Mivel a dalszövegben összeér(het) férfi, nő, televízió fogalma, érdemes kitérni azon kérdésre, hogy ezen média sztereotípiákat közvetít. A lírai én igazából tovább viszi a gondolatot és a sugárzott tartalmakat cinikus, ironikus eszközökkel festi le: „Épp’ az érzéstelenítős műsorod volt / Sok szép lány tapsolt, amíg betyárok dobálták / A tágra nyílt ember szembe a port.” A por egyértelműen a hamis valóság (manipuláció?) hasonlata a szövegben. Tovább folytatja ezt az allegóriát „csak hang legyen és fény” nyomatékosításával, amely arra utal, hogy az érzékelés – fül és szem – teljesen tompításra kerül, a fénykavalkádtól semmit nem látunk valójában, folyamos hang, zaj elszakít önmagunktól, belső hangunktól, ilyen világban élünk: nem akarunk magunkba fordulni, nem is akarunk önmagunk, csupán a „másik” lenni. Ez egy extrovertáltaknak kedvező világot fest le nekünk: állandóan szükségük van az ingerekre.
Úgy gondolom, a fenti helyzetet a művész szkeptikusan, már-már szomorúan figyeli. Elégedetlen a világgal, hiszen saját lelkiismerete teljesen mást diktál, ehhez a feltételezéshez ideálisan passzol a lassú melankolikus, basszus által dominált, dobbal megfestett kísérőzene. Úgy érezhetjük, hogy a lírai én teljes apátiába merül: „Szeretem, ha visztek, mindegy is hová”. „Egy vetélkedőben nyertem ezt az álmom”. Egyben további kritikát is megfogalmaz a hamis világ az individuumban generált hamis vágyaival szemben. Tetten érhető a konfliktus a műben: az egyén nem tud beilleszkedni ebbe a társadalomba. A szerző, Lovasi András, a mű írásakor a középső felnőttkorát élte, s ebben a korban történik általában a társadalomba való beilleszkedés és az egyéni célok megvalósítása, továbbá ilyenkor realizálódnak szerepeink, családra vonatkozó elképzelések is. A lírai én megkérdőjelezi ezeket a normákat, sztereotípiákat, melyeket a társadalom felé a média propagál, de ennél is tovább megy, hiszen hiányolja a valódi társat, s ezzel talán a családhoz tartozás lehetőségét? A következő sorok ezen felvetésemet, a magányosságot, kudarc élményt támasztják alá: „Egyedül fekszem, álmomban nővel voltam, / Aztán felkelek és nézem kicsit az éjszakát”. A mai hamis világot teszi felelőssé a képmutatásért, hamis vágyakért, ezért magányos a lírai én. Egyértelműen nem találja társát ebben a világban: „Egy pár szaros csillag nézi, hogy a szívem, / Hogy lökdösi a Holdat az égen át”. A Hold itt kettős szimbólum. Egyrészt megjelenik, mint a ciklikusság, az idő (pontosabban a változás) jelképe, amely minden individuum életében véges. Reflektál ezáltal saját mulandóságára. Másrészt a Hold jelképezi a nőt is. Véleményem szerint számos módon próbált társra lelni, de senki nem tudott osztozni világnézetében. „Az álmomban nővel voltam” erősíti a párválasztási éretlenség helyzetét. Illeszkedik ez a gondolat az allegóriába: azonosságunk, elsősorban nemi azonosságunk erősödik a párkapcsolatok által. Saját nemünket is a másik nem megismerése által erősíthetjük, a dalszöveg szexuális tartalma utal erre. Érezhető a lírai én szükséglete, vágya, amely nem tud kielégülni, s ezt kudarcként éli meg, viszont keresi ennek a kudarcnak az okát, amely a hamis világkép kialakításában vél felfedezni. A zenei aláfestés is ezt a fájdalmat hivatott kiemelni, a lassú basszust megtörő éles, s enyhén „futurisztikus”, sípoló hangzás is. Valóban csak erről van szó? Valóban egy bizonyos cselevésben, vágyban jelenik meg ez a fájdalom vagy még ennél is többről van szó? Úgy érzem, hogy a lírai én egzisztenciális frusztráció állapotában van, melyben az egzisztenciális jelző következőket jelentheti:
– a létezés sajátos módja
– a létezés jelentése
– a jelentésre törekvő akarat.
Ez az egzisztenciális frusztrációja nem nevezhető sem patologikusnak, sem pedig patogénnek, csupán egy egzisztenciális válság, amely szerintem természetes. Egészséges, hogy az ember felteszi magának a kérdést, hogy milyen értékkel bír az élete. Konfliktusa abban is gyökeredzik, hogy nem akarja beérni – mint a legtöbb ember – azzal, hogy megfeleljen a társadalmi és környezeti elvárásoknak.
A refrén: „Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat” először a meghökkentés erejével hat, hogyan lehet egy halott állat esztétikailag szép? Párhuzamba állítható Charles Baudelaire „Egy dög” című versével, ahol a lírai én egy undort kiváltó dögben kezd el gyönyörködni. Mindkét esetben többről van szó, mint polgárpukkasztás, mélyebb igazságot hordoz a szöveg: nem az undor a lényeges, nem a valóság, hanem az, amit magában rejt, valami mélyebb igazság. Ha túllépünk az undoron, képesek vagyunk a szimbólum jelentését is megérteni: a lírai én felülkerekedik a jó és rossz kérdéskörén és képes meglátni a halott állatban az örökkévalót, amely az élet átmenetiségében rejtőzik. A lírai én a társadalmi kritikával folytatja, amely a magyar népmesékből kölcsönzött elemmel még ironikusabban hat: „És egy leszedált ország tapsolgat a szarnak / Boldogan élnek, amíg csak meg nem halnak.”
A helyzet azonban nem reménytelen a végletekig, hiszen a klip vége optimista hangvételű: „Mutassa meg neked, mennyivel jobb lehet / Ha ő mutatja meg neked / Milyen a hang, milyen a fény, / Milyen vagy te és milyen én”. Itt az ő az érdekes: angol vagy német szövegben a személyes névmás egyes szám harmadik személyben különböző formát vesz fel férfit vagy nőit, így nem lehetünk biztosak abban, hogy a lírai én csupán a szerelemre utal. Értelmezhetjük úgy, hogy a valódi párkapcsolat hozzásegíthet, valódi megértő társsal a világ élhetővé válhat. Itt nem feltétlenül kell társ alatt nőt érteni, hanem mély intim baráti kapcsolatot is lehet.
Irodalomjegyzék
[1] Geréb György, Pszichológia Tanárképző Főiskolai Könyvek, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, ISBN 9631860116
[2] Viktor E. Frankl, Mondj igent az életre! Logoterápia dióhéjban, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2020.
[3] Michael Cole, Sheila R. Cole, Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó, Budapest, 2006.
[4] Soren Kierkegaard, A halálos betegség, Gönczöl Kiadó Kft., Budapest, 1993.
[5] Martin Heidegger, Lét és idő, Osiris Kiadó, Budapest, 2007.
[6] Baudelaire, Les Fleurs du Mal « Une Charogne »Commentaire linéaire
Melléklet
Hang és fény
Nem figyeltem, bocs, pedig mentél TV,
Épp’ az érzéstelenítős műsorod volt
Sok szép lány tapsolt, amíg betyárok dobálták
A tágra nyílt ember szembe a port
Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat
Mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad (2x)
Szeretem, ha visztek, mindegy is hová
Egy vetélkedőben nyertem ezt az álmom
Valami dal szól gyerekkoromból, örülök, hogy a refrén
Még megy és lassan a többit is kitalálom
Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat
Mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad (2x)
Egyedül fekszem, álmomban nővel voltam
Aztán felkelek és nézem kicsit az éjszakát
Egy pár szaros csillag nézi, hogy a szívem
Hogy lökdösi a Holdat az égen át
Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat
Mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad (3x)
És egy leszedált ország tapsolgat a szarnak
Boldogan élnek, amíg csak meg nem halnak
Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat
Mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad
Mutassa meg neked, mennyivel jobb lehet
Ha ő mutatja meg neked
Milyen a hang, milyen a fény,
Milyen vagy te és milyen én
Megtekinthető
⇒https://www.youtube.com/watch?v=0z4ZLj7AKlg
Illusztráció: ~Hang és fény-klip
Ezek is érdekelhetik!
Berta Zsolt: „Nem bontok már zászlót, csak ülök a dombtetőn”* →
Kámán Kamill: 50 évvel ezelőtt halt meg Jimi Hendrix →
