Hegedűs Gyöngyi: [a lány hangja]
•
a lány hangja, mint gázlómadarak teste, nem tudott elszakadni sem a folyótól,
sem az égtől, ettől kibucskázott mindkettőből, sem zuhanás, sem merülés nem telt ki
tőle, csak lebegő hangárnyék, miért, hogy jobban hallatszott a háttérből a hang, ami
eldöntötte melyik közegben terjed, de tegye le azt a telefont, különben nem csináljuk
meg, most nem tudok beszélni, mondta olyan halkan, hogy ne hallja az, akit nála
jobban hallottam, és megszakadt a vonal, mielőtt jelezhettem volna, az is beszéd, ha
azt mondja, most nem tudok beszélni, bár az is csak fölösleges túsztárgyalás lett
volna, tényleg, mi van a végesben végtelen ponton találkozó párhuzamosokkal?
izolda24 (H. Gy.)
Illusztráció: a szerző
Ezek is érdekelhetik!
Simai Mihály: »ÉVSZÁM-MISZTIKA«, »TITOK, ÉJFÉL, KALAP stb.« (versek) →
Baka Györgyi: A hallgatag kerub (versek) →
Bánfai Zsolt: Levél önmagamhoz, Szobor (versek) →
