Tornai Xénia: Na’Conxypanban hull a hó (versek)
•
Na’Conxypanban hull a hó
Gulácsy Lajos emlékére
Na’Conxypanban hull a hó.
Már éppen térdig ér.
Álom szitál. Oly izgató!
A csend is ily fehér.
A tél üvegjén mennyi jég!
Az alkony tündököl.
Ott künn tucat narancs-nap ég –
Zsonglőr dobálta föl.
Hiába fagy, a bár meleg,
A csésze gőzölög,
És benn a fényben unt telek
Nyugalma füstölög.
Az ablaktáblán pára foly:
Egy sóhajtásnyi vágy –
Akár a lányok titka, oly
Pironkodó, de lágy.
A kávéházi szegleten
Egy barkó révedez,
S a messze fényű végtelen
Valója része lesz.
Csodát fogan a képzelet,
És emberarcot ölt.
A délibáb sző végzetet –
Ez másvilági föld.
Na’Conxypanban volna jó,
Hisz ott zsibong a vér!
A csend szitál. És hull a hó.
S az álom égig ér.
Keringő
A reggel álmos fátyolába bújva
Leány kering a télnek színpadán,
S pihés, fehér virágot hint le rám,
Midőn az égi tálba markol újra.
Mint százezernyi táncos pille, szárnyal
E tünde nép, riszálva bájait.
Hahó, ez ám a pelyhek bálja itt!
Dacolnak ők sok lélek tűrte árnnyal.
S ha dalt szitál e sűrű függöny, értem:
Gyerekkorom emléke jött el értem –
Szememre álmot hűs varázsa csent.
Libegjetek csak, bűvös rózsaszirmok,
S e büszke tél legyen tinéktek, ím, ok
Övig takarni ezt a zord jelent!
Tornai Xénia a 2023-as Cédrus-pályázat kiemelt szerzője
Illusztráció: Gulácsy felhaszn.
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
