Fenyvesi Félix Lajos: GYUFALÁNG, MÁRTÍROK (versek)
•
GYUFALÁNG
Töredékek az 1956-os forradalomról
Nem voltak hősök, csak egyszerű emberek.
Nem értették, fegyvertelenekre miért lőnek
orvul háztetőkről és utcazugokból.
Elestek a kivégzett MAGYARORSZÁGÉRT.
Pesti srácok, fiatalok, sugaras nevetésű
lányok; nem mozdult egy se a helyéről,
mindhalálig a Corvin közben, a Széna téren
ősz-arany októberi napokban.
Ö t v e n é v e, szál gyufát gyújtok
értük. Nézem: tovaviszi őket az idő
sodra, dalukat visszhangozza a szél.
Képzelem ide mind, ezüst hajjal, öregen.
„Jó élni”- mondják -, az új századforgásban,
s búcsúzó, szép arcuk arcunkon fölragyog.
MÁRTÍROK
Nincs dobpergés, sem lehajtott zászló,
csak
falhoz-odalökött
megkínzott testek,
szemben a kivégzőosztaggal;
kegyelmet nem kérnek, nem reszketnek,
még egy pillanat,
és csönd, füvek zöld némasága.
Nélkülük nem volnál az,
aki vagy;
rájuk emlékezz legelőbb,
kiket meggyilkoltak,
október sírjába
ledobtak.
Illusztráció: Okt. 23.
Ezek is érdekelhetik!
Jámborné Balog Tünde: Holtak vigíliáján →
Hegedűs Gyöngyi: Mondat margóért →
Vörös István 60 (Kovács katáng Ferenc nagyinterjúja az ünnepelttel) →
