Déri Anna: Fontos napok között
•
SZEMÉLYEK
GRÉTI
PANNA
SÁRI
ZSÓKA
HELYSZÍN
Egy átlagos nappaliban három lány várakozik. Ketten (Sári és Panna) a középen lévő kanapén ülnek, a harmadik mellettük a földön. A szobában van még egy dohányzóasztal, amin italok, néhány magazin és egy cigarettásdoboz hever. Éjszaka van, csak egy kisebb olvasólámpa világítja meg a teret.
SÁRI: Mitől vagy ideges?
Zsóka megállás nélkül dobol kezeivel az asztalon.
ZSÓKA: Szeretnék elmondani nektek valamit… Már egy ideje szeretnék elmondani nektek valamit.
PANNA: Akkor meg mire vársz? Nem kell ketté törni az asztalt!
ZSÓKA: Meg kell várnunk Grétit, mindenkinek itt kell lennie!
SÁRI: Ne csigázz már tovább! Ígérem meglepődök újból, amikor őt is beavatod!
ZSÓKA: Nem. Ez így igazságos!
PANNA: Az a nő sosem volt még pontos.
SÁRI: Tudod nagyon jól, hogy messziről jön.
PANNA: Ha tudom, hogy messze kell mennem, akkor annak megfelelően indulok el. Számolok a percekkel.
Csengetnek. Zsóka megy ajtót nyitni.
SÁRI: Nem kell mindig zsörtölődni, Panna. Egy kis késéstől sosem dől össze a világ.
PANNA halkan morogva: De ha összeadod a késett perceket, akár éveket is jelenthetnek az életedből.
Zsóka és Gréti belépnek, átölelve egymást.
ZSÓKA: Ülj le gyorsan, már nem bírom tovább magamban tartani!
GRÉTI Sárinak és Pannának: Sziasztok, lányok! Miről van szó? Mitől ilyen izgatott?
SÁRI: Nem tudjuk, de már hallani akarom. Gyere, ülj ide mellém!
Zsóka idegesen áll három barátnőjével szemben.
ZSÓKA: Szóval… mehet? Felkészültetek?
SÁRI: Részemről teljesen! Három…
GRÉTI: Kettő…
PANNA: Egy!
ZSÓKA ünnepélyesen, mosolyogva: Miklóssal babát várunk.
Rövid ideig néma csend, majd Sári Zsóka nyakába borul.
SÁRI: Szívből gratulálok nektek!
GRÉTI: Régen hallottam ennél jobb hírt. Gratulálok!
Panna eközben maga elé mered.
PANNA: Szóval elkezdődött…
ZSÓKA: Micsoda?
SÁRI: Miről beszélsz, Panna?
PANNA: A visszaszámlálásról.
A többiek értetlenül néznek Pannára.
PANNA kicsit hadarva: Ne mondjátok, hogy még nem vettétek észre! Az egész életünk egy nagy visszaszámlálás. Zsókának pedig mostantól fel fog gyorsulni. Sok apró dolog lesz, ami miatt számolgatni fog. Először, hogy leteljen a kilenc hónap, aztán ikszelni fogja a napokat az első lépésekig, amíg ki nem mondja a kölyök, hogy anya. Aztán már vele együtt fogja számolni a fennmaradt napokat a bölcsi, az ovi, majd az iskola kezdetéig. Végül talán még egy ugyanilyen kör az unokákkal. Észre sem veszi és máris a fejére csukják a koporsót.
Panna szavait megdöbbent csend fogadja.
GRÉTI: Hogy mondhatsz ilyet neki ezután a csodálatos hír után?
SÁRI: Pontosan! Hiszen édesanya lesz!
PANNA: Aztán egy pillanat alatt nagymama, majd dédi.
SÁRI erőteljesen: Panna, azonnal fejezd be!
ZSÓKA: Ne! Van valami igazság abban, amit mond.
GRÉTI: Zsóka, ne kezdj ilyen ostobaságokon rágódni! Fiatal vagy. Mind fiatalok vagyunk. Nem lehet ilyen rohamtempóban gondolkozni az életről, mert akkor tényleg elszalad mellettünk.
PANNA: Igazán, Gréta? Ideje lenne neked is szembenézned azzal, hogy egyre távolabb kerülünk a fiatalságunktól. Mindjárt huszonnyolc éves leszel…
SÁRI: Mit akarsz ezzel mondani neki?
PANNA: Hogy nem kellene tovább halogatni a témát.
ZSÓKA: Még sosem beszélgettünk erről…
GRÉTI: Miről?
ZSÓKA: Az elmúlásról. Annyi ideje barátok vagyunk. Ott voltunk egymásnak az első szerelmeknél, a szülők válásánál, az első lakásvételeknél. Azt hittem, minden bensőséges dolgot megtárgyaltunk már, de mégsem. Ez most jó.
SÁRI: Babát vársz, szerintem nem lenne egészséges most ezen gondolkozni… Inkább mesélj arról, hogy Miklós hogyan fogadta a hírt!
PANNA: Érdekes, hogy pont te próbálod elterelni a témát, Sári, amikor mindannyiunk közül te vagy a legnagyobb számolgató.
GRÉTI: Panna elég legyen már!
PANNA: Pedig igazat mondok. Szerintem amióta ismerjük egymást minden évből van egy naplója.
ZSÓKA: Ez igaz. Én egyszer azt is láttam, hogy amikor Gréti szerelmes volt Dávidba Sári minden lényeges időpontot felírt az oldalra: első kézfogás, első randi…
SÁRI elpirulva: Én ilyesmire nem is emlékszem.
GRÉTI: Marhaság az egész.
PANNA nevetve: Együtt ikszeltétek a napokat két randi között, úgy vártátok őket mindig.
ZSÓKA: Lefogadom, hogy a mi régi kapcsolatainkat is így számon tartottad.
SÁRI: És mennyire jó lesz majd, amikor már Gréti emlékezetéből kikopik Dávid, és eljöhet hozzám, hogy felidézze magában a múltat!
PANNA: De a naplóidban csak ilyesmik voltak feljegyezve: Dávid-Gréti randi, november 7., délután kettő. Utána már nem ültetek össze és írtátok le mellé az érzéseket. Csak visszaszámoltatok, és amikor vége lett a randinak, újból kezdtétek a visszaszámlálást a következő alkalomig.
GRÉTI: Ez hülyeség! Én nem így élem az életem.
PANNA: Akkor miért veszel még most is minden évben adventi kalendáriumot?
SÁRI: Te is szoktál, Gréti? Én is!
GRÉTI: Hogy jön ez már megint ide?
PANNA: Próbálom igazolni, hogy a benned lévő óra is folyamatosan visszaszámol, ami tükröződik a tetteinkben. Valamit mindig várunk, és amikor elérkezik keresünk a helyébe valami mást, hogy előröl kezdhessük. Minden decemberben veszel egy kalendáriumot, karácsony után számolod a napokat az újévig, aztán a február elején lévő születésnapodig… Kezded érteni?
ZSÓKA: Mint amikor már egy fél évvel korábban lázba jöttünk a szalagavató miatt. Vége lett, másnap pedig már az érettségiig fennmaradt napokkal foglalkoztunk.
SÁRI: Nem lehet kivetíteni az utolsó gimis évet az egész életünkre.
PANNA: Utána folytattuk tovább…
ZSÓKA bólogatva: Megállás nélkül.
GRÉTI: Bizonyítsátok!
PANNA: Az érettségi után a felvételi ponthatárok kihirdetéséig számoltuk a napokat, július vége után pedig az egyetem első napjáig, majd az első vizsgaidőszakig.
ZSÓKA: Pannának akkoriban lett az első barátja.
SÁRI: Igen, a Sándor! Milyen sokat kellett várnunk, hogy összejöjjenek.
GRÉTI fintorogva: Azért a kapcsolatért én biztosan nem számoltam a napokat.
PANNA: Visszagondolva nekem is kár volt érte, de mégis megtettem.
ZSÓKA: Aztán az első év vége után kezdtük el keresni ez első közös lakásunkat. Két hónapon át tartott amíg olyat találtunk, ami mind a négyünknek megfelelt.
SÁRI: Ez igaz, annyira stresszes voltam akkoriban, hogy tényleg számolgattam a napokat, és folyamatosan azt kérdezgettem, hogy mikor lesz már vége?
PANNA: Aztán Sárinak jött Noel.
SÁRI mosolyogva: Na, érte legalább megérte az izgalom.
ZSÓKA: Amikor bemutattad nekünk, Panna azután árult el, hogy kimegy Erasmusra Spanyolországba.
GRÉTI: Mi köze ennek a számoláshoz?
PANNA: Csak annyi, hogy mielőtt elmentem is hetekig a kiutazás körül forgott az életem. Minden nap beszereztem valamit, amire szükségem lehetett. Minden nap teljesítettem valamit a célhoz. Amikor pedig kijutottam belül elkezdtem azon rágódni, hogy mikor jöhetek ismét haza. Jó volt a naptáramra nézni, ahogy teltek a napok.
ZSÓKA: És mi ugyanúgy vártuk, hogy hazagyere.
SÁRI: És amikor hazaértél, Gréti első fotókiállítását kezdtük várni.
GRÉTI: Rendben, akkor én is gyakran néztem rá a naptáramra…
SÁRI: Utána hamarosan jöttek az államvizsgák és a diplomaosztók.
GRÉTI: Az nagyon szép időszak volt.
SÁRI: Utána mit kezdtünk várni?
PANNA: Zsóka apjának halálát.
GRÉTI: Na de Panna!
ZSÓKA: Semmi baj. Talán semmit sem vártam még úgy.
PANNA: Életed megkönnyebbülése.
ZSÓKA bólintva: Nem látta az alkoholtól a napokat egymás között.
SÁRI: Pont egy hónapra rá tartottuk Gréti és Ákos esküvőjét.
GRÉTI: Én fenntartottam neki egy széket…
ZSÓKA nevetve: Bárhol van, ott biztos berúgott a tiszteletetekre.
GRÉTI: Aztán nemsokára voltak az első állásinterjúink.
PANNA: Látom, kezded érteni.
SÁRI: Lassan utolértük magunkat.
ZSÓKA: Én most várom a babát. Aztán szép sorjában azokat a dolgokat, amiket Panna felsorolt.
GRÉTI: Csupa olyan dolgot, amik megtörténtek már velünk is.
SÁRI: Szép nosztalgia lesz.
ZSÓKA: Nektek mi a következő? Miért számoltok most vissza?
SÁRI: Én a lánykérés pillanatát várom.
PANNA kuncogva: Talán közelebb van, mint hinnéd. Én a húgom első koncertje miatt vagyok izgatott, és persze nagyon büszke is.
ZSÓKA: Gréti?
GRÉTI megadva magát: Jól van, jól van, talán tényleg van ebben valami. Két hónap múlva kimegyünk Ákossal az Egyesült Királyságba. Korábban még sosem jártam ott. De akkor sem értelek teljesen, Panna…
PANNA Zsókának: Én csak azt szerettem volna mondani ezzel az egésszel, hogy két nagy időpont között ne felejtsünk el a várakozás mellett élni és örülni is. Azt hiszem, ez a legjobb tanácsom a leendő anyukának.
GRÉTI: Mikor kezdtél el gondolkozni ezen?
PANNA: Nemrég hallottam ezt a mondatot: egyes afrikai törzsekben összeszedik az öregasszonyokat, kiviszik őket az őserdőbe és kikötözik őket egy fához. Ott maradnak a végsőkig, ők aztán tényleg visszaszámolhatnak a vadállatok megérkezéséig.
GRÉTI: Honnan szedted ezt az ökörséget?
PANNA: Garas mondta a Szamárköhögésben.
Csengetnek.
SÁRI: Biztos a pizzafutár.
ZSÓKA: Majd én megyek.
Zsóka kimegy, ajtót nyit.
FUTÁR: Szép estét! Meghoztam a négy pizzát.
ZSÓKA: Köszönjük szépen!
FUTÁR: Számolhatok?
Néma csend.
Illusztráció: számoló dramolett
Ezek is érdekelhetik!
Pekár István János – Szabó Benedek: Rákóczi tér ’92 →
Nemes Klára: LÁNGOLÓ TULIPÁNOK II. (TŰZszirmok A VIHAROS SZÉLBEN) →
Fehér József: Ötven év (Egyfelvonásos színdarab) →
