Turai Kamil: Utószó*
*A szerző SUMMAE POETICAE című verseskönyvének utószava;
műhelyünk gondozásában hamarosan megjelenik a könyv.
„ A tök élete sem tökéletes” – gyártottam hajdan e közmondást. S ez szentigaz: de a vers lehet tökéletes, s ha a vers nem is, de a költemény! ( Füst Milán) Ma már nem várok el ilyen kényes ízlést, a t e l e i o s z, a teljesség iránti áhítatot. Régen, öt évtizede, hittem a tökéletességben: az eredeti szavak erejében. Hittem a v i l á g í t ó szavakban, az atomenergiára felszított szónukleonok varázshatalmában: cseresznyeboglya, ólomóceán, lávaállvány, lángmágnes. Ezeket trák-szkíta, ősmagyar táncformákba szorítottam: alkaioszi–aszklepiadeszi–szaffói táltosregölőkbe: szilajítottam szibillai szillabáimba, hiába. S megértettem, akik gyűlölték szómagozó-mágikus énekeimet, csakhogy nekem azon években ez az ősképlet jelentette az értéket, hagyományt, szabadságot. Nem érzelem- s tartalommentes formalizmus volt számomra, hanem egyedül lehetséges kitörés a világegyetembe: hangok révén megváltó Zusammenhang. Közben azért ’közérthető’ dalokban is vallottam önmagamról: lelkesedéseimről-nyomorúságaimról. Megértettem, hogy képtelenek rám koncentrálni, de azért nem esett jól.
Aztán megoszlottam három munkahelyemen: az ezerfős építőipari munkásszálló mindeneseként 9 évig, a rendszerváltó Bácskapocs munkatársaként 3 évig, s a felsőoktatás-tanítóképzés bölcsészkar-docenseként 20 évig. A férfikor dolce dolore gyötrelmes gyönyöreivel. Évtizedekig jegyeztem 28-soros (1+2+3+4+5+6+7) boldogasszonyódáimat, 998-at. A mennyei rajongás és a pokoli kín darabjai. Többéves harc a született gyermekért, elsodródott asszonyokért. Haldokolva révbe érés. Negyedszázadon át kétségbe esve, s újfent trubadúri dalra fakadva, kerestem a bennem megbúvó Adam Kadmon, örök-egységes emberpárom. Kitörni törekedtem az eredendő bűn szabta gyilkos bőr-börtönömből. Azt hittem, közben elejtett jajongásaim, ujjongásaim, bölcselkedésem, okádásom legalábbis megrendíti honfitársaimat, okulnak példáimból, tévedéseimből és tébolygásaimból. Tévedtem, ismét tévedtem. Egyes eseteket, egyéneket kivéve senkit nem érdekelt az én sorsom példája, de azon túlmenően saját vergődéseinek feltárása s az esetleges gyógyír megoldása sem. Sajnálom, így történt.
Apám gyulai maszek szabó volt, anyám pusztaszeri kuláklány. A gimnáziumban Jó tanuló, jó sportoló ezüstplakettet, s irodalomból országos helyezést szereztem. Megtérésem után magyar–olasz szakról teológiára váltottam. Budapesten albérleteztem éveken át, mígnem Nyíri Tamásnál doktoráltam Plótinosz bölcseletéből. Nietzsche verseit lefordítottam s elemeztem Heidegger közvetítésével. Johannes Scotus Eriugenának monográfiát szenteltem. Fő filozófiai művem, a Magyar metafizika 1996-ban jelent meg először az Antológia Kiadónál. Önálló verseskönyvem, az Alföldi gyászpompa, 1990-ben a Maecenas Kiadó révén. Erre Pilinszky-díjat kaptam 1991-ben. Számos képzőművészeti albumot adtam ki, Tóth Menyhértről Pap Gáborral közösen. 2016-ban a Kráter Kiadó gondozásában jelent meg a Boldogasszony Ódák. Közben Kecskemét város felsőoktatásáért és kultúrájáért kitüntetésben részesültem. A Károli Egyetemen is tanítottam. Időközben gyermekeim születtek. A Forrás folyóirat, mivel szerkesztési elvtelenségét kifogásoltam, fél életemen át semmibe vett. Laura lányom országos szinten is elsőrangú költő, irodalomtörténész.
Hála legyen, hogy néha megengedted, Isten, szent szavakkal illetni nemes nevedet. Hogy a már-már végleg elrontott életfordulatokból fel tudtam ütni fejemet. Hála legyen védőangyalaimnak s a rám ügyelő szenteknek, Gábrielnek, Assisi Szent Ferencnek. Siénai Szent Katalinnak, Árpád-házi Szent Margitnak, Pio atyának, Böjte Csabának, Szedő Dénes OFM lelkiatyámnak, Weöres Sándornak, aki megjelenéssel támogatott. Hálás vagyok első feleségemnek, Mártának, mert kiragadott a megsemmisülésből, Rhea-szerelmemnek, mert a fényes egekbe ragadott, dévai Évának, mert hitvesemként örök életem vigasza lett… Míg fortyognak a hálaadó üstök, imát mormolunk. Segítsd, Uram, kegyes jóakaróim: anyámat-apámat, Festő Hegedűs György táltos ükapámat, Betyó György nagyszentmiklósi mártír nagybátyámat, tanáraimat: Kákonyi Asztrikot, Vanyó Lászlót, Aradszky Pált. Adj erőt a jelen tortúrájában a jobb-akaró hazafi-barátaimnak, Stanczik-Starecz Ervin kitartó költő-társamnak, szomszédaimnak, gyermekeimnek, minden magyarnak, hogy ereje legyen kitartani igazságában, mígnem megvalósul a Szent Korona jegyében Szűz Mária-i, attilai, ninhurszági Kárpát-medencét felölelő ősi királyságunk!
Illusztráció: Turai K. portréjával
Ezek is érdekelhetik!
Virginia Sol: Lélekkapcsok →
Kilián László: Niomé III – Az idő mítosza (regényrészlet) →
Rácz Mihály: A megértés fonala, Nyolcvannyolc tavaszán →
