Marton Réka Zsófia: Őszi látomás
Felébredtem és azt álmodtam,
Az ölést csak játsszuk.
Felébredtem és azt álmodtam,
A pápa azt mondta:
Nincs Isten.
Felébredtem és azt álmodtam,
leszegett fejjel sírhatnékom volt
a Hősök terén fel-alá járkálva
Az újabb nagy háború bejelentésére várva.
Felébredtem,
és azt gondoltam,
Pontosan így érezhették magukat
1914-ben és 1939-ben.
Felébredtem,
hogy ezt valaha átélni nem reméltem.
És felébredtem az égőnarancs
őszi fa lombján elmerengve,
Hogyha nem lenne mindez,
Mennyivel szabadabb lenne
Pusztán a beőszülést csodálni.
De helyette felébredtem,
És azt álmodtam,
Már az ősznek sem lehet örülni:
Átmenet nélküli az álomból az ébrenlét.
Átmenet nélküli a biztos múltból
A talajvesztett jelen.
Illusztráció: Őszi látomás
Ezek is érdekelhetik!
Simai Mihály: »ÉVSZÁM-MISZTIKA«, »TITOK, ÉJFÉL, KALAP stb.« (versek) →
Baka Györgyi: A hallgatag kerub (versek) →
Bánfai Zsolt: Levél önmagamhoz, Szobor (versek) →
