Tim Mariann: FÜLED
*
A partunkon heverésztünk.
Füled nyoma
a combomon maradt.
Finom ívű
lenyomata
a közelségednek.
Szeretném örökre
megtartani.
Ez az apró fül
volt az első,
amit eszembe véstem
a kórházi ágy
homályában,
hogy majd ezer közül is
megismerjelek.
Most már
itt van,
akár vakon,
puha hajadon,
ahogy megpihen a fény,
hegyes kis állad tartása,
lábad pergő dobogása,
guruló kacajod,
tüzes akaratod,
egész lobogó valód
bennem
Tim Mariann a 2023-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: fh. E. Hopper
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
