Káplán Géza: A „Dallamok” ciklusból
•
Képtelen vagyok mindezt összefüggővé tenni.
Ezra Pound
Idebent csak porral szálló,
szép, hangtalan szólamok…
Künn tombol a tágas lég!
Mint kedvtelen padlásajtó
lengedezik a homloklemez…
—————–(1982)
(Nincs szó…)
Nincs szó – kapcsolódni
amihez lehetne,
s így ez a Nincsszó most a
körülményes kezdet…
Ebben a pillanatban feltűnt:
„Lesz Vigasz” – kocsmacégér a kaposmérői por-
milliárdos főút mentén. (Hajh, de
tandoris élc! – a tekintetes nép szíves közlése: én-
pityke; köz költ – és…)
Rándítani egyet az érdekes térképen…
Helyzetváltoztatás.
Pitykesor a zsinórozott mentén; panyókára vetette a
létfenntartó erő.
Lesz beszéd! – evolúciós ugrás…
Nekidőlni a másiknak – a miértnek, a sorsnak –
táncimádkozás.
Jó voltál hozzám, Hangulat, mindenek névtelenségét –
csak nekem! – feloldottad.
Beléptem a létteredbe, s együtt élvezünk, fűlünk a diszkó-
kényben, ó, Genom Éva – hangulatom.
Nincs.
Kastély.
Ismeretlenekkel telezsúfolt, elmés labirint…
A lét otthona nyilvánvaló és lepkerebbenékeny, mint egy
kisnemes
földszintes
kúria.
Meggyőződtem róla: nem kell a fekete zakó. Én vagyok
a jó: ruhátlan jelentés.
Nem mentek, mert nincs mit mentenem. Nincs szükségem
tartalék tárhelyre.
Kisöpörte a padlást az idő, e gigászi kommunista.
Ezek a szavak is – mifélék?
A semmi kapuján dörömbölő javak.
Eladnám a lelkemet egy alantas tárgyért…
Főleg, ha új!
Csillogó, garanciális.
„Mások dolgoznak helyetted, míg szerepedet játszod” –
az agrár-
kombinát elfásult őrzője tekintetével kéri a méreg-
tételről szóló másod-
példányt – szóló, szóló, security, security…
Szabadon borzongnak
a lombok…
„Egész más most ez a világ” – ez most vicc? Ne-
tán megalkuvás?
Húsz év múlva már egyik sem.
Agrármilliárd… Fao magcsoda… Fáradt flóra… Ég-
hajlat
jóslat.
„Húsz év múlva a fáradt vándor megpihen” –
beszéd.
„Húsz év múlva lehet, hogy találkozunk” –
tekintet.
„Munkák és napok.” Hésziodosz határjárása Virág-
vasárnapon – igenes ima.
Hágják a földet a vetemények! (Hamiskás kép).
Ezermagtömeggel szívatják anyjukat! (Nehézkes kép.)
Szembeszökő a törekvés…
Koponyaszentély – igen;
innen már nem kell messzire látni!
Emlékek.
Hangok.
Kezdetek.
•
Imádkozom! – s Te elnyeled hangom
minden este.
Felnőtt vagy, Uram! – s gyermekké alázol
mindörökre.
—————–(1982)
(Lecsukódik mára…)
Lecsukódik mára –
más rettenetre nyílik szemem…
Belső ég – bolt.
Holdvirágos részletek elmehőben hamvazkodnak.
Hidegpokol.
Látszom, áldozati egész, minden szférában.
Bérmálkozom…
Kétujjas pofon a püspöktől: „Hit leszel, nem két-
séges!”
Gondolom, közben, Zóka Zsófia hitese akarok lenni –
szolgálója, hőse és tányérnyalója.
Izzadok! – átlagos teremtmény.
Aranyam: lehelet, testpára… Váltságért kínoznak
konkvisztádorok.
Mi? Az ördög! Bújt belém… Proteinféreg nyálazta
dizájn.
A nappali szobában Éj-
tárgy… Rejtelmes szerkezetű vízágyon piheg a hála-
tudatos személyiség;
nyújtózkodnak a nemzet-
közileg jegyzett tagok, teljében bujkál a törzs –
részletek
kéjelegnek.
Párbeszéd – mint a Vágy: ringat.
Könyörgés – mint az Én: panaszkodik.
Vízerek halvány gyötrelme: a mostban ébredő múlt…
Át-
gázol természeti képződményemen a monstrum, más-
természetű létező: a Halál.
Rácsodálkozom!
Mi maradjon meg, mi maradhat meg… Belőlem?
Nos, igen – merkantil nemesek szólnak
imígyen – nos, igen,
jelkép voltál,
s ekként is kell átmenekítened a jeltelen éjtérbe jelen-
tőséged.
Hogy undorodom! Nyom nélkül…
Elveszni. A birodalmi mában. S a nomadizáló jövő-
nek simára kopott köveket hátra-
hagyni.
Éljen a haza! – megmunkált beszéd, részvétlen időbe
hulló őrlemény…
Komolyan gondolod? Hogy én mit gondolok – de
komolyan! – nem
tudhatjátok.
Ó, ellen()őrök, én már nem is csalódhatom magam –
magamban?
Elévülök –
s az a néhány névtelen, világalapba visszavonult atom
sem emlékezik majd
kezdetemre,
hálámra s szívem leírhatatlan vágya-
kozására;
amit – egyéni sors, közös pszichózis! – az értelmes örök-
lét célképzete ihletett, re-
gényesen.
Halántékmasszázs – bőrtudat; erotikai minimum.
Gondoltam: gondolat leszek –
a testen kívül…
Még szószedet sem voltam;
ám e
semmi-
ségben:
lét van.
Illusztráció: közeliben át-/feldolgozva: a poundi kézirat egy celluxozott virága
Ezek is érdekelhetik!
Kirilla Teréz: Vállaira vette (versek) →
Ferenczfi János: Jól vagyok (versek) →
Horváth Szabolcs verseiből →
