Bertalan Tivadar: Két mondat
•
– Mester! Ez iszonyat!
– Miről beszélsz, fiam? Mitől borzolódsz ennyire? Mert látom rajtad, igencsak kiborított valami. Szóval, mi az iszonyat?
– Nézze Mester ezt a pogány irományt. Itt, ezt a mondatot. Ez a legszörnyűbb mondat, amit valaha ember lemerészelt írni.
– Nocsak! Olvasd, fiam; nem találom a szemüvegemet.
– Szentatyaúristen! Idézni se merem, mert leszakad az Ég.
– Csak mondjad nyugodtan. Az Ég nem szakad le egy mondat miatt. Mit gondolsz, hányszor szakadhatna le naponta? Mit, naponta! Percenként!
– H-á-á-á-t… Isten segíts…!
– Ne csigázz tovább. Olvasd már!…
– Itt van ni… olvasom: „AZ ISTENT AZ ÖRDÖG TALÁLTA KI.” Mit akar jelenteni ez? Csak nem azt, hogy az Ördög volt öröktől fogva és az Isten csak fikció? S mivel tudjuk, hogy az Ördög csupa gonosz dolgot szokott kitalálni… Istenem, hová vezet ez? Talán az Ördög megunt magányos lenni, mint az örökkévalóság egyedüli képviselője, egyszerűen nem tudott mit kezdeni egyszem-önmagával? Vitapartnerre vágyott, kellett valaki, vagy valami, akit, vagy amelyet minduntalan legyőzhet? Mester! Millió rettenetes kérdés és minden kérdés ebből az iszonyú mondatból következik. Az Ördögnek nem volt ellenfele, teremtenie kellett egyet, mivel ellenfél nélkül nincs győzelem? Győzelem nélkül pedig nincsen diadal? Neki minduntalan diadal kell? Ezért találta ki az Istent? És ezt a tettét röhögve be akarja táplálni a lelkekbe, el akarja hitetni az agyakkal. Ennélfogva netalán a hit is az ő műve?
Mindez nem iszonyat, Mester?! Micsoda mondat ez és hová vezet? Ki merészelte ezt leírni? De tovább megyek…
Állj! Állj meg, fiam. Ne menj tovább. Csak nyugalom… Rendben van. Megértelek. De jól figyelj! Én most mondok neked egy másik mondatot. Vedd elő a tollad és jól olvashatóan jegyezd fel: XVII. Vezekiel próféta így szólt: „AZ ÖRDÖGÖT AZ ISTEN TEREMTETTE.” Az Isten is magányos volt. Kezdetben az a sokféle Isten nem az ő teremtményei voltak, így hát nem is találhattak utat hozzá. Az, aki e teremtményeket létre hozta, az Isten fő alkotása, az Ember volt. Mivel ennek a földi teremtménynek az Isten szabad akaratot adott, az élt a lehetőséggel és szabad akaratát mindenfélére felhasználta. Így, ebből a szabad akaratból számtalan pokoli gonoszság is születik Isten ezt jól tudta, ezért kellett valaki, akire, vagy amelyre rátestálhatók a gonoszságok. Isten teremtménye, az Ördög mindeme gonoszságokat készséggel magára vette, elvégre ezeket maga az Isten, lényegéből adódóan nem vállalhatta. Gondold meg, fiam Ördög nélkül mi lenne például az istenítéletek sorsa. Ki gondoskodna a büntetés-végrehajtásról? Ki táplálná a pokol tüzét? Az Isten ezeket a feladatokat sem vállalhatta. Az Ördög megalkotásával kialakult a munkamegosztás és egyben megszűnt a két lény magánya is. Bizonyos egyensúly állt elő, amire bizonyság, hogy a világ immár sokmillió éve létezik valahogy s talán fáradva, de forog a tengelye körül. S amiképpen megszűnt az Isten magánya, (egy az Isten) azonképpen az ördög is elfoglalhatta rendelt helyzetét (a részletekben).
– Hanem Mester! Az Isten szerelmére! Bocsásson meg, de nekem úgy tűnik, az ördög immár nem csak a részletekben van. Mintha önállósította volna magát s láthatóan és érezhetően kiterjesztette volna működése területét. Egyszóval, kirúgott a hámból. Úgy állunk, hogy a jelek szerint egyszer csak kifordul a Föld a sarkaiból.
– Jól mondod, fiam. Mindezen jelek arra mutatnak, milyen kicsi az Ördög birodalma: egy porszem, maga az ember.
Bertalan Tivadar: Libikóka
Illusztráció: B. T. grafikájával
Ezek is érdekelhetik!
Virginia Sol: Lélekkapcsok →
Kilián László: Niomé III – Az idő mítosza (regényrészlet) →
Rácz Mihály: A megértés fonala, Nyolcvannyolc tavaszán →
