Magyar Miklós: Marc Chagall és a Biblia – festménytől az üvegablakig
„A Biblia olyan, mint a természet kisugárzása,
és én ezt a titkot próbáltam átadni.”
(Marc Chagall)
A második világháború alatt Chagall a zsidóüldözés elől az Egyesült Államokba menekült, ahonnan 1948-ban tért vissza Franciaországba, és a Côte d’Azur-ön, Saint-Paul-de-Vence-ben telepedett le.
Chagall feleségével (műtermében, Saint-Paul-de-Vence-ben)
Bibliai festményeit a városban lévő Kálvária Nagy Kápolnájának szánta. Tervét nem sikerült megvalósítania, egyrészt anyagi korlátok miatt, másrészt azért, mert a kápolna 18. századból származó szobrait a kápolna fenntartói nem kívánták elmozdítani, hogy helyükre Chagall festményei kerüljenek. Chagall mindamellett folytatta a Bibliai üzenet ciklus előkészületeit. Mindegyik képhez számos vázlatot készített. 1966 júliusában a francia államnak adományozta festménysorozatát, amely tizenhét monumentális képből áll. Tizenkettő a Teremtés könyve és a Kivonulás könyve jeleneteinek ábrázolása, míg öt festmény az Énekek énekének illusztrálása.
Marc Chagall pályája késői szakaszában kezdett el érdeklődni az üvegablak festészet iránt. Első műve 1957-ből származik. Plateau d’Assy Notre-Dame-de-Toute-Grâce nevű temploma üvegablakait készítette el. Ezt követően Charles Marq üvegművész festővel számos megbízást kapott katedrálisok üvegablakainak festésére. Metz katedrálisa, amit Isten lámpásának neveznek, a 13. századtól hatalmas üvegfelülettel rendelkezik, ma ez 6496 négyzetmétert tesz ki. Chagalltól 1960-ban rendelték meg a székesegyház üvegablakait.
Metz katedrálisa
A katedrális üvegablakai
Az alábbiakban azokról az üvegablakokról szólok, amiknek előzményei Chagall festményein is láthatók. A Bibliából vett idézetek után láthatók az ide vonatkozó festmények és az üvegablakok.
Ábrahám áldozata
«„Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte a fiát és az oltárra helyezte, a fa tetejére. Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, vette a kést, hogy feláldozza a fiát. De az Úr angyala rászólt az égből és azt mondta: „Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” – felelte. Az folytatta: „Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem.” Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost, és feláldozta égőáldozatul a fia helyett. Ábrahám így nevezte a helyet: „az Úr gondoskodik”, ezért mondják mind a mai napig: „A hegyen, ahol az Úr gondoskodik.” Azután az Úr angyala az égből másodszor is szólt Ábrahámhoz, és mondta: „Magamra esküszöm – ez az Úr szava –, hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem, gazdagon megáldalak. 7Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövényét, utódaid elfoglalják majd az ellenség kapuját. Utódaid által nyer áldást a föld minden népe, mivel hallgattál a szavamra.”» (Teremtés könyve, 22. fejezet)
Ábrahám áldozata (festmény)
Ábrahám áldozata (Metz, üvegablak)
Jákob álma
„Jákob elindult Beersebából, és Háránba ment. Eljutott egy helyre és ott maradt éjszakára, mert a nap már leszállt. Fogott egy követ azon a helyen, feje alá tette támasznak és lefeküdt azon a helyen aludni. Álma volt: íme, egy létra volt a földre állítva, s a hegye az eget érte. S lám, Isten angyalai fel- és lejártak rajta. Íme, az Úr fölötte állt, és így szólt: „Az Úr vagyok, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsák Istene. A földet, amelyen pihensz, neked és utódaidnak adom. Nemzetséged olyan lesz, mint a föld homokja, ki kell terjesztened nyugatra és keletre, északra és délre, általad s utódaid által nyer áldást a föld minden népe. Nézd, én veled vagyok. Mindenütt oltalmazlak, ahová mégy, és visszavezetlek erre a földre. Nem hagylak el, amíg véghez nem viszem, amit megígértem neked.” Jákob fölébredt álmából és így szólt: „Valóban az Úr van ezen a helyen és én nem tudtam.” Megborzadt, és azt mondta: „Milyen félelmetes ez a hely, valóban itt van az Isten háza és itt van az ég kapuja.” Amikor Jákob másnap reggel fölébredt, vette a követ, amelyen fejét nyugtatta, felállította emlékkőül és olajat öntött rá. A helynek a Bétel nevet adta: azelőtt Lusznak hívták a várost. Jákob fogadalmat tett: „Ha Isten velem lesz és védelmez az úton, amelyen most járok, s ad kenyeret ennem, és ruhát, amit fölveszek magamra, és ha egészségben visszatérek atyám házába, akkor az Úr lesz az én Istenem. Ez a kő, amelyet emlékkőül felállítottam, az Isten háza lesz, és mindenből, amit adsz nekem, hűségesen tizedet adok neked.” (Teremtés könyve, 28. fejezet)
Jákob álma (festmény)
Jákob álma (Metz, üvegablak)
Az égő csipkebokor
„Mózes apósának, Jetrónak, Midián papjának a juhait őrizte. Egyszer messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Itt megjelent neki az Úr angyala a tűz lángjában, egy égő csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el. Így szólt magában: „Odamegyek és megnézem ezt a különös jelenséget, hadd lássam, miért nem ég el a csipkebokor.” Amikor az Úr látta, hogy vizsgálódva közeledik, az Isten megszólította a csipkebokorból: „Mózes, Mózes!” „Itt vagyok” – felelte. Erre így szólt: „Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld.” Azután így folytatta: „Én vagyok az Isten, atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene.” Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni. (Kivonulás könyve, 3. fejezet)
Mózes és az égő csipkebokor (festmény)
Mózes az égő csipkebokor előtt (Metz, üvegablak)
Jákob harca az angyallal
„Jákob egész éjjel küzdött az angyallal. Áldásért könyörgött. Úgy tűnt fel, hogy az angyal ellenállt imájának, állandóan emlékeztette őt bűneire, és igyekezett elszakadni tőle. Jákob elhatározta, hogy megragadja az angyalt, de nem testi erejével, hanem a hit erejével. Szenvedéseiben Jákob hivatkozott lelkének bűnbánatára, mély alázatra, amelyet érzett bűnei miatt. Az angyal látszólagos közönnyel vette Jákob imáját, és állandóan arra törekedett, hogy kiszabadítsa magát Jákob szorításából. Gyakorolhatta volna természetfeletti erejét, és kiszabadulhatott volna Jákob kezeinek szorításából, de nem tette. Amikor azonban látta, hogy nem vehet erőt Jákobon, hogy meggyőzze őt természetfeletti hatalmáról, érintette combcsontját, amely csípőjében azonnal kificamodott. Jákob azonban nem adta fel eltökélt szándékát a testi fájdalmak ellenére sem. Célja az volt, hogy elnyerje az áldást, azért testi fájdalma nem terelhette el gondolatait kitűzött céljaitól. Elhatározása erősebb lett küzdelmének utolsó pillanataiban, mint kezdetben volt. Hite a végsőkig komollyá vált, egészen a hajnal feljöttéig. Nem akarta elbocsátani az angyalt, amíg az meg nem áldja őt. „És mondta: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És mondta Jákob: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engemet. És mondta neki: Mi a te neved? És ő mondta: Jákob. Amaz pedig mondta: Nem Jákobnak mondják ezután a te neved, hanem Izraelnek, mert küzdöttél Istennel és emberekkel és győztél.” (Mózes első könyve, 32. fejezet)
Jákob harca az angyallal (festmény)
Jákob harca az angyallal (Metz, üvegablak)
Mózes és a szivárvány
„Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet most szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel örökre: szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök. Amikor felhővel borítom be a földet, és feltűnik a szivárvány a felhőn, akkor visszaemlékezem a szövetségemre, amelyet veletek és minden élőlénnyel kötöttem, amely testben él, és nem válik többé a víz özönvízzé minden élőlény pusztulására. Ha ott lesz a szivárvány a felhőn, látni fogom, és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön. Akkor ezt mondta Isten Noénak: Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet minden földi élőlénnyel kötöttem.” (Mózes első könyve, 9. fejezet)
Noé és a szivárvány (festmény)
Noé és a szivárvány (Metz, üvegablak)
Mózes és a kőtáblák
„Az Úr így szólt Mózeshez: „Faragj ki magadnak két olyan kőtáblát, mint az elsők voltak. Jöjj fel hozzám a hegyre és ráírom a táblákra azokat a szavakat, amelyek rajta voltak az elsőkön, amelyeket összetörtél. Holnap reggel légy készen, hogy hajnalban feljöhess a Sínai-hegyre, és ott a hegy csúcsán elém járulj. Senki sem jöhet veled és senki sem mutatkozhat a hegyen. A juhok és szarvasmarhák sem mehetnek legelni a hegyre.” Ő tehát kifaragott két kőtáblát, amilyenek az elsők voltak. Mózes másnap korán reggel elindult a Sínai-hegyre, ahogy az Úr megparancsolta, és vitte magával a kőtáblát. Az Úr leereszkedett a felhőben, ő pedig eléje járult.” (Kivonulás könyve, 34. fejezet)
Mózes átveszi a kőtáblákat (festmény)
Mózes átveszi a kőtáblákat (Metz, üvegablak)
A fény és a színek mágiájával az üvegablak Marc Chagall művészetének betetőzése. És mindehhez a Bibliából merített ihletet, mert mint mondta, „A Biblia olvasása már maga a fény, és az üvegablak szépségével és egyszerűségével a fény megnyilvánulása kell, hogy legyen.”
Illusztráció: Noé et l’arc en ciel
Ezek is érdekelhetik!
Halmai Tamás: Az utolsó dallam jogán →
P. Gábor Mózes: Galileai alternatíva →
Magyar Miklós: Renoir-illusztrációk Émile Zola regényéhez →
