Czilczer Olga: „Egy alma elgurult” (két vers)
•
Panasz
Egy gondolatban lakom
éjszakám-e nappalom
képek függenek a falon
én-e vagy másvalaki
hová legyen aki nem tudja ki
táplálja élteti egy elme tévedése
a nézőpont lehet hibás
az élő valaki más
talán a voltnak jelenése
vagy maga a gondolat
fával gipsszel keretezve
egy alma elgurult
miatta vívtak háborút
hol van már Trója és Spárta
holt nyelven az élet
letűnte bukása
mennék kinéznék legalább
de se ajtóm se ablakom
ez a panasz ahol még
meghúzódhatom
Esti vers
Az a sötét tollú
maga volt az este
fészkét lakva hagyva
mását ki kereste
füst lepke-uszállyal
kémény sors-cserélve
korma hímporával
téglák kelnek égre
csúcsot lejtő nyel el
valódi hatalom
tegnap még eleven
ki sem hűlt vonzalom
amit kék tollal írt
vizét meg a partja
fodrozott szegélyű
kötényét leoldja
dolga végeztével
hiszi hogyha oda
viszi onnan ide
ez a rend a csoda
fordul vele az ég
hagy napot magára
mi marad holnapra
mi holnaputánra
Illusztráció: Egy alma elgurult
Ezek is érdekelhetik!
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
Hegedűs Gyöngyi: Kvantumseb →
