Mondd meg nékem, merre találom…

Vers hib1

január 2nd, 2024 |

0

Ádám Tamás: Majának (versek)

*

Zserbó
Majának
Azon a csokival átitatott
éjszakán égési sebek nyíltak
testeden, az orvos őszbe veszett.
Elűztük a szomorúságot.
Duzzogott a sovány kispárna,
csípőd alatt megnyugodott.
Reggel álmosan nyújtózkodott
a hibiszkusz utánad.
Finoman simítottál, mint festő
a vásznat. Vastagon vitted fel
a krémet a tésztára, zserbó olvadt
nyelvemen.
Éhes pincébe vágytak, könyörögtek
a kaktuszok, jelet hagytak ujjadon.
A lefolyó is fortyogott.

 

Csak úgy
Majának
Csak úgy. Nedves magány hullik
alá árva diófáról, csonkolt ágain
ritkán nyílik tavasz. Körmöm
barna lesz, évekig látszik a
kemény jégen karmolásom.
Hangulatfestésnek ideális
egy páncélban feketedő dióhéj.
Nincs átmenet, színárnyalat,
tudatos naplemente, túl hosszúak
a várólisták. El sem indultál,
csak úgy egyszerűen ideértél.
Hideg kezemmel simítottam
a Duna ráncait. Megnyugodtam,
nem rugdostam partra vetett halat.
Fonódtál, kosarat fontam neked.
Szorítottál, én is satu voltam.
Ablakod párkányára könyököltem.
Úgy maradtam. Csak úgy.

 

Illusztráció: hibiszkusz utánad


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás