Hegedűs Gyöngyi: Sára, rorate
Die Nacht wurde erfunden, damit wir uns Stück
für Stück an die Dunkelheit gewöhnen.
Juli Zeh
(Illés Dávidnak)
közel húzódom, nehogy leessen. hisz a szó
székre felmenetelben is csak a gyerek mind
enre felmászni akarása van. felkapcsolja az álló
lámpát. most látsz? most látlak. gyerekkori fény
képemre mutat: most látod azt a másik nagy
mamát? most látom. lekapcsolja a villanyt. most
látsz? most nem látlak. most látod azt a másik
nagymamát? most nem látom. aztán ez, mint a
végtelen íve. a kapcsoló hangja végül olyan hangos
bennem, mint a villanyóra éjjeli áramra kattanása.
hogy nappal van, nem érdekes. a világosságot is
eljátsszuk, hogy játéknak gondolhassuk a sötétet.
h. gy.: layers of my mind 6.
Illusztráció: szerzői fotórészlet
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
