Fülöp Péter: tér
•
kilép a térből
kilép az időből
„hol az Isten?”
„hol?” –
„mindenütt”
te vagy gyakran
sehol –
rajtad kívül
dobog
a szíváram –
tapogatod
a teret
a megfoghatatlant –
a ház ablakán
bezuhan a
fény
eloldja
a lebegő
lények csendjét
falak
rézsútjában
végigsöpör
valami
tékozló
vihar
mintha
látnád a
végtelent
a mész
a korom
elegyében
ég a
szemed
ég a táj
megérett
kezedben
az alma –
nézed az
Eget
miként
örvénylenek
eggyé a
páracseppek
Illusztráció: egy szerzői fotó
Ezek is érdekelhetik!
Toldalagi Pál: Csöndes éj →
Baka Györgyi: Áldott születés →
Devecsery László: KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS (versek) →
