Hajós Eszter: árokba esett hideg kő
•
𝄞 Lygaudė: Palydėk sesiula (2011)
anyu azt mondta, nem jöhetek ki a szobámból, és nem csak mondta. anyu bezárt a szobámba és azt mondta, nem jöhetek ki, aztán nem mondott semmit. hétfő van, hallom a tévét, a tévében a néni azt mondja, de nem hallom, mit. anyu, mit fog mondani a Lali bácsi, de anyu azt mondja, ma nincs suli.
anyu ebédkor ebédet tesz az ablakpárkányra. kinyitom az ablakot, vagy hát be, még szerencse, hogy nem kifelé nyílik. répák vannak megfőzve gyömbérrel, megeszem, finom. kiteszem az ablakpárkányra a tányért és figyelem, mikor nyúl érte anyu. madarak eszik a meghagyott rizsszemeket.
hallom a tévét, azt mondja a bácsi, de nem hallom, anyu hallja. meleg teát is tesz az ablakba, csak nem veszem észre akkor, kihűl. nézem anyu kezét, mikor a poharat veszi el. rajzolok a falra piros rózsákat, a piros zsírkréta kint maradt, lilával. fekete rózsát is rajzolok, sötétkékkel, meg olyat, amelyiknek a közepe zöld.
anyu a kanapén ül, néha feláll. főz is, vécére is megy. anyu, pisilni kell, de anyu nem nyitja ki az ajtót. vedret tesz az ablakba később, még szerencse, hogy széles a párkány, nem esik le. mikor elveszem, vizet is tesz oda egy másik vederben. belepisilek az üresbe, a vízben megmosom a kezem. vécépapírt kérek, szemetesbe dobom a használtat.
gondolkozom a pisin, hogy az ablakba tegyem-e, vagy kiöntsem, mi legyen. anyu nem jön a pisiért, bogarak szállnak fölötte, kék meg zöld a szárnyuk. anyu a tévét nézi és nem megy ki a lakásból, biztos dolgozás sincs. mosogat, leejt egy kanalat, keresi, a tévében megint néni beszél, ugyanaz.
vacsorakor vacsorát tesz az ablakba, palacsinta, szeder. aztán vederben vizet, a fogkefém meg a fogkrémem, megmosom a fogam, a fogkefém. kiköpök az ablakon, mert nem akarok köpéssel aludni a szobában, és nincs is hova köpni. anyu felkapcsolja a lámpám, mikor sötétedik. nem kapcsolja le.
iszok a kézmosó vízből és betakarózom. reggelre le van kapcsolva a lámpa, az ablakban lekváros kenyér. kedd. a takaróra rajzolok filcekkel kertet, a fehér lepedőre jegesmedvéket és hópelyheket. mindegyik hópehely és jegesmedve másmilyen, véletlenül rajzolok oda is sok kis füvet, azok is mind másmilyenek.
veder van az ablakpárkányon, pisilek, kiöntöm, üresen teszem az ablakba. anyu, megyünk suliba? de anyu tévét néz, hangosan beszél a bácsi meghalt emberekről. nézem a könyvem a betűkről, már majdnem tudom mind. mondogatom a leírt szavakat, találgatom a hiányzó betűket. vajon a Viola is be van zárva a szobájába?
és Ármin meg Alinka együtt van bezárva, mert nekik ketten van egy szobájuk, vagy valamelyikük a fürdőszobában van? nem vettem észre, mikor anyu kitette a tányért, madarak csipegetnek belőle. megeszem a többit, kiteszem a párkányra. visszaülök az asztalhoz, ceruzahegyezékeket ragasztok papírra.
szirénák, kinézek, számolom a mentőautókat, az embereket. valami ruha van a fülükre kötve, ami eltakarja az orruk meg a szájuk. anyu, mi van az arcukon? az asztal alatt ülök, hidegem van. csend, csak a szirénák, gyakorlom a matekot. csöngetnek, anyu nem indul. Juli néni azt mondja, de nem hallom, mit. kopog is. aztán elmegy.
vederbe pisilek, kiöntöm. megmosom a vedret a vízben, de most mit iszom, ha nem lesz pohár az ablakban? kiteszem a vedreket. eszembe jut, hogy tegnap nem fürödtem, de nem férne akkora veder a párkányra, amekkorába beleférek. se törölköző, szappan. fejemre húzom a takarót, a lámpa nem alszik.
szerda, ruhát cserélek. katica megy a lekváron, egy pöttye sincs. a vacsora tányérja is az ablakban, morzsák az alján. csöng a telefon, anyu nem veszi fel. a tévében maszkokról beszélnek, kézmosásról, meg hogy ne érjünk az arcunkhoz, hallom. szaladni, mászni szeretnék, lefekszem a szőnyegre. szappan van az ablakpárkányon.
anyu nem megy ki a lakásból, nem jön senki. nem beszél senkivel. anyu bezárt a szobámba és nem mehetek ki, de magát is bezárta, a lakásba. kártyák meg társasok vannak a szobámban, de nem tudom, egyedül hogy. elalszom, felébredek. furulyán utánzom a madarak éneklését, de nem tudom, mit mondok nekik.
elalszom, felébredek. kinézek az ablakon, látom, egy bácsi köhög, a nénik és egy bajuszos bácsi mogorván nézik. nincs rajtuk maszk. virágok vannak a fákon, rózsaszín és fehér. ebédkor virág is van a tányéromban, fehér, pedig anyu nem engedi, hogy virágot egyek. finom. zöld, sárga, kék fonalakból fonok, ez egy folyó aranyhalakkal.
vederbe pisilek és úgy mosom ki, hogy a vizes vederből vizet öntök a pisisbe. kezet is tudok úgy mosni, hogy egyik vederből a másikba öntök kis vizet, és akkor marad kézmosatlan vizem. legyecske repül be az ablakon, a vízre száll, iszik? pohár van az ablakban, meleg.
nézem az utcát. akik mennek, messze mennek egymástól. maszk van rajtuk, az egyik talán a Juli néni, jön haza. egy néni odaszól egy másiknak, de jó maszkod van! tényleg, mindegyik maszk másmilyen, olyanok akkor, mint a fűszálak és a zsírkréták. tegnap hó esett, most süt a Nap, de nem ide.
felébredek, elalszom. fáj a nyakam, a lábam, a hátam, a fejem, tornázni próbálok. egész nap nyitva az ablak, finom a levegő. maszkban biztos nem cigiznek. kocsi se sok megy az utcán, állnak a kocsik, mindenütt, akkor nem büdösek. anyu a tévét nézi, vagy leesik valami, anyu nem mozdul vagy elesik. szédülök.
anyunak is van maszk? bent is hordják, mikor hazamennek? valakit láttam, hogy a kocsiban is hordta. hogy esznek vagy isznak? fáj a hasam, de nincs a szobában vécé. minél többet fekszem, annál álmosabb vagyok, és minél álmosabb vagyok, annál többet fekszem. mint amikor anyu azért nem főzött, mert éhes volt és nem bírt felkelni.
gyakorlom az olvasást, előreláthatóan bizonytalan ideig zárva, ez van a ruhabolt ajtajára kiírva? a kézmosó vízzel mosakszom, hideg. arra gondolok, amit az ablakon kiöntök, már nem fáj a hasam, de inkább nem nézek le. kölesgombócok vannak vacsorára, anyu sír, vagy nevet. elalszom, felébredek. elalszom. a betűket nézem, de sötét lesz.
anyu nem ölel meg, nem megyünk kézen fogva az utcán, nem mesél nekem a vízilovakról és a felhőmadárról. este a lámpám nem kapcsolja fel. anyunál is sötét van, ha kinézek az ablakomon, kicsit látom az ablakát. felébredek, elalszom. nem tudom, milyen nap van, az utcán nincsenek emberek, biztos be vannak zárva.
madarak járnak kint, az összes bogarak, kivéve, amelyik bejött a szobámba. macska jár a párkányokon, néha bejön és együtt eszünk, vagy nézzük anyu kezét. vajon anyuhoz is bemegy néha? nem tudom, befelé próbáljak-e kimenni, vagy kifelé. öt emelet lefelé, vagy három bezárt ajtó.
nem turkálhatok földben. nem érint Nap. virágos ág nem vág és nem simogat. nincs pocsolya. nincs új kavics. egymásra rakom a homokozós formákat, nincs homokom. Léni is be van zárva? befejezte már az egeres hímzést? törölköző van a fán, az ablakba mászom, elérem. szél lehetett, tányér is van lent összetörve, pohár is.
anyu nem tesz tányért az ablakba. biztos elfogytak a krumplik meg a fokhagymák, lehet, már az összes sót is megettük, hogy egy tál sót se tud adni. üres tányért se tesz ki nekem, hogy legalább tudjam, erre emlékszik. hó esik a fák virágaira, virágok esnek az ablakpárkányomra.
nem hallom anyut. kinézek az ablakon, anyu ablaka is nyitva. a fát nézem. de anyut ki engedi ki? párkányról párkányra, becsukom a szemem. anyu elfordul, amikor meglát. nem indulok felé. nem indul, csak egyre hosszabb a messze, több az árok, az árokba esett hideg kő. sötét van, pedig nappal, a macska ül az ablakba. egymást nézik.
anyu azt mondja, vírus van, fél, hogy tőlem elkapja. de nem mondja. sötét a folyosó, Juli néni kenyeret süt. finom.
2020. 04. 01. 12: 53: 18
Illusztráció: P. Klee
Ezek is érdekelhetik!
Csanda Mária: Négydimenziós történetek →
Tárnok Attila: Korai exitus →
Derzsy-Ben Ond: PONTOS MÉRETEIM. Verses poszttraumák* →
