Török Nándor: Hellász
Kárpátok gyönyörűn szép tája ölel kebelére,
mégis a vágy mocorog lelkemben, messzi Göröghon,
s űz ez az óhaj a nimfákkal teli szép szigetedre.
Megbabonázott ókori bájad, múltad, erényed.
Hősként lenne talán jó élni ma át a legendád:
Várni a fényre, a százujjúra, mi Héliosz éke,
s néreiszekkel tiszta vizedben fürdeni reggel,
felhők közt ülve, égilakókkal fönt lakomázni.
Aphroditéra tekintve csodálni a nőt, aki legszebb.
Látni alakját, és ami sejlik elő tunikából,
s éroszi nyíltól megsebesítve is, tűrni a fájót.
Lesni Athéné bölcs szavait. Mind égi igézet.
Lejteni táncot, Apollón lantja, ha szólna a szélben.
Lázas ölekben oly enyhet lelni, mi hőst is megillet.
Szűzi erényben hinni, de félni, jaj, Artemisz íjját.
Héra kezét-oltalmát bírni, megáldva fehérben.
Látni, hogyan lesz tűzből, s vasból nagyszerü fegyver,
mesteri kézzel Héphaisztosz hogy bánik az érccel.
Látni Olümposz dühteli, dörgő bősz ura kényét,
míg odalent ama lélek, börtöntestbe bezárva
bűnbe esik, és gyakran vétkez nemtelenül mind,
és Zeusz ott fönt tudva e rosszat jól honorálja.
Mégis a földön vágyja a féktelen újkori ember,
vélt igazát ma is sóvárogva, de joggal elérni,
itt is a porban, ahol már nem jár istene köztünk,
lábnyoma sincs, ami Hellén partnak még fövenyén van.
Messzi Göröghon, ókori mintád megbabonázott:
Hozzám küldte Homérosz a bátor, s jóeszü harcost.
Himnusza Kallimakhosznak folyvást zeng körülöttem.
Bort iszogatva Anakreon mámora búg a fejemben.
Forró éjjeleken bekerít buja sapphói ének.
Múzsák, csak ti közétek, visz vad képzeletem, hej!
Török Nándor a 2023-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: fd. Στήλη, Πάρος
Ezek is érdekelhetik!
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
Hegedűs Gyöngyi: Kvantumseb →
