Filotás Karina: Lecke
•
Hogyan kell megöregedni?
Párold le a lelked,
hagyd csak ülepedni.
Tanuld meg a szemed,
nyomok utánad a betonon,
egyedül fogod a kezed.
Szülj ködbe fátylat, peronon
elhullott cseppet, önmagad
takarója vagy, az éjszaka beoson.
Hajlott gerinccel földdarab
szorul körmöd alá, évszakok
tánca hajadban földagad.
Virágmintás plafonon hézagok
rajzolnak repedést, álmok
kergetése hozza el a vérpadot.
Minden terveden izom csámcsog,
arcodba nevet, utána nyúlnál,
a szelet kapod. Az üres tátog.
Hazudhatatlan tény; elmúltál
magad lenni. Hiába feltámadás
ha nincs, aki várjon a keresztútnál.
Önmagad is szeretted, elfáradtál
szembogárban látni, amit más,
lettél önkény elleni fegyenclázadás.
Táncház, frissen érlelt ánizspálinkás
bódulat a lét. Szavaidban megmaradsz,
részeid gyerektenyérben halszálkaminták.
Filotás Karina a 2023-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: fh. M. Nizharadze
Ezek is érdekelhetik!
Simai Mihály: »ÉVSZÁM-MISZTIKA«, »TITOK, ÉJFÉL, KALAP stb.« (versek) →
Baka Györgyi: A hallgatag kerub (versek) →
Bánfai Zsolt: Levél önmagamhoz, Szobor (versek) →
