november 10th, 2023 |
0Török Ági: Árkádos árnyak (versek)
•
Szólhatnál
szólj a napsugárnak
hogy ne lankadjon
fázom kicsit
szólj a szélnek
agyvelőmbe süvölt
csontom törik
háztetőről cserép hull
szólhatnál a gerincembe
görbült IDŐnek
ne rohanjon
üljön sámlira elém
nézzen farkasszemet
velem
a pillanat panteonjában
Árkádos árnyak
Hull az alma
nincs hatalma
idő felett
– keseredett
Hull a csillag
múl az illat
szegényebb ég
– feketeség
vasvakondok vasutakon
ködharapott fogak törnek
zúzott egek nem simulnak
kövek kőarca nem felejt
daruval emelt hófehér hajó
kaptat fölfelé a szuszogás
régi kaptafa szűk cipőben
árkádos árnyak árulják a fényt
zúzmara… fagy… hidegcsepp…
Hull az alma
nincs hatalma
idő felett
– keseredett
Hull a csillag
múl az illat
szegényebb ég
– feketeség
Égi flaszteren
A férfiak
mind elmennek
felhők fölött
masíroznak
égi flaszteren
Felhők alatt
anyák sírnak
A férfiak
mind elmennek
felhők fölött
gombostűre
tűzött érzelmek
angyalszárnyon
megpihennek
Felhők alatt
özvegyasszonyok
kórusa kántál
A férfiak
mind elmennek
sötét hajjal
őszülő szívvel
mind elmennek
elmennek mind
a férfiak
Kiesett idő
Dömböröl
kiesett idő … bocskora
lecövekelt zöld moha
kiesett idő térképen
fehér folt
körberajzolt sötétség
Csillagszél csendesül
Fokozatosan
feszül a fény
felhők habja
még csöppen
s korhadt kéregből
katica bújik
Kiesett idő tátog
nyomorgatja hályog
csúszó földréteg
elfogyó étek …
Jelenlét múlt
bordás árnyéka
kiömlő véka
Egyszer minden elég:
a könyvek, a
világmindenség
falevél erein
fáradt porgyöngyök
Veszteség örök
Kápolnalábon áll
bizonytalan árny
papírsárkány
huzalán halál
Török Ági a 2023-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője