Paul Celan: Sziget felé, Peter Handke: A szavak pereme 2
•
Paul Celan: Sziget felé
(Inselhin)
A sziget felé haladnak, lebegő holtak mellett,
egybekelve a fatörzsből vájt kenuval,
karok fölött örvénylik a keselyű ég,
lelkükön szaturnuszi gyűrűk óriáslanak:
így eveznek, mint idegenek és szabadok,
jégnek, kőnek, szikláknak mesterei:
útjuk mentén süllyedő bóják kongnak,
körben a cápakék tenger morog.
Eveznek és eveznek, csak eveznek némán –:
Halottak, úszók, mind-mind előre!
Vessetek hálót, varsát, újult erővel!
Lássátok: elpárolog holnapra tengerünk.
Peter Handke: A szavak pereme 2
(Der Rand der Wörter 2)
Ülünk a földút szélén és beszélünk.
Rég elmúlt már az igazi vész, hisz a gleccserszélen,
mint üledék gyűlnek a holtak.
Ki áll a mező peremén, utak mentén? –
Cary Grant!
A gödör szélén, lent, ásó hasította lárva hever.
A folt széle szárad már.
Kutyahideg lesz, Scott kapitány sebe szélétől
gennyesedik.
A kimerültség küszöbén mind főmondatokban beszélünk.
Mocskos szegélyt fest fosztogató körmökre egy halott zsebe.
Ülünk a földút mentén, mező szélén, és csak beszélünk,
és beszélünk.
Ahol a szavak pereme lenne, a száraz lomb tüzet fog,
és szélükön a szavak végtelen lassúsággal
önmagukba hajlanak:
„Ezek a fekete keretek!”
Élei a gyásznak.
Fordította: Bánfai Zsolt
Illusztráció: két költőportré
Ezek is érdekelhetik!
Rainer Maria Rilke: Alkésztisz, Hetéra-sírok →
Jasminka Domaš: Utazások topográfiája (versek)* →
Thomas Möhlmann versei →
