Horváth Szabolcs: Szolgálatom (versek)
•
Redőny
Leengedték teljesen ablakod
előtt. A belőled áradó fény
nem jut ki a nagyvilágba.
A kintről érkező nem érinti
meg lelkednek tükrét. Csak a
saját álmaid képesek megvakítani.
A zajokból következtetni tudsz,
hogy mi lehet odakinn. De annyi
minden történt már teveled, hogy
a jövőből érkező dolgok már
nem tudnak karcot vésni szívedbe.
Árnyék
Fekete folt lépett
közénk, mely gátolja
kettőnk kapcsolatát.
Őt látod magad előtt
minden pillanatban,
az ő szavait hallod,
akármerre jársz.
A megvilágosodás
akkor jön el, amikor
újra átveszi az uralmat
a földi sugárzás, de addig
jó mindkettőnknek a
digitális hangyafuttatás
a képernyőnk közepén.
Szolgálatom
Műanyag katona vagyok
az életednek polcán.
Próbálok kitörni a
fogságból, de mozdulni
sincs erőm. Látom
napról napra, ahogy
uralkodsz rajtam, és
elvakultan hiszed,
hogy egy napon majd
a háborúdba küldesz.
Az ütközet nem más,
mint egy ostoba
gyermekjáték, ám
a bajtársaimmal mi
nem osztozunk az
örömödben. A
halál számunkra a
végső szabadság.
Azt talán nem fogod
törvényekkel elvenni.
Horváth Szabolcs a 2023-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: Műanyag katona vagyok…
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
