Kovács katáng Ferenc: KARÁCSONYI SZIKRÁK
A környék egyetlen hentesénél
hosszú sor állt a hét egy bizonyos
napján. Friss hús – disznó, marha –
csak ekkor érkezett. Amúgy
lila bőrös girhes csirke, zsír, tepertő
szalonna árválkodott a pult mögött
Hiába váltott fel örök vidám
keresztanyám, ő sem úszta meg
hogy a színhús alatt legyen
néhány csont és hártyás zsírcafat
Jót nevetett ezen is, jó lesz valamire
Otthon két tenyere között lapogatta
a négy ökölnyi húsdarabot
Lecsapta, nagyot cuppant a deszkán
Bandi bácsi frissen élezett késével
szeletelte. Sózta, borsozta
kertjéből szedett, olajban érlelt
titkos őrleménnyel kente
mindkét oldalát. Lisztbe, tojásba
frissiben reszelt prézlibe
lapogatta. A morzsát elébb halvány
barnára pirította. Nem bizonyíthatóan
sütés közben kevésbé ázott el így
Sercegett a házi disznózsír
néhány kenyérhéjat dobott bele
sötétbarnára pirította, lyukacsos
szedőkanállal kihalászta. Nagy volt
a lábas, minden panírozott szelet elfért
benne. Míg ropogtatta a zsíros kenyérhéjat
elbűvölten nézte a felületről pattogó
színtelen tűzijátékot. Csitított a lángon
ritka volt még a palackos gáz. Szidta
mint a bokrot. Nagy ebédeket csakis
víztartályos sparhelten főzött
Az utolsó szeletet hagyta sötétre
sülni. Azon melegében, a kredencnek
dőlve, élvezettel falta. Szemlehunyva
hallgatta a láncos óra ketyegését
Pontban délre megterített két személyre
Maradék habart krumplilevest tálalt
babérral, zsályával. A húshoz friss
fehér kenyeret, tormás, borsos lében
eltett vizes uborkát, savanykás bort
Advent első napja. A szomszédoknak
nem kell tudnia, hogy e szent napon
krumplilevessel traktálta urát…
*
A karácsonyi bejglit
nálunk egyfajta
misztikum övezte
Egész évben morzsányit
sem láttunk belőle
Volt másmilyen
diós vagy mákos süti
de bejglit szeletelve
vaníliás porcukorral szórva
csak szenteste tálalt Dédi
*
A hentes még sötétben érkezett
Anyám kapkodva rántotta le
rólam az öl-meleg paplant: hamar
ha csudát akarsz látni, az apád
lovagol a disznón, az meg késsel
a hasában rohangál az udvaron
mint egy kerge birka. Vékony
vércsíkot húz a havon. Apa
zötykölődik a hátán, hátramaradt
alsó lábszára párhuzamos csíkot
húz, mint a szánkó. A disznó két
fülét szorongatja. Ez volt kiosztva
rá, amikor négy ember nekiállt
ledönteni a közel két mázsás
göndör szőrű állatot
Egész éjjel zötykölődött vele
a szekér, mire a városba értek
ezért olyan izgága – ezt már
Károly bá´ mesélte később
a hagymából, vérből sebtiben készült
reggelinél. Ekkor nevettek másodszor
apámon, s nem utoljára. Ha szabász-
varrász tudományát s hozzá
kézügyességét dicsérték, megtoldották:
És szőrén üli meg a kocát!
A babona szerint vasárnap nem
vágtak disznót. Épp´ ezért az aprónépet
kikérték az iskolából, pedig inkább
volt láb alatt, mint munkára fogható:
perzseléskor mindig a láng irányába állt
késsel a kezében szaladgált, játszotta
a maga disznóölését, bámészkodva orral
bukott a hátára fordított, felnyitott állat
beleibe. Szaladt a vízzel, mind kilöttyentette
Délre merő lucskos, kormos, pecsétes lett
*
A hentes, ha ügyes, délig
végez a trancsírozással. A disznó
testrészei szortírozva, két nagy
kamraajtón sorakoznak összelapátolt
hókupac-lábakon. Innentől a háziak
tudománya számít. Kolbász töltése
Fő-e a hurkába való, majd annak
levében a rizs? S időben kisül-e a tepertő?
Az üstház vörösen izzik, nagyapa nem hagyja
szó nélkül: kiég az oldala, s mutatja
bádoggal drótozott, betapasztott
másik felét. Mit tehet egy nyolcéves
kétbalkezes, a tűz ég vagy kialszik
Talál a fészerben egy ócska pléhet
piszkavassal a fahasábok és a palást közé
ügyeskedi. Nagyapja a rohanó hófelhőket
nézve somolyog egyet a bajsza alatt. A fiú
zsírfölén pattogó, korán barnuló tepertőt
ügyeskedik a villa hegyére, kenyér a zsebben
mit lehet tudni… Savanyú uborka hiányzik
mellé. Két bontatlan üveg kínálkozik
A pergamenpapír körül masnira
kötött cukorspárga: nem akadály
Ám alatta celofán. Ajaj!
Reped, nyomot hagy, biztos lebukás
Habár sosem vallott be olyan csínyeket
amit akkor és ott más is elkövethetett
Falatozását Dédi rosszalló fejcsóválása
követi. Félti. Elcsapja a hasát
mint a lakodalmas kutya. De látták volna
az abárléből is csent omlós pofahúst
tüdődarabkát és ismeretlen cafatokat …
*
A Dédi-féle toros
káposzta ritka falat
volt minálunk. Oldalast
a hentes nem árult
Disznót ölők, kóstolót
kiérdemeltek jutottak hozzá
Dédi savanyú káposztát
párolt puhára
babérleveleket, birsalma
darabokat piszkált ki belőle
ne keserítsék az ételt
Egy serpenyőben
pirosra sült az oldalas
Összeöntve kevergette darab
ideig, barátkozzanak
Félre húzva a platnin
várt a jó gyomrúakra…
Kákabélű, mint én is
biztosan elcsapta vele
a hasát… hacsak vízben főtt
krumplival meg nem szelídítette
*
Hál’ Istennek, fehér karácsonyunk lett
sóhajtott elégedetten tányérja felett Dédi
Heten ültünk a herendivel, ezüsttel
damaszttal terített konyhaasztal körül
Szenteste a szűk családé. Félhomályban
Dédi, Nagyiék, Anya, Apa, Durcás meg én
A Jézuskát nyolcra vártuk. Finom falatok:
húsleves csigatésztával, leveshús, torma
barnára pirított toroskáposzta oldalassal
véres és rizses hurka, kolbász, tört krumpli
vizes uborka, mákos bobájka. Hogy tudtak
ilyenkor a felnőttek enni?
Ólomlábakon járt az idő
Apa eltűnt cigizni, s hirtelen
mintha szíven ütöttek volna
megszólalt egy vékony hangú csengő
A Jézuska
zárt ablakon át érkezett, gyertyát gyújtott
Csillogott a sok színes gömb
ezüstboa, hófehér angyalhaj
Az ágakon szaloncukor
habcsókkarikák lógtak
A fa plafonig ért, óriásnak tűnt
Mennyből az angyalt énekeltünk
Dédi kezében magyar Biblia
de tótul imádkozott velem
Apa a vállamat lapogatta
barackot nyomott a fejemre
Anya ajándékozott
Széles mozdulatára
meglebbent a függöny
belekapott a gyertyaláng. Nagyapa
tenyerét csapkodva oltotta a tüzet
Nagy lyuk támadt a horgolt függönyön
Megszeppenve, szótlanul ültünk
Süteményeztünk, a felnőttek koccintottak
Apa hátra tett kézzel állt elénk. – Na?
Melyikben van? Rácsodálkoztunk
Narancs
Illata elnyomta a viaszgyertyáét, a fáét
az ünnepi lakomáét, még a bejgliét is
Néhány gerezd jutott mindenkinek
Ilyesmit még soha nem ettünk
Illusztráció: karácsonyi lakoma
Ezek is érdekelhetik!
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
Hegedűs Gyöngyi: incantation of the great mercy →
Vitéz Ferenc: »Aranyos rigmusok« (versek) →
