Budapest 150 (Levélfa, 74.)
•
1872. december 17-én fogadta el a Főrendiház a városegyesítésről szóló XXXVI. számú törvényt, melynek első §-a szerint „Buda és Pest sz. kir. fővárosok, valamint Ó-Buda mezőváros és a Margit-sziget, ez utóbbiak Pest vármegyéből kikebeleztetvén, Buda-Pest főváros név alatt egy törvényhatósággá egyesittetnek”. A törvény 134. §-a értelmében felállt harmincnégy tagú bizottság kilenc hónapi munkával kidolgozta azokat a részletszabályokat, amelyek eredményeként 1873. szeptember 25-én és 26-án megtarthatták a választásokat. Az egyesített város tanácsa ténylegesen 1873. november 17-én kezdte meg munkáját, ez a dátum számít Budapest, egyúttal az ország fővárosa születésnapjának. (Zárójelben azért jegyezzük meg, hogy az 1870. X. tc. értelmében megalakított Közmunkák Tanácsa ténylegesen már ekkor, 1870-ben átvette a városok irányítását, tekintve, hogy a szabályozási munkák, városfejlesztési programok és építési ügyek terén hatásköre mindkét városra, Budára és Pestre is kiterjedt. Áldásos tevékenységét egészen 1948. november 17-i megszüntetéséig folytatta. (A főváros fejlesztését távlatos elgondolások és tervek mentén látni szándékozók működését a mai napig visszasírják vagy visszaálmodják.)
Suhai Pál, szerkesztő
•
Levélváltás Tatai Máriával – a Budapest 150 Levélfa-ágának terve és megvalósulása
2023. november 15.
Kedves Mária! A Levélfa a főváros egyesítésének 150. évfordulójára összeállítást tervez. Ebből az alkalomból szeretnék írást (és képeket) kérni tőled a témával kapcsolatos valamely érdekes vagy nevezetes eseményről, projektről, épületről, intézményről. Esetleg olyanról/olyanokról (is), amelyeknek mára már se hírük, se hamvuk. Gondolok például a Nagykörút tervezésével-építésével kapcsolatos egykori dilemmákra vagy a budai „Kis Konstantinápolyra”. Az összeállítás módját rendhagyóan, stafétaszerűen képzelem – Te nyitnád a sort, s a felkérést tanulmányoddal vagy esszéddel Te adnád is tovább egy újabb építésznek vagy építésztörténésznek, akik maguk is így. A Levélfa eme ága pedig mindezek nyomán folyamatosan gazdagodhatna egy-egy újabb „levéllel-falevéllel”. Örülnék, ha elvállalnád. Válaszodig is köszönettel és üdvözlettel: Pali
2023. november 15.
Kedves Pali! Megtisztelő, hogy rám gondoltál, és persze jó az elképzelés is. Én azonban nem vagyok illetékes várostörténész, nem foglalkoztam ilyen jellegű kutatásokkal. Szerintem is hallatlanul izgalmas a Nagykörút kialakulása, és megjelent egy olyan könyv is, hogy „Konstantinápoly Budapesten” (2021-ben), amit én is megvettem, tanulmányok vannak benne a tárgyról. És persze érdekel és szeretem is jó kis városunkat, de nem tudok tanulmánnyal, esszével előállni. Igazán sajnálom! Örülök, hogy jól vagy és „ügyködsz” szorgosan! Egyébként én sem panaszkodhatom. Üdv: Mária
2023. december 1.
Kedves Mária! Az eddigi történések birtokában módosítottam az elképzelésemen. Itt van a Magyar Építőművészet folyóirata. Elég „öreg” és patinás ahhoz, hogy írásaival (egy-két írásával) Budapest múltját és jelenét reprezentálni tudja. Az se baj, ha a Levélfa, egy alapjában irodalmi rovat olvasói az építészek olvasmányaival (és írásaival) ismerkednek. (Ha ugyan eddig és ettől az összeállítástól függetlenül nem tették.) És talán az se árt, ha a megszokottól eltérő nézőpontból látnak rá a főváros épületeire és múltjára-jelenére. Mindezekből kiindulva (és felindulva!) küldök most néhány címet, hogy a főszerkesztőtől, Szegő Györgytől számunkra (a Levélfa olvasói számára) az átvétel (az online mustraszövegei átvételének) a lehetőségét kieszközöld. S mielőtt elfelejteném: a témával-témákkal kapcsolatos képek lehetőségét. Előre is köszönet a közreműködésért, üdvözlettel: Pali
A kiválasztott címek:
1. 120 éves a Magyar Építőművészet folyóirat, 2023/1., Szegő György
2. Meg nem épült Budapest, 2022/3 (a Magyar Közlekedési Múzeum 2022-es kiállítása)
3. Újrahangolás. Az Operaház rekonstrukciója, 2022/2., Botzheim Bálint
4. Problémás térhelyzetek. A kőbányai hajléktalanszállók környezetének téri minőségei, 2022/3., Utóirat, Bene Bence
5. A lényeg megőrzése. Kozmo Hotel és Zoya apartmanszálló, 2023/1., Tatai Mária
Az alábbiak Tatai Mária közvetítése és Szegő György főszerkesztő engedélye eredményeként kerülhettek a Levélfa-ágra. Köszönet mindkettejüknek.
•
120 éves a Magyar Építőművészet folyóirat
2023/1 Szcéna rovat
Szöveg: Szegő György
1903-ban, 120 éve a Lechner Ödön és Hauszmann Alajos által frissen alapított Magyar Építőművészek Szövetsége Magyar Pályázatok néven adott ki új folyóiratot. A mai Magyar Építőművészet ennek az – európai összevetésben is tekintélyes életkorú – orgánumnak a jogutódja. A századfordulón az építészek többsége már hozzáférhetett az elsősorban angol és német építészeti periodikákhoz, de a magyar historizmus és szecesszió (utóbbit a maga kora modernként értette) megépült vagy pályázati tervként fennmaradt csúcsteljesítményei rejtve maradtak, noha a magyar építészek a saját utat kutatták. Elodázhatatlanná vált közkinccsé tételük. 1951-től mai napig folyamatosan van folyóirata a hazai építészetnek. 1957-től egyre inkább előtérben kerülhetett a szakmai szellem, az architektúra művelői és lapjuk kezdték lerázni magukról a politikát. Az építészek lokális és globális felelősséget, a szabad alkotó- és a kulturális szabadság identitását megfogalmazó, a munkában ezt kereső építészek, szerzők és szerkesztők egyre inkább hallathatták itt a hangjukat. Az utóbbi 20 évben a folyóirat szoros együttműködésben áll a hazai egyetemekkel, tudományos fórumokkal. A magyar építészet sokszínűségének bemutatásán túl helyet biztosít az útkereső elméleti tanulmányoknak, a jövő építészetét kereső kísérleti projekteknek.
(Részlet)
Szegő György
A föntiekben a Magyar Építőművészet című folyóirat 2023. 1. számából a lap főszerkesztőjének, Szegő Györgynek a megemlékezése olvasható. Itt és a továbbiakban az írásoknak csak a meonline.hu oldalán elérhető mustrája található – a teljes szöveg a folyóirat aktuális számában (olvasható, olvasandó).
A Magyar Építőművészet régi és új számai – a kép független a fenti írástól
•
Meg nem épült Budapest
2022/3 Szcéna rovat
Magyar Közlekedési Múzeum, 06. 21. – 09. 30.
Budapest közlekedési vízióit összegző új időszaki kiállítás nyílt a Közlekedési Múzeum leendő otthonában, az Északi Járműjavító Dízelcsarnokában. A Meg nem épült Budapest metróvonalak, autópályák, siklók és sugárutak tervrajzain, korabeli térképeken és látványterveken keresztül idézi meg, milyen lenne egy alternatív Budapest az elmúlt 150 év közlekedési tervei alapján.
A tárlat egy izgalmas utazás a főváros múltja és egy alternatív jövő között. A nagyközönség most először láthatja ezeket az elfeledett terveket, köztük századfordulós közlekedési utópiákat, vagy éppen a mai napig lezáratlan elképzeléseket. A jövő Budapestjét minden korszak másként képzelte el. A Gellért-hegyi sikló gondolata már Széchenyi Istvánnál is felmerült, és a várostörténészek jól ismerik Reitter Ferenc koncepcióját, aki a nagykörút helyére hajózható csatornát álmodott. A 20. század első felének közlekedésmérnökei és várostervezői is nagyszabású víziókkal álltak elő: híddal kötötték volna össze az Országházat a dunai parttal, levegős sugárutat szerettek volna kialakítani az Erzsébetvárosban, kijjebb költöztetni a város központjából a Nyugati pályaudvart, kétszintes autópálya-körgyűrűt rajzoltak a Hungáriára, vagy a várost keresztül-kasul átszelő gyorsforgalmi útvonalakat. Nem kevés grandiózus terv született a szovjet mintájú, freskókkal, szobrokkal gazdagon díszített metróállomásokról. A rendszerváltás után számos budapesti gyalogoshíd koncepciója született, és egy ideig szó volt az alsó rakpart járműforgalmának alagútba tereléséről. A terveket és víziókat sokszor heves politikai és sajtóviták kísérték, majd csöndben feledésbe merültek.
A kiállítás azokból a mozaikdarabkákból áll, amelyek a félbemaradt nagy koncepciókból fennmaradtak. A legnagyobb kérdés – ti. hogy Budapest az autóforgalmat szolgálja-e, vagy a városlakókat – mára eldőlni látszik, ennek fényében a gépkocsi-áradatnak minél nagyobb teret hagyó elgondolások ma már inkább rémálomszerűek, mint ígéretesek. A tárlat kiemeli a közösségi közlekedésre vonatkozó elképzeléseket, amelyek jelentősen javítanák a leterhelt városi környezet minőségét. A kiállítás kurátora, Kovács Dániel, és a látványt tervező Paradigma Ariadné stúdió az egymást követő ötletek dinamikus jellegére helyezi a hangsúlyt, és szemléletesen mutatják be, hogyan lesz egy egységesnek tűnő koncepcióból néhány év alatt soha meg nem valósult disztópia. Ezt többek között a tablók között elhelyezett kollázsokkal érték el, amelyek mellett elsétálva feltárul a bemutatott struktúra részekre bomló formája.
A Magyar Építőművészet 2022/3. számának írása a tervezett, de meg nem valósított fővárosi projektekről – a Magyar Közlekedési Múzeum kiállítása apropójából.
„Konstantinápoly”, az 1896-ban épült s csak rövid ideig fennálló vigalmi negyed az 1930-as évek képeslapján – e kép független a Magyar Építőművészet fenti írásától
•
Újrahangolás
2022/2 Téma rovat
Az Operaház rekonstrukciója
Építész: Zoboki Gábor
Szöveg: Botzheim Bálint
Fotó: Réthey-Prikkel Tamás
A budapesti Operaházat már az 1884-es átadásakor óriási tisztelet övezte. Az épületet Ybl Miklós tervei alapján készítették, a maga korában építészeti csúcsteljesítmény volt, és ma is annak tekintjük. A mostani felújítás kezdeti programja részleges korszerűsítésről szólt, azonban a restaurátorok és a tervezők kutatómunkája és javaslatai nyomán 2018-ban a kormány a teljes körű rekonstrukció mellett döntött. A felújítás során az Ybl által megálmodott építészeti értékek visszaállítására törekedtek, így az Operaház most a Monarchia idejébe kalauzolva fogadja a vendégeket. Megújult az épület teljes homlokzata, a főhomlokzat és a tető díszvilágítása. A főlépcsőház új, kétszintes csillárt kapott, a Vörös szalon tölgyfa burkolatának eredeti színét visszaállították. A díszletfestő műhelyeknek az Eiffel-csarnokba való kihelyezésével két nagy terem is felszabadult amelyeket próbateremként tudnak hasznosítani. Az alagsorban felszabadultak területeken a korábban hiányzó zenekari öltözőket alakították ki. Akusztikai értelemben is újjászületett a ház. Visszaállították a zenekari árok méretét, a nézőtér padozatát átalakították az eredetiben is alkalmazott, de erősebb favázas szerkezetűre. A színpad előtt újra megépítették a proszcéniumot keretező ún. fafüggönyt, aminek fontos akusztikai szerepe van.
A nézőtér befogadóképessége az átalakítással 1000 főre csökkent, a harmadik emeleten viszont állóhelyeket alakítottak ki, fartámaszokkal. Az ide szóló jegyek egészen különleges zenei élményt ígérnek: ide sűrűsödnek a nézőtérből visszavert és a mennyezetfreskó kúpos felülete által kifelé irányított hanghullámok. A felújítás eredményeként – a történeti szerkezetek hű rekonstrukciója mellett – olyan technikai szintre emelték az épület működését, amely az elkövetkezendő évtizedekben korszerűen szolgálja a magyar kultúra egyik legfontosabb intézményét.
(Részlet)
Botzheim Bálint
A Magyar Építőművészet 2022/2. számából.
A felújított Operaház belső tereinek egyike (részlet) – e kép nem a fenti írás tartozéka
•
Problémás térhelyzetek
Vaspálya utca 56.
2022/3 Utóirat
A kőbányai hajléktalanszállók környezetének téri minőségei
Szöveg és fotók: Bene Bence
A hajlék nélküli emberek integrációja elemi fontosságú. A hajléktalanellátás intézményeinek fő célja nemcsak egy minimális védőháló biztosítása, hanem a társadalmi, és ezáltal a munkaerőpiaci integráció is lenne. Ez egy hosszas, többlépcsős folyamat, melyben fontos szerepet játszik többek között a hajléktalanellátás intézményei közül a lakhatást biztosító intézmények, az éjjeli menedékhelyek és átmeneti szállók elhelyezkedése. Amint már több tanulmány rámutatott, a hajléktalan emberek közterekhez való viszonya egészen más, mint a társadalom többségének. Az utcák és terek, melyeket használnak, intenzívebb hatással vannak a fedél nélküliekre, mint a többségi társadalom tagjaira. Ezért bár a hajléktalanellátás leginkább szociálpolitikai kérdéskör, mégis van olyan aspektusa, melyet a városépítészeti eszköztárral lehet kutatni és bemutatni. A kutatás a Kőbányán működő hajléktalanszállókat vizsgálja városi adottságain és környezetének minőségén keresztül. Az összehasonlító elemzés az elmélet mellett terepmunkán (térképeken, fotókon) alapul, és célja, hogy rávilágítson a problémás térhelyzetekre, amelyek a város talán legsérülékenyebb lakóinak élettereként határozhatók meg.
Bihari utca 15.
Előd utca 9.
Jászberényi út 47/E
(részlet)
Bene Bence
A Magyar Építőművészet melléklete, az Utóirat 2022/3. számának írása és képei.
•
A lényeg megőrzése
2023/1 Téma rovat
Kozmo Hotel és Zoya apartmanszálló, Budapest
Építészek: Draskóczy Gergely, Mészáros Gabriella
Szöveg: Tatai Mária
Fotó: Batár Zsolt
A pesti nyolcadik kerület egyik meghatározó tere a József körúthoz közeli Horváth Mihály tér. Bár a forgalmas Baross utca kettészeli, ám a több mint 200 éves Szent József templom határozottan megadja a karakterét. Másik jelentős épülete a volt József Telefonközpont tekintélyes tömege, amely a templomra vezető térfalat is adja. A több mint 100 éves ház szerencséje, hogy tömegformáit és homlokzatait 2018 és 2021 között maximális hűséggel restaurálták, ezért továbbra is gazdag építészeti élményt biztosít az arra járóknak. Fő jellemzői a több részre tagolt tömeg – amelynek formálása emberléptékűvé és érdekessé is teszi –, a homlokzatok változatos kialakítása, valamint a rajtuk elhelyezett társművészeti alkotások: domborművek és szobrok. Az épületszárnyak historizáló, vegyes formavilágú stílusa – századeleji, reneszánsz, sőt középkori elemek is felfedezhetők rajtuk – az arányoknak köszönhetően nem zavaró, inkább csak tagol, változatossá tesz. Az egységes megjelenést a körbefutó kétrészes lábazat biztosítja, valamint a helyenként a második emeleti ablakokig is felkúszó kőburkolat, az emeletek meleg színű vöröstégla felülete, illetve a homlokzati elemek gondosan tervezett elrendezése. A fölső fallezárások, ereszmegoldások, attikatagozatok hangsúlyos lezárást adnak, mintegy megkoronázzák az épületet. Mindez az eredeti tervező, Ray Rezső Vilmos és a régi építők érdeme (1910–17), a mostani tervezők pedig – a felületek megtisztításával és a nyílászárók újragyártásával – megtartották az eredeti kinézetet. Az épületet a kommunikációra utaló társművészeti alkotások (a főhomlokzaton Damkó József és Langer Ignác művei láthatók) és díszítőelemek ékesítik, utóbbiak egyfajta korai art deco hangvételt adnak az összképnek. Különösen megkapó a fő kapubejárat oszlopán álló, a belépőket fogadó, postakürtös kisfiú szobra. A műalkotások ma is emlékeztetnek a ház eredeti, lényegében 1999-ig betöltött rendeltetésére és a távközlés századeleji forradalmára.
A vasbeton tartószerkezet korának nemcsak úttörő megoldása volt, de máig is jól teljesítő terméke. A részben pillérvázas, részben hídszerkezetként is megépült tartóváz hatalmas terek létesítését tette lehetővé. A ma is látható, mesterien felújított lépcsőház 11×50 méteres területe méreteiben és építészeti kialakításában egyaránt lenyűgöző. A szerkezet racionális rendjén belül a belsőt nagy szabadságfokkal lehetett az idők során és most is az aktuális igényekhez igazítani. A tér felőli szárnyakban apartmanszálló kapott helyet, a többiben pedig egy luxushotel rendezkedett be.
A fő kapualjon belépve a régi-új előudvar fogad. Innen mehetünk egy üveg szélfogón át a pontosan a hídszerkezet alatt üveggel leválasztott előcsarnokba, amelyben csak a hotel recepciós pultja és előtte egy nagyvonalú ülőbútor kapott helyet úsztatott elrendezésben. A pult mögött tovább látunk a fásított hátsó udvarra, amely a földszinti étterem teraszaként is működik. Az udvar átláthatósága tehát megmaradt, bár a korábbinál tagoltabb lett, vizuálisan továbbra is egyetlen teret is alkot. Térfalai, akárcsak az épület külső homlokzatai, régi formájukat megőrizve egyedi, historikus hangulatot kölcsönöznek a 21. századi szállodának.
A ház fő attrakciója a hatalmas központi lépcsőtér, amelyet ugyancsak az eredetinek megfelelően újítottak fel. Ez az óriási terem az öt széles egyeneskarból álló lépcsővel lélegzetelállító élményt ad, belső csarnokként köti össze az épület két hosszanti szárnyát. A régi ipari épület palotához méltó, több mint két szint magas elegáns tere ma különleges, reprezentatív hall, két szélén szintenként az udvarokra néző folyosókkal. A világos terem fehér oldalfalait sötét terrakotta Zsolnay díszcsempeburkolat teszi különlegessé, amelyik ugyanúgy a réginek felel meg, mint a mennyezetek festett kazettás díszítése. A meleg hatású színezés az épület külső hangulatára is rímel. Az egyedi miliőt az eredeti rézbetétes kovácsoltvas korlátok sora és a reprezentatív, újragyártott kandeláberek és falikarok teszik teljessé, az oldalfolyosókon elhelyezett modernvonalú, kényelmes ülőbútor garnitúrák pedig otthonossá.
A műemlék 13000 négyzetméternyi belső tereinek átalakítása gyökeresen új funkcióra nem kevés találékonyságot és befektetett munkát igényelt az építészektől. A közösségi terek többségének (pl. könyvtár, éttermek, wellness egységek) sötétszínű hangvétele erős ellenpontot képez a világos lépcsőcsarnokkal (kivétel még a világos konferencia-részleg). A közlekedők pedig éppen csak a biztonsághoz megfelelő mértékben kaptak megvilágítást – sejtelmesen sötét hangulatúak. A terek és a berendezések nemes anyagai (fa, márvány), egyszerű vonalai visszafogottan elegánsak. A bútorok elhelyezése a nagyobb terekben is intim hangulatú egységeket hoz létre. A világítás a lámpatestek és a fényminőség szempontjából is gondosan tervezett, szép felütés a recepcióteret megvilágító – és egyben díszítő – glóriaszerű, az udvarból is érvényesülő fénygyűrű. A lakóegységek szinte mindegyike egyedi elrendezésű. Néhány szobához nagy tetőteraszok kapcsolódnak.
A lényeg megőrzése és visszaadása mellett az elegáns mai belsőépítészeti kialakítás kiemelt minőségű építészeti alkotássá teszi a házat, amely 2022-ben Budapest Építészeti Nívódíja Dicséretben is részesült. És ki tudja – talán valahogy az épület tetején méltóságosan trónoló két hatalmas kőangyalnak is része lehetett ennek a különleges palotának a megóvásában.
Tatai Mária
A Magyar Építőművészet 2023/1. számából, a volt József Telefonközpont felújított épületéről.
A főhomlokzat békaperspektívából – ez és a következő képek Tatai Mária felvételei, nem részei a fenti publikációnak
Oldalhomlokzati kép (részlet)
Szobrocska a kapubejárón
Az alapítók tiszteletére készített bronz dombormű a főhomlokzaton
Tatai Mária
Illusztráció: Budapest 150
Ezek is érdekelhetik!
ÚJ „ÚJVILÁG-SZIMFÓNIA” – BABICS IMRE »POSZT A HUMUSZON« CÍMŰ VERSESKÖNYVÉRŐL (Levélfa, 84.)* →
„Bábeli” barangolások. Báthori Csaba és Suhai Pál levélváltása (Levélfa, 83.) →
»A mi Lóri bátyánk!« Angol nyelvű esszékötet Kabdebó Lóránt emlékére (Levélfa, 82.) →
