Hegyi Botos Attila: SZIMURG (versfúga)
Augusztusi fúga
Szelíden ereszkedj, hegyem,
ezer gyümölcsszemű szimurgmadár.
Víztükrű szőlejeiddel augusztus
aranytáblái felé. S merre omlik a part,
dicsérni onnan pergesd!
Azúrrá piripiók tarka raját.
Illatozz, ahogy a meredélyi fenyvek,
tüzelj, szirtfal fügéje, döngj,
túlcsordult grálja csuprán a méh!
Légy hűvösen részeg,
lángolón józan. Tollászkodj
árnyszitált teraszon,
tűzlő nap szikkadt permetkádján,
hajolj présházak, csillagok
tágra nyílt ciszternái fölé.
S mint oltár: te kő –
te pelaszg, te krétai,
tengerek, idők üledéke,
felfutó lépcsők sora,
antik mosolyú szobor!
Vijjogj szirted sasával,
húzz hazatérő hollóiddal!
Faggasd, firtasd
jó szívvel magad,
így kopogtass, kékfejű kövirigó:
cseppkövek, nautiluszok,
kristályult házad tövén.
Voltál, leszel.
Kikelet kosborajka,
holdfényerdő fülemüléje,
tölgyes gyöngyvirága.
Billegető bolond,
ágvégi búbos banka.
Október. Pomagránát,
citrus – ébenfák
roskadozó aranyalmája.
Novemberi nyári lúd, hava darva,
mint egyszerre délnek húz –
s még hűbben marad. Tollakban
s alatt a levegő. Zizzenő pálmák
örökzöldje: itthon, vasárnap.
Maradsz. Mosolygón, téli napsugár,
déli meddők, málok melegedő gyíkja.
Így vagy úgy: már csak szerelem.
Ó, ti szárnyak, lelkek tágassága!
Egyetlen szárnycsapás,
egyetlen legyintés.
Kifeszített, rezzenetlen tollak,
úszó földjében az ég.
Te dal! Hangjaink.
Világok világa.
Illusztráció: Bőségkosár perzsa imafüzérrel (fotó: HBA, akasztófa-dűlői présház, 2023. október)
Ezek is érdekelhetik!
Kirilla Teréz: Vállaira vette (versek) →
Ferenczfi János: Jól vagyok (versek) →
Horváth Szabolcs verseiből →
