Hegedűs Gyöngyi: [anyámmal a hirtelen jött nyárban] – versek
’az bejár és kijár’
[anyámmal a hirtelen jött nyárban]
anyámmal a hirtelen jött nyárban a két ha
talmas fenyőt nézzük. az egyik látványosan hal
doklik. lehet, átállt a lomb hullatókhoz. – így én. az örökzöld
folyvást a lombját hullatja. ha lángolna, akkor lenne okunk.
nem kérdeztem mire. gyönyörködöm választalan válaszaiban.
most, hogy az okságból kivetkezett, ez így, félelem nélkül teljes.
létra (H. Gy.)
[nyári reggel. októberben]
nyári reggel. októberben. hagyom, hogy rám világosodjon a
teraszon. sok ez külvilágnak. roskasztja a hála. a hála, ami
nem a szorongás feloldódása. a növényi létformáig sejtszintű
a megbocsátás. odáig vissza lélegezni magam, ahol ott tart a
szüntelen zajló fötális filogenezis. mikor még minden dolgom
szeretetben megy végbe. mert még nincs dolgom. annyi sem
mint a halottaknak, kik lélegzetüktől megnyugosznak.
kert (H. Gy.)
[a tuják is megadták magukat]
a tuják is megadták magukat. most már az örökzöldek kapi
tulálnak, mint poklosmenet állnak a kerítés mellett. anyám a
zt mondja, vágjam ki az elszáradt részeket, zöld legyen, ami
szigetszerűen megmarad. de nem visz rá a test: a tagjaimba
szakadt bizonyosság, hogy ez nem állítható meg. bonsai meg
nem lesz belőle. mesés nyugat, mondja az anyai magzatsziget
bennem. előbb szó, mint világ. előbb világ, mint szó. jaj, az első
szülöttséggel hagyjatok! esőszülött vagyok. hidegfront hozott,
ugyanaz viszi egyszer anyám, csak ideje van, nincs idejekorán
Illusztráció: a szerző fotói
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
