Pintér Károly: születésnapomra
•
hazatalálsz
a történelem
roncsolta tájba
hol nincs már koldus
s fillér sincs a nincsen
koldus kalpagában
de érkezel
itt vagy mint az elporló
fohász
a vizek közti zugban
a lapályban
kitölteni egy négyszögölt
árván
a fekete akácos
széldúlta hazában
még tavasz van
de majd földbe
zúz a tél
várnak hó alatt
fehér varjak
a szántatlan örök
mezőn
hol csőrrel, karommal
kikoldult sírt kaparnak
Illusztráció: „örök mezőn”
Ezek is érdekelhetik!
Toldalagi Pál: Csöndes éj →
Baka Györgyi: Áldott születés →
Devecsery László: KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS (versek) →
