Mondd meg nékem, merre találom…

Vers kv1

november 16th, 2023 |

0

Oláh András: veszteségeink (versek)

veszteségeink

sohasem a szív szakít – ezt suttogtad
amikor mellém kucorodva átöleltél
mert a szakítást is megtervezted
mint annyi mást az életünkben
kifogytam a bűvöletből
hagytál veszíteni engedted hogy rágódjak
agyaljak vezekeljek és csendes
befelé fordulás helyett a kocsmaasztalhoz
cipeljem és világgá ordítsam fájdalmam
s hogy visszautat keressek oda ahová út
sohasem vezetett mert bár falakat bontottunk
határokat törtünk hirtelen kelt lázban
ragaszkodásunk időtállósága sekélyesnek
bizonyult: összetörtél… összetörtelek

 

lázálmaink

a legváratlanabb pillanatban tolakszol elém
mindegy hogy kezemben pohár van
vagy határidőnapló autóban ülök
vagy beszélgetek valakivel – ott vagy
bólogatsz esetleg gyanakvón ingatod a fejed
hagyod hogy kívülről nézzelek félretegyelek
s hogy visszajátsszalak ötször-tízszer is és figyeljek
a hangsúlyokra a hallgatásokra a csöndre
ami sohasem hatásszünet csak pillanat ami hagyja
térdre rogyni a ki sem mondott szavakat…
eltűntél – felélted tétjeinket s nem emlékszel
a holnapra amit együtt képzeltünk el…
hagyod hogy éhgyomorra kételkedjek
és osszam meg veled ezt a huzatos éjszakát
és lássam be: felgyorsulhatok lassíthatok
a hangsúly persze mindig máshová tevődik
az idő csak bennem múlik – te ugyanaz maradsz

 

 

Illusztráció: merengő


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás