Sokunk karácsonya (1.)*
*(Válogatta: Németh István Péter)
Angol népköltés: A téli zord időben
A téli zord időben fagyos szél jajgatott.
Vassá dermedt a föld, a víz kővé fagyott.
És hullt és hullt a hó, és hullt az éjben,
a téli zord időben, réges-régen.
Urunk akkor az égen nem lelt helyet, se földön,
holott elmúlik ég s föld, ha uralkodni eljön;
a téli zord időben egy jászol szűk zuga
elég volt Jézusunknak, ki ég és föld Ura.
Fordította: Varga Domokos
Pierre Emmanuel: Menekülés Egyiptomba
Így szólott hozzá az angyal
Fogjátok anyjával a Dedet
Induljatok azonnal
Egyiptomba szökjetek
Szótfogad szamárra paskol
Kelti a Kicsit s Máriát
S mire a kakas szól
Rég az útjukat járják
A gyermekgyilkos had már
Közelükben dúl s kutat
Ám mielőtt elfoghatná
Hármójukat
Út szélén egy pálma hajtott
Tabernákulum lett odva
Kopók elől megbújhat ott
A Kisded s anyja szorongva
Csak egy szundikáló szamarat
Találnak a fegyveresek
Békésen a pálma alatt
Hol a gyereked
Az enyim Egyszerűn válaszol
Fehéren virágzik a pálma
Fönn S ott van a Ded ahol
Az angyal óva bepólyálta
Fordította: Németh István Péter
William Carlos Williams: Ajándék
Amikor az egykori bölcsek a csillag
nyomán ajándékot hoztak
a szeretet urának
szerény szülőhelyére
az ördögök
fejvesztve iszkoltak el,
mutatja a régi rajz.
Mit tudhat a csecsemő
díszes aranyról
vagy tömjénről és mirháról,
papi ruhákról,
és kegyes térdhajlásról?
De nincsen új történet
a képzeletnek,
hallja bár először,
és hiába a sok árulás,
tudja, így volt igaz.
A fényes kincset,
gyermeknek haszontalant,
az áhítat hozta,
mutatja a szeretet hatalmát.
Fordította: Kodolányi Gyula
Allen Ginsberg: JÖJJ VISSZA, KARÁCSONY
KARÁCSONY VISSZATÉRT
NEW YORK MEGHALT TAVALY
ÚJ ÉV VISSZATÉRT
NAGY VÁROS MEGHALT TAVALY
NAGY KŐLÁBAIN HALOTT
KÖNNYTELEN LÁMPÁIVAL
Ó MISZTER MIKULÁS
HOGY BUKKANSZ MÉGIS ELŐ
TÖRTÉNELMI RÉNSZARVAS
UGYANOTT LÉPDELŐ
TI ÉSZAKI SARKI LÉNYEK
HANGOTOK ELBŰVÖLŐ
LEPJ MEG Ó MIKULÁS
SZÁLLÍTSD EL SZEMETEMET
HOGY NE SZIPÚZZANAK FIÚIM
ZSARUIM TISZTÁBA TEDD
ÉS AJÁNDÉKOT OSZTOK
ÉS KÖSZÖNÖM JÖVETELED
TAVALY AZT HITTEM ÉLVE
MANHATTANT EL NEM HAGYOM
TAVALYELŐTT OKÁDTAM
A NYÜZSGŐ RAKPARTOKON
JÖVŐRE HA JÖVÖK
MÉHEIMET IS HOZOM
MÉZEM Ó MÉZEM
NEM TUDOM MI JÖTT MA RÁM
ÉDES MELASZ BOCSÁSD MEG
HÁBORÚ ELLENES DUMÁM
E CUKI VÁROS ELLOPTA
LÍRAI MICSODÁM
BOLDOG KARÁCSONYT
NE SZEDJ TÚL VAD SZEREKET
BOLDOG ÚJÉVET
A HUROKBA NYAKAD NE TEDD
MANHATTAN ÚJJÁSZÜLETIK
HA FELADTAD REMÉNYEIDET
TE CSÖVEZŐ CSÓTÁNY
KI LENGETED SZARVADAT
NEM ÉLEK HÚSON
MIVEL TÁPLÁLJALAK
MONDD MEG POLOSKA ÚRNAK
JOBB HA A HALLBAN MARAD
1971. december (A Szent Márk templomnál)
Fordította: Eörsi István
Joszif Alekszandrovics Brodszkij: Karácsonyi románc
Zsenya Rejnnek, szeretettel
Úszik megmagyarázhatatlan
búban, a téglafalak mentén,
éji hajó, fény-olthatatlan,
a Sándor-parkból útra kelvén.
Éji hajó, kihaltan kongó,
sárgálló rózsához hasonló,
járókelők járnak felül még –
lábukra nem lép.
Úsznak megmagyarázhatatlan
búban holdkórosok, piások,
az éji fővárosra kattant
gépet a külföldi pacák most,
s aztán az Ordinkára vágtat
a taxi, beteg utasokkal,
s a holtak ölelkezve állnak
a villasorral.
Úszik megmagyarázhatatlan
búban a költő, bánatával,
a petróbolt előtti sorban
állni a házmester nem átall,
siet a csúf utcán szokatlan
szerelmes vén, de szép alakja,
úszik megmagyarázhatatlan
búban a nászutak vonatja.
Úszik a Moszkva-parti búban
az úszó végzetes bajokba,
s a zsidó dialektus búsan,
elsárgult lépcsőkön bolyongva,
s a vágyból kiábrándulásba,
Szilveszter előtti vasárnap,
úszik a környék szépe, ám a
bánatát meg nem magyarázza.
Úszik szemünk előtt az este,
a fülkén hópelyhek remegnek,
sápadt-fagyos szél tenyeredre
bélyeget süt – égő-veres lett,
s lámpák közt áramolva, lágyan,
s mint édes halva, illatozva,
fejünk fölött a szent Karácsony
pirogját hozza.
Új éved kék-sötét habokban,
a város tengerében úszva,
megmagyarázhatatlan búban –
mintha utad kezdődne újra?
Mintha a fény s dicsőség volna,
siker s kenyérrel teli bendő,
mintha az élet jobbra szállna,
bár balra lengő.
1961. december 28.
Fordította: Baka István
Jarosław Iwaszkiewicz: Három öregasszony
Három öregasszony
Az asztalhoz ültek
Fehér kendő mellett
Várják a Szentestét
Az ifjak nem vártak
A vodkát megitták
Édes halat ettek
Szálkáit meghagyták
És az egyik asszony
Az üres tányérnál
Ez fiamé – mondja
Aki meghalt régen
A másik azt mondja
Fiam tengeren túl
Szép szoknyát is küldött
Ma oly’ későn keltem
A harmadik mondja
Vénlány voltam mindig
Mára hitvány árú
Egykor nagyon kedves
Megtörik az ostyát
Fehér kendő fölött
Sarokban az ifjak
Nevetgélnek rajtuk
Asztalkendő alól
Jászol-szénát vesznek
Jósolnak egymásnak
Bár jövőjük nincsen
Ez gyermekeinkért
Lázadó ifjakért
Meg nem születtekért
Vagy meggyilkoltakért
Három öregasszony
Az asztalhoz ültek
Fekete bort isznak
Várják a Szentestét
Fordította: Cséby Géza
Illusztráció: A téli zord időben
Ezek is érdekelhetik!
Rainer Maria Rilke: Alkésztisz, Hetéra-sírok →
Jasminka Domaš: Utazások topográfiája (versek)* →
Thomas Möhlmann versei →
