Vörös Viktória: Tájvers
•
Mert legnagyobb
a szerelem
a szép tárgyaké
testeké
gondolaté
És az eszme
sem takarható másba
csak szerelembe
két part közti
parttalan
tengerbe
II
Vigyázva jár
lépte szinte táj
peremén futó minta
Mintha
a víz visszhangzana
vissza
III
Meddig út
és meddig mély
a síkvidéki látvány
Borzongat
színekkel
a szivárvány
IV
Merülj szaturnuszi éjbe
feledj
egészet és
add magad
a teljességnek
V
Medrembe gyűjtelek
légy folyó
Karom íve átkarol ̶ a part
Erdőt hegyekre felgyűr
vállam ̶
És lábam
a lábam
ezt a tájat
ő tudja csak
VI
Alszol
álmod ujjal rajzol
falainkra ábrát
az első vad elejtését
emlékül
Ha majd nem lesznek
legyen erősebb a jelenlétük
itt és most hajnalán
Átforduló tested lengő aranyinga
Illusztráció: fh. Turner egyik szivárványa
Ezek is érdekelhetik!
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
Hegedűs Gyöngyi: incantation of the great mercy →
Vitéz Ferenc: »Aranyos rigmusok« (versek) →
