Mondd meg nékem, merre találom…

Tárlat esz1

december 1st, 2023 |

0

»Merre, hová?« – E. Szabó Zoltán festményei

pb1

Bevezető

Baley Endre levele Szondi Györgyhöz
Kedves Gyuri!
Lehetne ezen értekezés akár a Levélfa rovat egy igazán értékes eleme is(?), de nem annak szánom, és nem is azért írom mindezt, mert magamnak szeretném begereblyézni a figyelmet. Ismersz, tudod, ha kincsre „bukkanok”, szaladok hozzád.
Nem vagyok avatott ítésze, szakértője a képzőművészeti alkotásoknak, „csupán” a lelkes fogyasztó szemével tudok tekinteni a művekre, de van valami velem született rendellenességem, ami képessé tesz arra, hogy egy pillanat alatt megállapítsam, mi az igaz és mi a hamis, hajlik-e a törzs a változó irányú szél hatására, vagy ellenáll a gerinc.
Egy igazán kellemesnek, mi több, kifejezetten kedvesnek mondható véletlennek köszönhető, hogy megismerhettem E. Szabó Zoltán néhány alkotását, és a műveken keresztül magát a művészt. Az egyik festménye annyira magával ragadott, hogy azonmód klaviatúrába fojtottam az impressziómat. Egy szonett született belőle, amit szeretettel ajánlottam Zoltán figyelmébe, amire hamarosan érkezett a válasz. Benne a köszönet.  És öröm.
Mint levelezésünkből megtudtam, Zoli sem az a harsány alkotó, aki minden fórumot megragad művei terjesztéséhez. Éppen ellenkezőleg. Teszi a dolgát, alkot, amikor alkotnia kell, és hallgat, amikor a csend többet jelent, mint az ecsetvonások.
Megtudtam azt is, régi barátság fűzi ahhoz a Druzsin Ferenchez, akihez téged is, hiszen rengeteg időt töltöttetek együtt Bulgáriában. Micsoda véletlenek vannak!
Összeállt bennem a kép. Éreztem, mindenképpen ott lenne a helye Zolinak, illetve alkotásainak a Napút Online-on. Kértem, beszéljen Druzsin Ferenccel, kérjen tőle a régi barátságra való tekintettel egy laudációt a bemutatásra váró festmények kapcsán.
Ezen gondolatokkal küldöm neked a levelet és a festményeket. Teszem ezt boldogan, mivel úgy érzem, Zoli néhány festményének figyelmedbe ajánlásával kicsit én is hozzájárulhatok a Folyóirat gazdagságának gyarapításához.
Köszönettel, és barátsággal:
Bandi

 

pb1

Druzsin Ferenc

Szíves ajánló sorok E. Szabó Zoltán Napútra lépéséhez

 

Napútpályán töltött évtizedek után talán hitele lesz szavaimnak, ha másokat is oda invitálok. Ez akkor is rendjén van, ha a kedvezményezett túl van már a nyolcvanon, s ha az illető festőművész, túl tucatnyi komoly kiállításon.
Ám a Napúton még nem járt.
Dr. E. Szabó Zoltán – barátom lassan hatvan év óta. Kaposvárott, a főiskolán találkoztunk; Szegedről jött, a főiskoláról, büszkén szülőmegyéjére, Békésre, szülővárosára, Endrődre. Az első kaposvári években a Zselic hullámzó vonalai bűvöletében élt, mindent „Zselicben” látott és láttatott. Évek múlva, ahogy az életben lenni szokott, „kit erre, kit arra sodortak a szelek”; Budapestre, Békéscsabára, ám akkor már túl voltunk a ’változó koron’, s a barátság meg sem karcolódott.
Zoltán oktatott a vadonatúj csabai főiskolán, s természetesen festett. A gyökerek tájékán elfelejtődött a valamikor oly vonzó somogyi táj, és új vonalak, tájak, színek kerültek a festő vásznára. Más képek, vonalak, színek; új értelmű pályakép épült évről évre.
És ha a Napúton nem is, a szomszédságában egyszer már járt: a Napkút műhelyében. Elhatároztuk, hogy Az élet feltételes megállóhelyén című könyvem címlapjára Zoltán egyik szép „csendéletét” tesszük; csendes, néptelen városvég, a kihalt utcát keresztben egy olyasmi épület zárta, mintha vasútállomás lett volna „feltételes” vonatok számára. (Napkút Kiadó, 2016.)
Most pedig szeretném őt abba a valóságközegbe kísérni, amelyet „méltán neveznek Napútnak”.
Természetesen képei társaságában.
Kérem először is a Tisztelt Főszerkesztő jóindulatát, utána pedig az olvasók el- és befogadók szeretetét. Mustraként pár alkotást is mellékelünk a bebocsátáshoz.
Derengő múlt. A talán még billegő alakzatok-tömbök a derű színeit villogtatják; úgy nézem, vállalható, ami mögöttünk maradt.

 

Derengő múltDerengő múlt

 

A Házam, hazám és a Merre, hová – alighanem egyazon téma két változata. Az elsőn a kerékpár és gazdája – megérkezett, hazaért. Babits hazaképe is ott lett teljes (bár berepülte érte a világot!), ahol „a meleg szigetke” várta, „a kis ház, melyben megszülettél”.

 

Házam. hazám...

 

A Merre, hová „léptéke” nem mikrovilágból vétetett, ráadásul nem vezeti biztos biciklinyom a „meleg szigetkét” keresőt.

 

Merre, hová...Merre, hová

 

Az Öböl az egyik leggyakoribb téma a művészetben. Kiinduló pont, vagy épp ellenkezőleg, a megérkezés biztonsága. A költészetben is: Berzsenyitől Utassy Józsefig, s még tovább. A képzőművészetben bizonyára Egry József képe, az Öböl madárral magaslati pont, amolyan „öböl a magasban” (párja talán Utassy Ámulat-a!); de nagyon sok öböl-kép „csak szép”, szeretjük, emléket ébreszt, vagy ábrándot támogat. E. Szabó Zoltáné is: falra való, távlattal kecsegtet.

 

Kossuth L. u. 6Öböl

 

Induljanak hát E. Szabó Zoltán képei oda, ahol már oly sokan járunk.
Mert – s ezt E. Szabó Zoltánnak mondom – „egyedül együtt jobb”.

 

 


kr1. Kék varázs 2. Kontrasztok, ritmusok 3. Tar ágak-bogak

 

 

E_Szabó_Zoltán_1 (m)E. SZABÓ ZOLTÁN
1939. június 19-én született Gyulán. Felmenői Endrődön éltek. Itt járt óvodába, iskolába, itt szerette meg a természetet. Édesapja és az ő kiváló tanártársai keltették fel érdeklődését a tudományok iránt, és szerettették meg vele a művészeteket.
Szeghalmon járt gimnáziumba, majd a szarvasi középfokú tanítóképzőben szerzett újabb kitűnő érettségi bizonyítványt. Innen – leginkább tanára, Cs. Pataj Mihály festőművész hatására – már „egyenes út” vezetett a Képzőművészeti Főiskolára (ahová vidéki, sok tekintetben tájékozatlannak gondolt fiatal ritkán juthatott be), így a Szegedi Tanárképző Főiskola felé.
1961-ben kapta meg kitüntetéses rajz-énekszakos általános iskolai tanári diplomáját. Ezután a JATE-n szerzett egyetemi oklevelet. Az ELTE-n lett bölcsészdoktor (logika), később ugyanitt járt pedagógiai doktori iskolába, s kapott tudományos fokozatot (PhD).
Két orosházi év után 44 évet a pedagógusképzésben (Szeged, Kaposvár, Békéscsaba, Szarvas) dolgozott. Többször volt tanszékvezető, főigazgató-helyettes, egyszer rektorhelyettes.
1986 óta él Békéscsabán, alapító tagja az akkor nyílt Főiskolának. Tagja a Békéstáji Művészeti Társaságnak. Többnyire a látványból indul ki, de nem idegen tőle az absztrakt sem. Számos önálló és kollektív kiállításon szerepelt, művésztáborokban vett részt idehaza és külföldön. Festményei eljutottak több európai országba, Észak- és Dél-Amerikába, sőt Új-Zélandra is. Négy földrész 48 országában járt. Munkái főleg gyermekkori és utazási élményei alapján születnek.
Hálásan gondol vissza főiskolai mestereire, Vinkler Lászlóra és Fischer Ernőre.

 

 

Illusztráció: Merre, hová


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás