MAGYAR-TÖRÖK KULTURÁLIS ÉVAD 2024
Az Oszmán Birodalom romjain 1923. október 23-án jött létre a Török Köztársaság, és már december 18-án Magyarország – elsőként – diplomáciai szerződést kötött a fiatal török állammal. Ennek tiszteletére a 100. évforduló napján tartották a MÜPÁ-ban a magyar-török kulturális évad nyitógáláját; ettől kezdődően az év során mindkét ország sokszínű kulturális eseményekkel, gazdag programmal emlékezik meg az évszázados együttműködésről.
Portálunk is szeretne részese lenni a megemlékezés-sornak: elsőként – kicsit visszanyúlva az elmúlt esztendőhöz – irodalmunk két jelesének 200. születési évfordulójához: helyet adunk egy-egy török vonatkozású „Petőfi-, illetve Madách-írásnak”.
Köszönjük barátunk, Tasnádi Edit rálelő-tolmácsoló, Petőfi esetében felfedező munkáját.
Tasnádi Edit
Petőfi Sándor? − Nem, Ráday Gedeon!
(Petőfi Törökországban)
Törököt fogtam Dursun Ayannal. Szerző- és fordítótársam lett, s idén a harmadik magyar költőt köszöntöttük könyvvel egy-egy évforduló örömére. Először a Bálint Balassi − XVI. Yüzyıl Macar Ozan Bálint Balassi ve Şiirlerinden Örnekler (Balassi Bálint, a XVI. századi magyar költő, versválogatással) című közös kötetünkkel a török kötészet első magyar műfordítóját mutattuk be születése 450. évfordulója alkalmából a török verskedvelőknek. Török barátunk 2007-ben megkapta érte a Balassi kardot. Kiadtunk egy költészeti antológiát: Macar Şiirinden Bir Seçki (Válogatás a magyar költészetből); majd Arany János születésének 200. évfordulója arra ösztönzött bennünket, hogy a magyar költészet titkos kincsét, nyelvi határainkon kívül alig ismert költőnket tegyük elérhetővé a török versolvasók számára, így született meg a Macar Bilge-Ozan János Arany (Arany János, a magyar tudós-költő) című könyv.
Természetesen nem hagyhattuk ki Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját sem. A Doğumunun 200. Yılında Türkçede Sándor Petőfi (Születésének 200. évében Petőfi Sándor törökül) című könyvünk az isztambuli Kitabevi kiadónál igényes kiadásban, 1000 példányban, 222 oldalon jelent meg 2022 szeptemberében. A kötetet a speciális török érdeklődés és az eddigi megjelenések figyelembevételével állítottuk össze.
A költő életét és munkásságát Eckmann János kiváló török nyelvű magyar irodalomtörténetének felhasználásával követtük végig. A lázas márciusi napokat Petőfi naplójának segítségével idéztük fel. Arany és Petőfi legendás barátságát verseikkel és levélidézetekkel mutattuk be. Külön fejezetet szenteltünk a levert szabadságharc után Murat Paşa néven Aleppóban harcoló Bem és Petőfi kapcsolatának. Számba vettük Petőfi török fordítóit, és felidéztük a Szeptember végén című vers különböző török fordításait. Nyersfordításaim alapján Dursun Ayan a költeményeket formahíven ültette át törökre. A megértést a versek keletkezésének megvilágításával és rövid verselemzésekkel igyekeztem elősegíteni. A mellékletek között Szendrey Júlia nyilatkozata Petőfi Sándor haláláról, illetve az írásreform (1928) előtti arab írásos Petőfi-fordítások facsimiléi kaptak helyet. A kötetet forrásjegyzék zárja.
Irodalomtörténetileg is jelentősnek tekinthetjük az eddig megjelent török nyelvű Petőfi-versek bibliográfiáját, amely több, mint 250 előfordulást jelent két karcsú kötet, antológiák, folyóiratok, illetve újságok lapjain. (Az első kötet, Necmi Seren 1943-ban megjelent munkája sajátos módon szó szerinti fordításban tehát prózában nyújt át egy csokrot. Tahsin Saraç 1973-as válogatása francia nyelvű fordításokból készült.)
A bibliográfiakészítés oroszlánrésze Dursun Ayan munkája volt, de természetesen én is átkutattam könyvtáramat és fiókjaimat. Így bukkantam rá dossziéim között Şaban Mahmudoğlu Kalkan bulgáriai származású, Izmirbe áttelepült török költő, műfordító küldeményeire. Kongresszusi ismerősök voltunk, gépírásos levélben küldözgette költeményeit és műfordításait, közöttük egy Petőfi-fordítását Su, rüzgar ve namus – Víz, szél és becsület címmel. A tudtommal meg nem jelent, és feltételezésem szerint oroszból fordított vers eredetijét hiába kerestem a Petőfi összesben, holott a törökországi könyvtárakat kutató Dursun még három ilyen című versfordítást talált: Nilüfer Woodstól egy 1968-as antológiában, egy meg nem nevezett fordítótól a Seher Vakti Dergisi 1970/3. folyóiratszámában, valamint Bir saklambaç masalı (Egy bújócska meséje) felcímmel, Namus su ve yel (Becsület, víz és szél) címmel Basri Gocul En Güzel Şiirleriyle Petőfi (Petőfi legszebb versei) című, ugyancsak 1970-es összeállításában. Végül ráleltem a szép török karriert befutott fordítás eredetijére, s ezzel sikerült egy tisztáznom egy irodalmi tévedést: a „Petőfi-vers” szerzője valójában Ráday Gedeon volt. Az persze továbbra is rejtély, hogy az eredendő „bűnt” ki és hogyan követhette el?…
Az inkriminált vers:
Ráday Gedeon: Víz, szél, becsület
Még gyermeklétemben hallám e szép mesét.
Egykor a víz s a szél s a becsület
Bújókást kezdtek játszani.
Elsőben is elbújt a víz;
De csakhamar reá akadtanak
A mélyebb völgyek közt.
Elbújt aztán a szél;
De őtet sem kellett igen soká keresni,
Mert meglelék a hegytetők ormán.
Már a bújás sora volt a becsületen:
De ő elébb
Ily szókkal szólítá játékos társait:
Halljátok meg: Ha egyszer én elbújok,
Engem senki többé sehol fel nem talál.
Ebből foly ily tanulság:
Legféltőbb kincs a becsület;
Ha egyszer ezt elveszted,
Mindent elvesztettél.
Dursun Ayan
Az ember tragédiája egy török szociológus szemével
Miért a Földön él az ember? A Paradicsom nem volt elég számára? Kiűzettünk? Ez volt a sorsunk? Miért törekszünk még mindig a visszatérésre? Vagy paradox dolog a sors és a kiűzetés együttes emlegetése? Fontos kérdések ezek az emberiség szempontjából. A válaszok sokfélék, például a különböző vallások egymástól eltérő nézőpontjai, a teológiai megközelítésből fakadó különbségek igen eltérő válaszokat szülnek.
Madách Imre mint egyén, választhat bármilyen vallást, kultúrája mégis az őt körülvevő keresztény világban gyökeredzik. Ez a kultúra jelenik meg abban, hogy az ember teremtésének és a paradicsomból való kiűzetésének bibliai témájától ihletve az Úr, Ádám, Éva és Lucifer alakja köré építi fel művét. A Tragédiát a világ sok színpadán játszották, és különböző vallású emberek olvasták. Török fordítása révén eljut olyan olvasókhoz, akik a Koránból ismerik ezt a teremtéstörténetet. A vallási és kulturális különbségek ellenére ez a világ egyik legegyetemesebb témája.
Ádám, Éva és Lucifer egymáshoz való viszonya a kiűzetés kapcsán a Bibliában és a Koránban nem egészen egyforma. A Bibliában Éva eszköze, segítője lesz Lucifernek, az eredendően bűnös. Istentől eltaszított sátánnak, vagyis Lucifer azért csábítja Évát, mert Ádámot akarja megnyerni; a Korán szerint viszont Éva Ádámot nem Lucifer biztatására viszi bűnbe. A mindennapi életben ez a különbség nem igen észrevehető. Éva konfliktusforrás Ádám számára. Talán a éppen a férfi és a nő közötti különbségből fakadó nézetletérések és viták teszik a témát mindmáig időszerűvé.
A különböző vallások teológusai egyetértenek abban, hogy Ádámnak és Évának azért kellett elhagynia a paradicsomot, mert megszegték az Istennel kötött egyezséget. Az egyezség megszegése, az adott szó meg nem tartása a paradicsomi élet végét, a világi élt kezdetét jelentette az emberfia számára. S bár a teisták, ateisták, illetve agnosztikusok más-más magyarázatokat adnak, s bár a teológusok a téma igazi szakértői, a mindennapi életben és a világirodalom számtalan művében tárul elénk a paradicsom és a pokol, a világ és a túlvilág; lépnek elénk Ádám és Éva, az angyal és az ördög, az ember és a sátán, az angyal és az ember párosai.
Az ember megállapításaiban és magyarázataiban hol a konkréttól az absztrakt, hol az absztrakttól a konkrét felé tart. A rosszat, a bajokat és a bűnöket a sátán, a nő által a férfink okozott gondokat pedig Éva és a sátán/Lucifer együttműködésének számlájára írjuk. S ha itt férfiszemlélet mutatkozik is, mindenki tudja, hogy a nők is hasonlítják nembéli társaikat az ördöghöz, és a férfiak is nevezik sátánnak az alattomos csalókat.
Madách művében Éva sok helyütt látszik a sátánnal együttműködni. Ez fakadhat abból, hogy az író a nőkkel kapcsolatos egyéni tapasztalatait és gondolatait egy elvont, teológiai témába dolgozza bele, de abból is, hogy mint a bibliai kultúrkör neveltje, az egyetemes témát történelmi, kulturális és pszichológiai alapokra kívánja helyezni. Az, hogy a művet igen sok nyelvre lefordították, bizonyítéka annak, hogy sokakhoz szól. Természetesen ennek a fő részese Madách Imrének a téma megválasztásában és megformálásában megnyilvánuló tehetsége.
Filozófiai és szociológiai megközelítésből mit mondhatunk a műről? A földi élet, amely vallási szempontból az embernek a paradicsomból való kiűzetését és a próbák színhelyére kerülését jelenti, és az Isten iránti engedelmességre inti, kulturális szempontból a történelem és a szociológia kezdetét jelenti. Az ember soha meg nem elégszik, tehát szembeszáll azzal, ami van; megváltoztatja a létezőt, az elégedetlenségtől hajtva új utakat keres, megismeri a természetet, és mint egyén, mint egy szociológiai egység, mint az adott társadalmi helyzet és lehetőségek birtokosa, megküzd önmagával és más szociológiai egységekkel. Ezek a küzdelmek Madách művében Ádám, Éva és Lucifer hármasával a középpontban, színpadi jelenetek formájába öntve a történelem folyamatának különböző pontjain jelennek meg, sőt az ember kiszakadási törekvése még az űrbe is kivisz bennünket. Az, hogy Éva érzelmileg közel áll Luciferhez, egyes jelenetekben funkciót kap, ugyanakkor az Ádámban megszemélyesített férfi pozitív ihletést is ad. Egész jelenetsor követi végig az emberiség történetét és küzdelmeit, terítékre kerül háború, tudomány, vallás és polgárosodás: ókor, középkor, újkor és utazás az űrben, Egyiptom, az antik Görögország és Róma, Európa és a pólusok, ez erő, az ész és a gyönyör…
A tragédia abban áll, hogy az ember és/vagy az emberiség valamilyen eszme vagy jelenség miatt súlyos helyzetbe kerül. Mondhatnánk talán rossz sorsnak is, annyi azonban bizonyos, hogy gondok gyötrik. De nem lehet a gondokban valami jó is? Nem vagyunk képesek kijutni a tragikus helyzetekből? Az ember kiűzetése a paradicsomból tragikus vég, de ugyanakkor földi életének, az önmagára találás útjának – amennyiben tudatában van cselekedeteinek − a történelemnek és az emberiségnek kezdete. Madách színműve a kezdet állomásait mutatja be. Megélhetjük, játszhatunk benne, vagy legalábbis nézői lehetünk…
(Imre Madách: İnsanın Trajedisi [Magyar eredetiből fordította Gün Benderli és Hazai György. A Török Kulturális Minisztérium kiadványai: 2048., Világirodalmi sorozat: 16., Ankara, 1998.])
Fordította: Tasnádi Edit
Illusztráció: ~Kulturális évad
Ezek is érdekelhetik!
Kovács katáng Ferenc: A betlehemi jászol* →
Toldi Éva: Jászol és Kereszt →
Pécsi Sándor: DÉRKRISTÁLYSÓHAJ* →
