Búzás Huba: Hancúr a hóban
Tisztelt és szeretett Olvasóim, kedvesnél kedvesebb Barátaim, ujjongó Családtagjaink!
Ez úton kívánok Mindnyájatoknak meghitt, békés karácsony-ünnepet és egy minden előzőnél boldogabb új esztendőt – 2024. mindennapjai során.
Teljék az ünnep és az év a csodavárás jegyében azok számára is, akik nem hisznek a csodákban! Nem hisznek, pedig tudvalévő, hogy a csodák mindennaposak. A csoda egyszerűen csak megnyilatkozik, gyakran észrevétlenül. Hisz’ – gondolkodj! – a létezésed maga is csoda, csak éppen látványába, érzékelésébe – megszokottsága miatt – „belesüppedtél”. Csoda a gyerekkor mesevilága, szerelmi életed élményvilága, idősebb korod őszének lombhullajtása és az elmúlás. Csoda a minket körülvevő valóság kevésbé szikrázó tényeinek sokasága is. Tudsz felőle, de már belefásultál a végtelenség csodáiba, a világlélek (az Abszolútum) mindeneket átható kozmikus erőinek (a gravitáció, az elektromágnesesség, a galaktikák) időtlen csodáiba – és az életed következő pillanatainak észre se vett ezernyi csodáiba.
Ezért e karácsony-ünnep legyen a tudatos csodavárásé; legyen az élet rangosabb néhány napja testben és lélekben! Amikor eltölt az áhítat, a mindenre rácsodálkozás áhítata, hisz’ saját lelkeddel, tudatoddal – egyetlen igazi teljhatalmad csak ez! – magad rendelkezhetsz. Rendelkezz akként, hogy az ünnep múltával sorsod útjain tovább kell menned! Ehhez kíván Mindnyájatoknak eltökéltséget, hitet, kultúrát és cselekvő akaraterőt, megingathatatlan igazságérzetet, e földi életünket, s a természet kincseit óvó küzdelmeket, az emberi jogok tiszteletét, embertársaink iránti szeretetet és szolidaritást:
Búzás Huba (költő, esszé- és drámaíró)
U.i.: a verscsodák meghökkentő megjelenése olykor a humor forrása is. E csodavárás jegyében adom, tesszük közzé „Hancúr a hóban” c. ünnepi pantum versemet:
Hancúr a hóban
hallotta, látta ~ mindkettő megesküdött ~
isten csudáját ~ mondják ~ sírásó a pappal,
hitetleneknek? intenek be lócsüdöt…
a kökényesbül épp szállankozott a nappal,
isten csudáját ~ mondják ~ sírásó a pappal,
törkülyt se ittak, higgye, ki mit irigyel
a kökényesbül épp szállankozott a nappal,
beszélni kezdett, hát, az erdei pityer,
törkülyt se ittak, higgye, ki mit irigyel,
a kőkertnél madárijesztő ült a hóban,
beszélni kezdett, hát, az erdei pityer:
hékás, na rajt’, röpülj velünk! takarodó van,
a kőkertnél madárijesztő ült a hóban,
noszajtotta pár gyöngybagoly meg gólyatöcs:
hékás, na rajt’, röpülj velünk! takarodó van,
lengesd magad ~ derék! ~ erre iszunk, na, tölts ~
noszajtotta pár gyöngybagoly meg gólyatöcs
és szólt a héja: lippengess csak újra-újra,
lengesd magad ~ derék! ~ erre iszunk, na, tölts
~ na, né’! ~ a károgófán lublubolt a pulyka
és szólt a héja: lippengess csak újra-újra,
s a madárijesztő magasba suhhadott
~ na, né’! ~ a károgófán lublubolt a pulyka:
a vadludak gágároznak, hej, fönn, amott,
s a madárijesztő magasba suhhadott,
hancúrra föl! ~ kiáltotta a kárakatna ~
a vadludak gágároznak, hej, fönn, amott,
velük röpül, ember legyen, kit meg ne hatna,
hancúrra föl! ~ kiáltotta a kárakatna ~
ilyet! hej, héja, vércse, táncoljunk, fiúk,
velük röpül, ember legyen, kit meg ne hatna,
kriptáknak köllene itt mennybe nyílniuk,
ilyet! hej, héja, vércse, táncoljunk, fiúk,
ilyet! ~ hüledezett a sírásó a pappal ~
kriptáknak köllene itt mennybe nyílniuk,
elment a madárijesztő a vadludakkal,
ilyet! ~ hüledezett a sírásó a pappal,
hallotta, látta ~ mindkettő megesküdött ~
elment a madárijesztő a vadludakkal,
hitetleneknek? intenek be lócsüdöt
Illusztráció: ~elment a madárijesztő
Ezek is érdekelhetik!
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
Hegedűs Gyöngyi: incantation of the great mercy →
Vitéz Ferenc: »Aranyos rigmusok« (versek) →
