Magyar Miklós: Megkondult a lélekharang Párizs szabadtéri könyvárusai felett
Könyvárusok a Szajna partján a háttérben a Notre-Dame katedrálissal
Aki már járt Párizsban, bizonyára meglátogatta a kultúra fővárosának egyik látványosságát, a Szajna partján elhelyezkedő, megannyi régi könyvet, képet kínáló zöld bódékat, a híres szabadtéri könyvárusok, a bouquiniste-ok portékáit. Amikor Párizsban éltem, magam is rendszeresen bóklásztam a magával ragadó hangulatú kincses ládák körül. Hamar rájöttem, hogy ha valaki egy konkrét könyvet keres, többnyire csalódottan távozik, ám ha csak úgy turkál a könyvek között, mindig kezébe akad egy példány, amit szívesen megvesz vagy megvenne, mert azért egy régi ritkaság itt sem olcsó.
A bouquiniste szó a könyv köznapi nevéből, a bouquin-ből származik. Maga a szó a Trévoux-szótárban szerepel az első alkalommal 1752-ben ezzel a meghatározással: „Azok, akik régi könyveket, bouquinokat árulnak.”
A 17. században a bouquiniste-ok elődjei még nem rögzített bódékból árulták könyveiket, hanem a Szajna két partján cirkulálva, nyakukban egy kosár könyvvel kiabálták legújabb szerzeményeik címeit. Ezeket az árusokat „colporteur”-öknek nevezték. A XIX. században rendeletekkel kívánták visszaszorítani Párizs utcáiról „a közlekedést zavaró” artistákat, énekeseket, könyvárusokat. Ez utóbbiakat azért is nemkívánatos elemeknek tartották, mert konkurenciát jelentettek a hivatásos könyvesboltoknak, amelyek adót, bérleti díjat fizettek. 1891-ben legalizálták a bouquiniste-ok tevékenységét, amikor a könyvárusoknak engedélyezték, hogy éjszakára is ott hagyják ládáikat azon a helyen, ahol nappal a könyveket értékesítették.
1900 körül kötelezővé tették, hogy a ládákat zöldre fessék, továbbá tetejük nem lehetett a földtől 210 centiméternél magasabban, hogy ne zavarják a kilátást. Az 1900-as világkiállítás idejében már kétszáz bouquiniste árulja könyveit a Szajna két partján.
Bouquiniste-ok az 1900-as években
Ma több mint három kilométert tesz ki a régi és új könyvek, metszetek, bélyegek, folyóiratok kínálata.
A bouquiniste-ok elhelyezkedése a Szajna két partján
A bouquiniste-ok sem adót, sem helypénzt nem fizetnek, de szigorúan be kell tartaniuk a szabályokat. Öt évre kapják az engedélyt árusításra, legalább négy napon nyitva kell tartaniuk, és nekik maguknak kell az engedélyezett négy ládát karban tartaniuk.
1881-ben megjelent Bonnard Sylvester vétke című regényében Anatole France is ír ezekről a szabadtéri könyvesboltokról: „Az ócska könyvek árusai kirakják ládáikat a mellvédre. Az elme e derék üzletférfiait, akik folyton a szabadban vannak, zubbonyuk tárva-nyitva a szélnek, a levegő, eső, fagy, hó, köd és rekkenő nap annyira megdolgozza, hogy végül is hasonlókká válnak a székesegyházak régi szobraihoz. Mindannyian barátaim és sohasem haladok el ládáik előtt, hogy ne vennék valami régi könyvet, melyet eddig nélkülöztem, a nélkül, hogy a legkisebb sejtelmem is lett volna e nélkülözésről.” (Salgó Ernő fordítása)
1904-ben megalakult a bouquiniste-ok szakszervezete. 1974-től kezdve a szabadtéri könyvárusok megélhetésük biztosítása céljából már régi újságokat, rézmetszeteket, képeslapokat, bélyegeket is kénytelenek árulni.
Újságok és képeslapok az egyik bouquiniste-nál
2018-ban Jérôme Callais, a Párizsi Szabadtéri Könyvárusok (bouquinistes) Kulturális Szervezete elnökének javaslatára Párizs önkormányzati közgyűlése pályázatot nyújtott be az UNESCO Világörökségi Bizottságához, aminek eredményeként a Szajna-parti zöld ládák 2019 februárjától a Világörökség részét képezik.
Jérôme Callais könyvesbódéja előtt
Veszélyben a bouquiniste-ok
A 2018-ben megjelenő társadalmi mozgalom, az úgynevezett sárga mellényesek tüntetései, a Covid, a Notre-Dame tűzvésze egyaránt erősen lecsökkentették mind a hazai, mind a külföldi látogatók számát.
Bezárt bódék a Covid idején
A Párizsi Olimpia árnyékában
Most amikor ismét minden visszatért a régi kerékvágásba, derült égből villámcsapásként érte a hír a könyvárusokat: 2023. július 25-én Párizs rendőrfőnöke levelet írt a főváros polgármesterének, amit a Párizsi Szabadtéri Könyvárusok Kulturális Szervezete elnökének is eljuttatott. Ebben a levélben a belbiztonsági törvény L. 226-1 cikkelyére hivatkozva azt írja, hogy a Szajna partján lévő zöld bódékat, amelyek a Párizsi Nyári Olimpia 2024. július 26-i megnyitójának területére esnek, le kell bontani. Körülbelül 570 bódét érint az intézkedés, ami az összes szabadtéri könyvesbolt ötvenkilenc százaléka. A levél szerint, mivel az Olimpia nyitó ünnepsége a Szajnán fog zajlani, a könyves bódék zavarnák a nézőket a látványban és veszélyeztetnék biztonságukat.
Rendhagyó megnyitó
A 2024-es párizsi Nyári Olimpiai Játékok megnyitó ünnepségére minden eddigi hagyománnyal szakítva nem stadionban, hanem a Szajnán kerül sor.
A nyitóünnepség a Szajnán
A Pont d’Austerlitztől a Pont d’Iénáig hat kilométer hosszan 116 hajón foglal helyet több mint 200 delegáció sportolója és küldöttje.
A nyitóünnepség látványképe
A hajók olyan műemlékek előtt haladnak el, mint a Notre-Dame, a Louvre, a Pont des Arts, a Pont Neuf, a Pont Alexandre III vagy a Musée d’Orsay.
Hogy az UNESCO Kulturális Örökségének részét, a zöld bódékat megmentse, Párizs városa összehívta az érintett könyvárusokat, és kijelentette, hogy a főváros vállalja a bódék lebontását és visszaállítást. Ezen kívül azt is felajánlotta Párizs városa, hogy a nyári olimpia idejére szervezzenek egy könyvárus telepet Párizs valamelyik irodalmi negyedében, közel a Szajnához. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Az intézkedés egyrészt megfosztja a könyvárusokat bevételeiktől, mivel semmiféle kompenzálást nem helyezett kilátásba a hatóság, másrészt a könyveket raktározni kell és legalább egy évbe telne, míg minden a helyére rázódna, amennyiben visszaállítják a bódékat régi helyükre. És van még egy bökkenő: a sok évtizedes zöld bódék egy része olyan rossz állapotban van, hogy nem élné túl a lebontást és az újratelepítést.
A könyvárusok elkeseredése érthető. Francis Robert, egyike az érintetteknek így fakadt ki: „IV. Henrik óta vagyunk a rakparton és Párizs műemlékeinek részét képezzük. A Notre-Dame-ot sem fogják odébb helyezni, akkor nekünk miért kellene távoznunk?” Egy másik kollégája, Gabriel de Freitas osztja véleményét: „Teljesen ostoba dolog a Szajnán tartani a nyitó ünnepséget, Párizs a bouquiniste-ok nélkül nem Párizs.” .
A könyves bódékat terrorista támadások veszélye miatt kell lebontani. Keserűen jegyezte meg egy könyvárus: „Csináljunk Olimpiai Játékokat Pariszban Párizs nélkül, könyvárusok nélkül, kávéházak és teraszok nélkül, a fák nélkül, amik akadályozzák a kilátást stb. Ezek a Játékok biztonságosak lesznek, mint egy Potemkin-falu.”
2023 szeptemberében a Párizsi Prefektúra „gyászos rendelete” ellen, amely lebontásra ítéli a Szajna-parti zöld bódékat, több mint negyven entellektüel petíciót fogalmazott meg a filozófus Daniel Salvatore Schiffer kezdeményezésére. Ebben a kérvényben megfogalmazzák azon óhajukat, hogy a hatóságok hagyják Párizs szabadtéri könyvárusait az évszázados hagyományoknak megfelelően a 2024-es Olimpia ideje alatt is tovább árulni könyveiket. Az aláírók között szerepelnek írók, filozófusok, művészek, egyetemi tanárok.
Illusztráció: fh. G. Lelong-litográfia
Ezek is érdekelhetik!
Halmai Tamás: Az utolsó dallam jogán →
P. Gábor Mózes: Galileai alternatíva →
Magyar Miklós: Renoir-illusztrációk Émile Zola regényéhez →
