Nemes Klára: KIÁLTÁS A VÉGTELENBE
•
SZEREPLŐK
KIS KATA / ötvenes gondozónő
FRAU HESSING, GERDA / nyolcvanas gondozott
MARKUS / ötvenes, Gerda fia
SZOMSZÉDNŐ / hetvenes
LILIANA/ huszonéves, unokahúg
RENDŐR 1. / ORVOSI ASSZISZTENS
RENDŐR 2. / PSZICHIÁTER
FONTOS KELLÉK
Egy virtuális Óra, mellyel követni tudjuk az idő múlását.
Egy agyagbéka.
HELYSZÍN
Valahol az Alpokban
1.
Kata a színpad közepén ül mozdulatlanul, és mereven bámul maga elé.
Ruhája csupa vér, kezében egy felismerhetetlen tárgy, szintén véres.
Gerda a szófán fekszik, párnával az arcán.
Néhány szék, és szobai tárgy felborítva, az ablakfüggöny félig leszakítva.
Kívülről az ajtón egyre hangosabban dörömbölnek.
RENDŐR 1. : Rendőrség! Kinyitni! (valamivel halkabban) Törjék be!
Betörik az ajtót, majd két rendőr lép a nappaliba. Kata még mindig dermedten néz a semmibe.
RENDŐR 1. (Katához lép, társa eközben vizsgálódni kezd a nappaliban): Asszonyom! Hall engem? Kérem, válaszoljon!
Rendőr 2. meglátja Gerda élettelen testét, és leveszi a párnát holttest arcáról.
RENDŐR 2. : Ezt látnod kell!
RENDŐR 1. (miután megvizsgálja Gerdát): Szólj a helyszínelőknek és a mentőknek!
Rendőr 2. a rádióján alig hallhatóan németül beszél, miközben bejárja a nappalit, benyit a nappaliból nyíló szobába, hirtelen elhallgat, majd hadarva folytatja, visszalépve int a társának, hogy menjen oda. Rendőr 1. odasiet, majd a szobába lép, a két rendőr beszédét elnyeli a szoba zárt tere.
RENDŐR 1. (miközben visszatér Katához): Asszonyom! Elmondaná mi történt? Asszonyom!
RENDŐR 2. (visszalép a nappaliba): Lemészárolta őket! Egyikük sem maradt életben!
RENDŐR 1. : Asszonyom! (majd a társához) Sokkot kapott. Mit mondtak, mikorra érnek ide?
RENDŐR 2. : Úgy húsz perc múlva. (Katára néz) Talán meg sem érti, amit mondunk.
RENDŐR 1. : A szomszéd az előbb azt mondta, hogy jól beszél németül.
RENDŐR 2. : A szomszéd azt is mondta, megbízható, rendes nőnek ismeri. Mégis brutálisan meggyilkolt két embert!
2.
Gerda háza. Nappali, kertre néző terasszal. A földszinten még egy étkező konyhával, toalett, és egy vendégszoba található. Hálószobák, és fürdő az emeleten. Gerda a nappaliban egy hintaszékben üldögél, mellette rollátor. Markus újságot olvas. Gerda állandóan nyugtalan, Markus túlságosan nyugodt.
GERDA: Markus!
MARKUS: He!
GERDA: Mit mondott, mikorra ér ide?
MARKUS: Hat körül.
GERDA: Mennyi az idő?
MARKUS: Mindjárt hat.
GERDA: Miért nincs itt?
MARKUS: Nem mondott pontos időt.
GERDA: Biztosan történt valami az úton.
MARKUS: Mi történt volna?
GERDA: A rádió mondta, ma két súlyos karambol történt a környéken.
MARKUS: Nem kellene állandóan híreket hallgatnod. Lehangolódsz tőlük.
GERDA: Markus!
MARKUS: Igen?
GERDA: Fel kellene hívnunk.
MARKUS: Kit?
GERDA: Ezt az új asszonyt.
MARKUS: Küldött sms-t, felolvastam nemrég. Elfelejtetted?
GERDA: Akkor is…
MARKUS: Kapcsoljam be a TV-t? Mindjárt kezdődik a sorozatod.
GERDA: Nem kell. Markus! Fel akarok állni!
MARKUS (a hintaszékhez lép, felsegíti belőle Gerdát, majd a rollátort az anyja elé húzza): WC?
GERDA: Sétálok egy kicsit. Fáj a térdem.
MARKUS: Megmasszírozzam?
GERDA: Később. (rohangálni kezd a rollátorral a nappaliban, majd hirtelen megáll a toalett előtt): Markus!
MARKUS: He!
GERDA: WC-re kell mennem.
Markus összehajtja az újságot, Gerdához megy, lehúzza a nadrágját, az apró helyiségbe engedi, majd az ajtó előtt várakozik. Néhány nyögdécselést követően, hallani az öblítővíz zuhogását. Gerda jelenik meg, Markus felhúzza a nadrágját, majd visszaül a karosszékbe, hogy tovább olvasson. Gerda ismét mozgásba lendül.
GERDA (megáll): Előkészítetted a szobáját?
MARKUS: Igen.
GERDA: Melyiket?
MARKUS: Amelyiket a többieknek.
GERDA: Ágyneműt cseréltél?
MARKUS: A tulipánost kapta.
GERDA: Akkor minden rendben.
MARKUS: Ahogy mondod.
GERDA (le-föl járkál a nappaliban, váratlanul a toalett felé fordul): Markus! WC!
Ismételten lejátszódik a vetkőzési-öltözködési jelenet. Gerda egyre türelmetlenebb.
GERDA: Nem értem, hol lehet. Elmúlt fél hét.
MARKUS (még mindig teljes nyugalommal): Bekapcsolom a TV-t. Melyik adót szeretnéd nézni?
GERDA: Mind egyforma.
MARKUS: Jó, akkor én választok.
Csöngetnek.
GERDA: Biztos ő az.
MARKUS: Ülj le nyugodtan, beengedem.
Ismét csöngetnek. Markus ajtót nyit. Szomszédnő viharzik be, korát meghazudtoló sebességgel.
GERDA (mosolyt erőltetve az arcára): Hát megérkeztél Szomszédasszony! Korábbra vártalak.
SZOMSZÉDNŐ: Nemrég vettem észre, hogy ennyi az idő. Vagy túl későn jöttem?
GERDA: Ha már itt vagy, kérdezz!
SZOMSZÉDASSZONY: Leülhetnék egy kicsit? Annyira fájnak a lábaim! Sokszor alig tudok menni. (nyögdécselve leül a nappaliban az egyik székre) Hol van?
GERDA: Ki?
SZOMSZÉDASSZONY: Az új nő.
GERDA: A gondozónőre gondolsz? Még nem ért ide. Messziről jön.
SZOMSZÉDASSZONY: Lengyel?
GERDA: Nem.
SZOMSZÉDASSZONY: De a többiek azok voltak.
GERDA: Most magyar jön.
SZOMSZÉDASSZONY: Beszéli a nyelvet?
GERDA: Azt mondták az ügynökségnél, nagyon jól.
SZOMSZÉDASSZONY: Akkor talán tovább marad, mint a többiek.
MARKUS (miközben elpakolja az újságokat az asztalról): He?
SZOMSZÉDASSZONY: Megérti, ha kiabálsz érte az éjszaka.
GERDA: Miért kiabálnék, amikor itt van velem Markus?
SZOMSZÉDASSZONY: Hát igen, Markus. Kár, hogy a lányod nem él közelebb, ő is besegíthetne.
GERDA: Jó helyen van Mallorcán.
SZOMSZÉDASSZONY: Nem jönnek haza?
GERDA: Miért jönnének? Most már ott van az otthonuk.
SZOMSZÉDASSZONY: Hát, igen. Ez a legfontosabb, látni, hogy megtalálják a számításukat! Bár én örülök, hogy a lányom itt van a közelemben!
GERDA: A közelben, de mégsem látogat meg.
SZOMSZÉDASSZONY: Sok a dolga, neki is, a vőmnek is, de legalább megvannak. Jövő hónapban mennek nyaralni.
GERDA: Megint a Garda-tóhoz?
SZOMSZÉDASSZONY: Most a gyerekek utaznak oda a barátaikkal. Ők Afrikába mennek, kalandtúrára. Dolgoztak eleget, megérdemlik a pihenést. Markusnak sem ártana a kikapcsolódás. Állandóan csak munkába jár, meg itthon tesz-vesz a kertben.
GERDA: Nincs nála jobb gyerek!
SZOMSZÉDASSZONY: Férfi már, mennyi, ötvenkét éves? Asszony kellene neki! Nem értem, hogy nem talált még!
GERDA: Ó, miket nem mondasz!
SZOMSZÉDASSZONY: Az a fiatalasszony, aki takarítani jár hozzátok, az pont hozzávaló nem?
GERDA: Az én fiamhoz? Egy takarító?
SZOMSZÉDASSZONY: Markus nem gyárban dolgozik?
GERDA: Csoportvezető!
SZOMSZÉDASSZONY: Jól van na, nem akartalak felidegesíteni.
GERDA: Különben sem jön már ide. Minek, ha itt a gondozónő?
SZOMSZÉDASSZONY: Igazad van. Kevesebbe kerül.
GERDA: Meg aztán, Markus elvan így is.
SZOMSZÉDASSZONY: Ha te mondod! Na, megyek, lassan vacsoraidő. Majd holnap is benézek. Talán addigra megérkezik a munkaerő. (nehézkesen feláll) Minden jót, holnap!
Miután elsiet, Markus jön homlokát törölve egy kendővel.
GERDA: Hát te meg hol voltál?
MARKUS: A kertben.
GERDA: Egyszer még megfojtom a vén pletykafészket! Hol tudott bejönni?
MARKUS: Nyitva felejtettem a kerti kaput.
GERDA: Hát, ne felejtsd el!
MARKUS: Rendben, csak nyugodj már meg.
GERDA: Ha hallottad volna, miket mondott, te is ideges lennél.
MARKUS: Ne foglalkozz vele. Egész nap egyedül van, unatkozik.
GERDA: Igazad van. Milyen szerencsém van veled!
MARKUS: Ja. (csilingel a mobilja, hogy üzenete érkezett) Éjjel kettő körül érkezik, valami bonyodalom történt az úton.
GERDA: Még ez hiányzott.
MARKUS: Megcsörget, amint a ház elé ér.
GERDA: Jól kezdődik. Ez sem lesz másként, mint a többiekkel.
MARKUS: Ne legyél ennyire negatív. Ha nem felel meg neked, akkor jön másik. Minden ujjadra akad új jelentkező.
GERDA: Nehezemre esik kedveskedni ennek az asszonynak, de muszáj lesz, hogy maradjon. Elegem van a folyamatos cserélgetésből.
MARKUS: Tehát kedveskedjünk.
GERDA: Kedveskedjünk.
3.
Sötét színpad. Éjjel kettő után tíz percet mutat az óra. Siető lépteket hallani föntről, Markus jön lefelé kezében kislámpával. Beengedi Katát, kikapja kezéből a bőröndöt, és elindul az emelet felé.
MARKUS (halkan): Aludj nyugodtan, ameddig akarsz. Majd beszélünk.
4.
Világos színpad. Reggel fél nyolc. Gerda és Markus reggeliznek.
GERDA: Hogy néz ki?
MARKUS: Mit tudom én! Sötét volt.
GERDA: Remélem nem víziló, mint a legutóbbi.
MARKUS: Nem.
GERDA: Csak megnézted!
MARKUS: Amikor belépett.
GERDA: És?
MARKUS: Mit és?
GERDA: Olyan, mint a fotón?
MARKUS: Fogalmam sincs.
GERDA: Markus!
MARKUS: Mondtam, hogy sötét volt.
Kata jön lefelé, az asztalhoz érve kezet nyújt, először Gerdának, utána Markusnak.
KATA: Jó reggelt! Kiss Kata! (helyet foglal az asztalnál)
GERDA: Jó reggelt! Hallom, éjjel kettő után érkeztél, pihenhetsz még egy kicsit!
KATA: Nem köszönöm, majd a szabadidőmben, délután.
GERDA: Akkor reggelizzünk. Egyél bátran, mindent megtalálsz az asztalon!
MARKUS (miközben rá se néz): Kávét?
KATA: Igen, köszönöm! (Markus tölt neki) Elnézést, hogy késő éjjel érkeztem, de az autópályán történt egy karambol, és órákig várakoztunk.
GERDA (Markusnak): Ugye megmondtam? Több baleset is történt tegnap.
KATA: Szerencsére a mi kocsink jóval hátrébb volt, de később, ahogy elhaladtunk mellette, láttuk, hogy az autóból alig maradt valami. A szalagkorlátnak ütközött. Majdnem átszakította.
GERDA: Aki benne ült, biztos nem élte túl.
KATA: Én is úgy gondolom, de ez csak feltevés.
GERDA: Na jó, erről ennyit. Egyél! A péksütemény friss, most hozta Markus a pékségből!
KATA: Érezni az illatából. (enni kezd)
GERDA: Hány órába telt az út?
KATA: Huszonhárom.
GERDA: Szinte hihetetlen. (Markusnak) Hallod, Markus? Huszonhárom órán keresztül utazott!
MARKUS: Ja.
GERDA: Van, akit otthon hagytál?
KATA: A fiamat, de ő már felnőtt.
GERDA: Neked is fiad van? Szép! És még?
KATA: Nincs több gyermekem.
GERDA: Férjed?
KATA: Megözvegyültem. Tizenkét éve.
GERDA: Barát?
KATA (rövid szünet után): Nincs.
GERDA: A fiad veled él?
KATA: Nem.
GERDA: Városban laksz, vagy faluban?
KATA: Városban.
GERDA: Kertes családi házban?
KATA: Lakásban, a centrumban.
GERDA: Megőrülnék egy kicsi, zárt helyiségben. (késsel-villával eszegeti a fia által elkészített szendvicset)
KATA: Minden ott van a közelemben. Sokat járok ki dolgozni, jó nekem az a kétszobás. Szeretek ott lakni.
GERDA: Két szoba? Én biztos nem bírnám ki. Itt ez a hatalmas ház, még a férjem építtette, két szint, hét szoba, két fürdővel, alagsor, négy helyiséggel, nappali terasszal, garázzsal és egy óriási kerttel. Igaz, sok vele a munka, de megéri. Még nem jutott eszedbe, hogy kitelepülj?
KATA: Nincs szándékomban. Sokaknak nevetségesen hangzik, de amint átlépem a magyar határt, és tudom, hónapokig nem térek vissza, honvágyam van.
GERDA: Megértelek. És, mióta dolgozol az ügynökségnél?
KATA: Majdnem tíz éve.
GERDA: Ezek szerint megbízható vagy. Ennek örülök. A többit meg meglátjuk. Reggeli után Markus megmutat mindent. Ma ő készíti el az ebédet is. Szereted a grillezett ételeket? (Kata bólint) (Markusnak) Markus! Vécére kell mennem!
KATA: Majd én segítek.
GERDA: Nem. (Markusnak) Markus!
MARKUS (Katának): Majd én elintézek mindent.
GERDA: Markus! Toalette!
5.
Éjjel kettő. Hallani Markus, és Gerda motyogását, ahogy a rollátorral közlekednek az emeleti hálószobából a mosdóba, az öblítővíz buzogását, a visszamenetelt az ágyba.
6.
Hajnali fél hat. Kata álmosan megy a mosdóba, visszafelé döbbenten áll meg Gerda nyitott hálószoba ajtaja előtt.
7.
A virtuális Óra eleinte gyors pörgéssel, majd lelassulva mutatja az idő múlását.
Kata jön ásítozva, elindítja a kávéfőzőt, kimegy a bejárati ajtón, újsággal tér vissza.
Megterít a reggelihez, az újságot a tányér mellé teszi, majd kávésbögrével a kezében a teraszra sétál.
MARKUS (jön halkan): Jó reggelt!
KATA (visszalép a teraszról): Neked is. Azt hittem már elmentél!
MARKUS: Hát nem elaludtam? (gyorsan bekap pár falatot, iszik néhány korty kávét)
KATA: Nem csodálom. Ahogy megérkezel a munkából, estig a kertben dolgozol.
Markus mosolyogva néz Katára.
MARKUS: Na, megyek.
KATA: Várjál! Az uzsonnádat itt ne felejtsd! (a hűtőhöz siet, kivesz egy műanyag dobozt, és Markusnak adja)
MARKUS (elmenőben): Remélem, sokáig leszel nálunk.
Kata nem veszi észre Gerda egyre erősebben kirajzolódó alakját.
8.
A nappaliban takarítóeszközök. Kata az asztalon ülő agyagfigurához beszél.
KATA: Tudod, ma egy kicsit szomorú vagyok. Az első hónap után fáradtnak érzem magam. Látszik, hogy öregszem. Ne vigyorogj! Ötven évesen már nem vagyok fiatal. Ó, igen, itt másként élnek az emberek. Az én koromban még fittek, sportolni, kirándulni, szórakozni járnak! De én! Élem más életét. Nyolcvanasokét, kilencvenesekét, olykor százasokét. Összezárva velük egy dobozban, pihenő nélkül. Látod? Így suhannak el az éveim!
Gerda jön a kert felől. Kata tovább takarít.
GERDA: Elkészültél? A polcokon álló figurákat is leporoltad? Ugye levetted őket, és alattuk is letisztítottad? A sarkokra figyeltél? Ott gyűlik össze a legtöbb por. A lépcsők? Feltörölted felmosás után szárazzal is? Az hiányzik, hogy elcsússzak!
KATA: Minden kívánság szerint.
GERDA: Nem felejtetted el az emeleti balkont sem felmosni, ugye?
KATA: Nem felejtettem el.
GERDA: Akkor jó. Nagyon fontos a tisztaság.
Kata helyére pakolja a takarítóeszközöket. Gerda a fotel felé indul a rollárorral.
GERDA: Segíts, kérlek leülni, elfáradtam. (miután Kata leülteti) Jót tett ez a kis séta a kertben, de a lábaim nem bírják tovább. Megmasszírozhatod, attól talán jobb lesz. Az olaj ott van a szekrény tetején, nem, kicsit balra. Az az.
KATA (Kata olvasni kezdi az üvegen a feliratot): Gesztenye kivonattal.
GERDA: Svájcból hozatjuk a sajtokkal együtt. Havonta jön postán keresztül. Olcsónak nem olcsó, de megéri.
Kata lehúzza Gerda zokniját, és masszírozni kezdi Gerda lábát.
GERDA: Jaj, de jó! Ügyes vagy Kata! Örülök, hogy rád találtunk. Szorgalmas vagy, tiszta, megbízható. Kedves, és türelmes. Egy kicsit sokat nevetgélsz, meg énekelsz, de nem baj, életet hoztál a házba. A többiek, ajjaj! A legutolsó volt a legrosszabb! Azt gondolta, nyaralni jött! Állandóan sétálni akart, meg pihenni a szobájában! Amikor itt a rengeteg munka! A ház, a kert! Ráadásul örökké éhes volt! A legszívesebben fölfalta volna mindenünket! Bezzeg te! Olyan vagy, mint egy angyal, láthatatlan szárnyakkal!
KATA: Megkérdezhetem, hányan voltak előttem?
GERDA: Nem is tudom, talán…Nem mindegy? Masszírozz egy kicsit erősebben! Még, bátran! Jaj, így jó! (lehunyja a szemét a beszélgetés végét jelezve)
9.
Délután négy óra. Gerda rejtvényt fejt, Kata a konyhában.
GERDA: Mit csinálsz?
KATA: Kávét főzök.
GERDA: Markus még nincs itt.
KATA: Négy óra van.
GERDA: Mondtam, Markus még nem ért haza a munkából! Friss kávét kell neki felszolgálni, nem állottat. Az ebédjét előkészítetted? Hagytál neki eleget? Szerencsére jó az étvágya. Idehoznád a TV mellől a telefonkönyvemet? Köszönöm. Nem értem, hol lehet, már itthon kellene lennie. (először a mobilján rögzített számon hívja Markust, s miután az nem veszi fel, a telefonkönyvéből a munkahelyit pötyögteti be, kicsöng) Érthetetlen. Hol lehet? (eredménytelenül hívogatja, egyre jobban bepánikol) Ó, Markus, miért nem veszed fel? Biztosan történt valami veled, ilyenkor itthon szoktál lenni!
KATA: Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni, talán a barátaival van.
GERDA: Barátaival? (gúnyosan) Még hogy a barátaival!
KATA: Kicsit kiszellőzteti a fejét.
GERDA: Badarság!
Kulcs csörren a zárban, Markus jön, kezében csomagolt tálcával. Látszik, hogy cukrászdában vásárolt.
GERDA: Végre megérkeztél! Hol voltál idáig, halálra aggódtam magam?! (meglátja a süteményes csomagot) Hát ez meg?
MARKUS: Megmondtam ma kicsit később jövök. Elfelejtetted?
GERDA: Pékségben voltál?
MARKUS: Cukrászdában.
GERDA: Aha.
KATA: Akkor most lefőzhetem a kávét?
MARKUS: Majd én elkészítem.
KATA: Addig elszaladok a mosdóba.
Amint Kata felszalad az emeletre, Gerda közelebb megy rollátorával Markushoz.
GERDA: Te Markus? Miért vettél süteményt?
MARKUS: He?
GERDA: Kata sütött a hétvégén, még maradt belőle.
MARKUS: Megkívántam. Baj? Nézd, milyen gusztusosak! Epres-vanília krémes. A kedvenced.
GERDA: Csupán erről lenne szó?
MARKUS: Ja. Nem értelek, mire gondolsz?
GERDA: Á, semmire, csak olyan furcsán viselkedsz néhány napja!
MARKUS: Fölöslegesen kombinálsz. Majd kávézás után megmasszírozlak.
GERDA: Az jó lesz.
Hallani Kata lépteit, a kávégép zaját, a tányérok csörrenését. Aztán, az Óra kattogását…
10.
Az Óra csak pörög, pörög.
Közbeni Gerda hangja, „Markus, toalett!”, „Hol vagy Markus?”, „Markus, gyere már!”, „Markus!”
11.
Markus Katával a kertben dolgozik, Szomszédasszony jön nagy lendülettel.
GERDA (meglátja Szomszédasszonyt): Már csak ő hiányzott! (Szomszédasszony belép) Hát nem látogattak meg a lányodék? Azt hittem a hétvégét itt töltik a gyerekekkel!
SZOMSZÉDASSZONY: Mindig csak dolgoznak, dolgoznak, de hát ez az élet rendje, nem igaz? Mi is ezt csináltuk hajdanán!
GERDA (mielőtt még hellyel kínálná Szomszédnőt, az már leült): Kérlek, foglalj helyet nálunk!
A kertből behallatszik Kata nevetése.
SZOMSZÉDASSZONY: Milyen jól elvannak a fiatalok!
GERDA: Miket nem mondasz, mindketten már ötven felettiek. Még hogy fiatalok!
SZOMSZÉDASSZONY: Akkor meg örülnöd kellene, hogy Markus rátalált a társára.
GERDA: Attól, hogy jókedvűen dolgoznak, még nem jelenti azt, hogy közük van egymáshoz.
SZOMSZÉDASSZONY: Nem örülnél egy ilyen menynek? Szorgalmas, mindenben a kedvedben jár, megbízható, ráadásul szép is. Én mondom, összetehetnéd a két kezed, ha itt maradna veletek!
GERDA: Inkább ne mondj semmit.
SZOMSZÉDASSZONY: Nem értelek.
GERDA: Jó lenne, ha mindenki a saját dolgával törődne!
SZOMSZÉDASSZONY: Szegény Markus! Miért tartod még a szoknyád mellett? Kinek fog kelleni, ha eljár az idő felette?
Kata jön be jókedvűen, nyomában Markusszal.
KATA: Hozzak egy kis frissítőt? Nagy a meleg odakint, pedig már ősz van.
GERDA: A Szomszédasszony éppen indulni készült. (Szomszédasszonynak) Igaz?
SZOMSZÉDASSZONY (Katának): Éppen csak beugrottam, otthon vár a munka! A férjem kakaós kalácsot szeretne enni, olyat, amilyent te sütöttél a múlt héten. Elkérhetem a receptet?
KATA: Persze! (Kata és Szomszédasszony elmennek)
GERDA (Markusnak): Neked meg, mitől van ilyen jó kedved? Úgy vihorásztatok kint a kertben, mint a szerelmesek!
MARKUS: He?
GERDA: Jól hallottad. Az egész falu minket figyel, könnyen terjed a pletyka. Szerinted miért járkál át a Szomszédasszony? Viszi a híreket mindenfelé.” Itt ez az új cseléd, aki elcsavarta Markus fejét!”
MARKUS: Nem értem, miről beszélsz.
GERDA: Amióta apád meghalt, csak te maradtál nekem.
MARKUS: Van egy lányod is.
GERDA: Messze, olyan, mintha nem is lenne. Te azonban mindvégig itt voltál velem. És itt is maradsz, ugye?
MARKUS: Hova mennék?
GERDA: Ígérd meg!
MARKUS: Felesleges.
GERDA: Ígérd meg!
KATA (jön): Alig tudtam elszakadni tőle!
GERDA: Markus! Toalett! (Kata közelebb lép) Markus!
Markus engedelmesen segédkezik Gerda vécéztetésében. Kata vállvonogatva néz utánuk.
KATA: Ezek se normálisak!
12.
Az Óra lelassulva jár tovább.
GERDA: Kata! (Kata sietve jön) Most telefonált a rokonom, hogy úton van hozzánk. Itt lesz egész héten. Hozd rendbe gyorsan a vendégszobát, és cseréld le az ágyneműt is!
KATA: Mikor ér ide?
GERDA: Úgy két óra múlva! Ügyes vagy, elkészülsz addigra!
Kata szinte fut a vendégszobába.
GERDA: Markus! Markus! Nem hallod? Gyere már! (Markus jön a kertből, izzadtan, a kerti munkától koszosan, szalmakalappal a fején) Na, végre!
MARKUS: WC?
GERDA: Hamarosan ideér az unokahúgod, szedd rendbe magad!
MARKUS: Ugyan minek?
GERDA: Tusolj le, vegyél tiszta ruhát, így nem fogadhatod!
MARKUS: He?
GERDA: Évente kétszer látogat meg minket, adjuk meg a módját, hogy tisztességesen fogadjuk.
MARKUS: Nem értem, miért nem dolgozhatok tovább a kertben? Majd abbahagyom, ha Liliana megérkezett.
GERDA: Te Markus! Egyre több időt töltesz a növényeid között. Történt valami, amit nem mondasz el nekem?
MARKUS: Megint kombinálsz. Nyugodj meg, nincs titkom előtted. (mielőtt tovább beszélne megszólal a bejárati csengő)
GERDA: Ha a Szomszédasszony, be ne engedd!
Markus szélesre tárja az ajtót. Liliana viharzik be, hátizsákot cipelve.
GERDA: Liliana! Gyere ide bogaram, hadd ropogtassalak meg! Nem azt mondtad, hogy két óra múlva érsz ide?
LILIANA: Félreértettél Tante, két órája szálltam fel a vonatra, és már itt vagyok! De semmi baj, ugye? Ó, drága Tante, mennyire hiányoztál! Rengeteget fogok mesélni, annyi, de annyi szépséget láttam! Hoztam fotókat, és videókat is készítettem. India maga a csoda! Diploma után visszamegyek.
GERDA: Vegyél már levegőt gyermekem. Először üljünk le, igyunk egy kávét. Markus! Markus! Hol ez a fiú?
LILIANA: Bevitte a csomagomat a vendégszobába.
GERDA: Markus! Nem hallod? (Markus jön)
MARKUS: Mi ez a nagy sietség? Jövök már. Hallottam, főzöm a kávét. Liliana, de örülök, hogy látlak! (átöleli Lilianat)
GERDA: Ej, Markus, mondtam, hogy mosakodj meg!
LILIANA: Engem, nem zavar. Indiában hozzászoktam. Még most is az ottani élmények hatása alatt állok. Annyira megérintett, hogy az egyik felem örökre ott maradt.
GERDA: Nagy szavak.
LILIANA: Az a kolostor, ahol a meditációt gyakoroltuk, egy domb tetején áll, belátni onnan az egész vidéket. Lehet, hogy a forróság is közrejátszott, de annyira mélyen el tudtam lazulni, mint még soha. Mintha egy másik dimenzió nyílt volna meg előttem. Nyugalom, és színek. Valótlan, megfogalmazhatatlan színek. És illatok. Ó, bárcsak maradhattam volna még!
Kata jön
LILIANA: Hi, Liliana vagyok, Markus unokahúga.
KATA: Szervusz, Kata vagyok, az új gondozónő. (kezet fognak)
LILIANA (elfordul Katától, és tovább folytatja): De visszamegyek, vissza én. Az a kolostor érzem, hogy vár rám, nem fejeztem be még a tanulást.
MARKUS (miközben kávét tölt mindenki bögréjébe): Böjtöltél?
LILIANA: Naponta egyszer étkeztünk, mindig zöldséglevest.
MARKUS: Mert legutóbb gömbölyűbb voltál.
LILIANA: Persze, mert teletömtetek süteménnyel.
MARKUS: Finom volt?
LILIANA: Nagyon finom, házi édes tészta.
MARKUS: Csak mondom, Kata almás pitét sütött.
LILIANA: Majd ebéd után megkóstolom.
MARKUS: Micsoda véletlen, ma pont zöldséglevest főztünk! (visszafojtott nevetéssel) Nyugi, nálunk nem lehet a fő étkezés hús nélkül! Grillezünk. Jó lesz?
LILIANA: Segíthetek?
MARKUS: Ha akarsz!
GERDA: Markus! Toalette!
13.
Gerda és Liliana a nappaliban beszélget.
LILIANA: Min töprengsz Tante?
GERDA: Nem vettél észre Markuson semmi változást?
LILIANA: Kicsit meghízott, de jól áll neki.
GERDA: Nem erre gondoltam. (Liliana kérdően néz rá) Eddig kerülte a nőket. Magának való volt. Ez a hölgyemény azonban, ahogy betette ide lábát, összezavarta a fejét.
LILIANA: Az igaz, hogy vidámabb, mint szokott, de ez nem jelent semmit. Ugyan Tante, szerintem túlkombinálod.
GERDA: Mintha csak Markust hallanám.
LILIANA: Ha ő is ezen a véleményen van, akkor csak rémeket látsz. Különben, miért lenne probléma, ha mégis tetszene neki?
GERDA: Ezt most komolyan kérded? Szerinted, ha Markus közeledne feléje, elfogadná?
LILIANA: Gondot okozna neked? Lenne egy gondoskodó menyed.
GERDA: Ó, Liliana, látszik, hogy még nagyon fiatal vagy. Azt hiszed, amint itt megállapodna, nem mutatná meg az igazi arcát? Hiszen ezek csak azért jönnek ide dolgozni, hogy férjet fogjanak maguknak. Jómódban és biztonságban akarnak élni. Abban a pillanatban, ahogy letelepednek, nagyságos asszonyok lesznek. A gondoskodást elfelejtik.
LILIANA: Én ezt nem tudhatom Tante, te vagy velük minden nap. Télen voltam utoljára nálatok, és akkor is elégedetlen voltál a segítő személlyel.
GERDA: A bálnát mondod? Az arrogáns volt. Kijelentette, hogy sok a munka, és két hét után felmondott.
LILIANA: És az előtte lévő?
GERDA: Az meg nem tudott főzni! Állandóan azt hajtogatta, ahány ház, annyi konyha, ezt már nem tudja megtanulni. Szerinte nem egy ötcsillagos szállodában lakunk, ahol maximálisan kell teljesítenie minden területen. Ő sem maradt itt a szerződés végéig, de a fizetését követelte, csapkodta az asztalt, hogy rendőrséget hív, ha nem kapja meg a pénzét! Így hát, kifizettük. A többi meg nem beszélte a nyelvet.
LILIANA: És akkor megjelent Kata.
GERDA: Olyan, mint egy angyal, láthatatlan szárnyakkal. Tisztán beszél, jól főz, szorgalmas, semmire sem mond nemet. Ha most arra kérném, süssön nekünk valami finomat, vagy takarítsa ki az alagsort, szó nélkül megtenné.
LILIANA: Nem értem, hol itt a baj?
GERDA: Tökéletes ember nem létezik, ezt te is tudod, hiszen pszichológiát tanulsz! Először én is azt hittem, szolgalelkű, de amikor Markus az arcába nézett, már megbizonyosodtam, hogy rafinált ez, kivetette rá a hálóját.
LILIANA: Biztos vagy benne?
GERDA: Eddig még sohasem csalatkoztam a megérzéseimben.
LILIANA: Én azért hagynám a dolgokat maguktól alakulni.
GERDA: Akkor megtörténik a tragédia, és Markus menthetetlen lesz! Ez a haszonleső, úgy mozgatná, akár egy bábut. A kétszobás nyomortelepet felcserélné erre a csodaszép házra. Még a férjem építette, fáradtságos munkával téglától téglára. Emlékszem, ahogy a gyárból hazatérve, szinte alig evett, máris munkához látott. Az első emelet akkor készült el, amikor Markussal várandós lettem, a második pedig a lányunk születésére. Beleőrülök, ha arra gondolok, hogy ez az idegen meg fogja magát, és betelepszik a családi fészkünkbe!
Váratlanul Kata átsiet a nappalin.
GERDA (Lilianának): Szerinted meghallotta?
LILIANA: Ha igen, biztosan lereagálta volna.
Markus jelenik meg.
MARKUS: Minden rendben?
LILIANA: Úgy érzem, ma vacsora után leiszom magam.
14.
KATA ÁLMA
Kata táncol a kertben, a holdfényben, felette a csillagok. Csak forog, forog, majd felszalad a ház oldalán a tetőre, és ott táncol tovább. Aztán még magasabbra szeretne jutni, kinyújtott ujjaival elérni a csillagokat. Sikertelen próbálkozás. Egy darabig leng a magasságban, majd hirtelen zuhanni kezd.
Sötét színpad. Csend.
Kata szaggatott lihegését hallani, ahogy felébred az álomból. Lassan kezd világosodni.
15.
Szinte áll az Óra, alig forog.
Esteledik. Kata ablakot pucol, Gerda a kertben fekszik egy hordozható fotelben. Markus a növényeket locsolja. Váratlanul abbahagyja a munkát, a nappaliba megy, és Kata mögé lép.
MARKUS: Kata!
KATA: Megijesztettél! (megfordul, egymás szemébe néznek) Mi történt?
MARKUS: Te vagy az első, aki nem menekült el tőlünk, hanem itt maradt. Visszajössz hozzánk?
KATA: Még el sem mentem.
MARKUS: Két hét, és elutazol. Tudni szeretném, számíthatok rád?
KATA: Pihennem kell. Nagyon elfáradtam. Nem tudtam, hogy ennyi lesz a kertimunka.
MARKUS: Azt legközelebb nem kell csinálnod. Na?
KATA: Tényleg nem tudom. Lehet, hogy végleg otthon maradok.
MARKUS: He?
GERDA (felébred): Markus!
MARKUS: Én azt hittem…
KATA: Mit?
GERDA: Markus! WC!
MARKUS: Azt hittem…
KATA: Mit hittél?
GERDA: Markus! Markus! Becsinálok! Markus!
MARKUS: Jövök már!!!
Kirohan, kikapja Gerdát a fotelből, és a toalett felé irányítja. Kata zavartan folytatja tovább az ablakpucolást.
GERDA: Markus! Lassabban! Leszakadnak a lábaim!
Kata a konyhába megy, és becsukja maga mögött az ajtót. Markus, Gerdával a nappaliban beszélget a wécéztetés után.
GERDA: Mit mondott? Meghosszabbítja a szerződését?
MARKUS: Nem.
GERDA: Na látod, kellett nekünk kedveskednünk!
MARKUS: Most örülhetsz.
GERDA: Annak örüljek, hogy amíg dolgozol, egyedül leszek? Hogy megyek WC-re?
MARKUS: Majd beállítom a mobil WC-t. Csak át kell ülnöd.
GERDA: Pfúj!
MARKUS: Nadrágpelenka?
GERDA: Mégis, hogy képzeled?
MARKUS: A Szomszédasszony segíthetne, előtte is megtette.
GERDA: Szó sem lehet róla.
MARKUS: Néhány nap szabadságom maradt, azt decemberre tartogatom. Akkor pedig, nincs más lehetőség, új gondozónőt kérünk a közvetítőtől.
GERDA: Nem, és nem! Elegem van belőlük! Állandóan bajt csinálnak, semmi hasznukat nem veszem! Ezek a mihasznák, idejönnek a nyomorból, mindent megkapnak, szállást, étkezést, fizetést, mégsem elég! És még mi hízelgünk nekik! Ki érti ezt?
MARKUS: Ne idegeskedj. Úgyse maradt volna itt a végtelenségig.
GERDA: Miért nem? Senki sem várja odahaza. A fia felnőtt, éli a saját életét. Itt nincs gondja semmire. Mi kéne még?
Nem veszik észre az ajtóban megjelenő Katát.
KATA: Szabadidő.
A dermedt csendet hamarosan heves szóváltás követi.
GERDA: Vacsora után felmész, és reggelig szabad vagy.
KATA: Az alvási idő. Este nyolckor vacsorázunk, legtöbbször fél tíz előtt nem érek a szobámba. Napközben jár a szabadidő.
GERDA: Szinte úgy élsz itt, mint egy családtag. Befogadtunk, úgy bánunk veled, mint még senki idegennel. Mi nem tetszik?
KATA: Napi kétóra jár, nem is olyan sok, érthetetlen ez a támadás. A megállapodásunkban is szerepel. Kicsit kimenni, szadnak lenni, nem törődni mással, mint magammal.
GERDA: Dolgozni jöttél ide, pénzt keresni, nem? Menten megőrülök!
KATA: Nem vitatkozom tovább. Azok után, amit hallottam, vagy megkapom a napi két órámat, vagy csomagolok, és hazamegyek.
Gerda szinte fuldoklik a méregtől, Markus lehajtja a fejét.
MARKUS: Ha elkészültél a mosogatással, megkapod a szabadidődet.
GERDA: Markus!
MARKUS (Katára néz): Ezentúl minden nap.
KATA: Szóval, maradjak.
MARKUS: Maradj. Két hét van még vissza, akkor jön a váltód. Nem változtatjuk meg a megállapodást. Jó lesz így?
KATA: Rendben. (megfordul és kimegy)
GERDA: Mit tettél Markus? Ahelyett, hogy érvényesítetted volna a jogaidat, meghátráltál!
MARKUS: Hát nem érted, hogy neki is vannak jogai?
GERDA: Ugyan milyen jogai vannak egy cselédnek?
MARKUS: Az az idő már elmúlt. Nem bánhatsz velük kényed-kedved szerint. Ráadásul, ő valóban mindent megtesz a kényelmed érdekében. Kicsit nézz már magadba. Neki is jár a pihenés.
GERDA: Azt hittem, ha te kéred…Igaza volt Lilianának, tévedtem!
MARKUS: Miben volt igaza Lilianának?
GERDA: Kísérj fel a szobámba, nem érzem jól magam, most nem tudok beszélni.
16.
Markus felkíséri a lépcsőn Gerdát.
Kata a teraszra lép, és csendesen sírdogál.
Markus jön vissza nagy lendülettel, de amint meghallja Kata elcsukló hangját, fegyelmezi magát, majd tétován megérinti a vállát. Kata letörli könnyeit, és visszalép a nappaliba. Markus utána.
Az Óra megáll.
MARKUS: Kata! Kata! Kérlek, beszéljük meg!
KATA: Elég volt, amiket hallottam.
MARKUS: Tudod jól, milyen az anyám. Irányító típus, megijedt, mert átvetted a szerepét.
KATA: Biztos nem.
MARKUS: Még ha akaratlanul is, de azt tetted. Eddig még senkinek sem sikerült, még nekem sem.
KATA: Ne haragudj Markus, de nagyon fáradt vagyok. Felmegyek, és lefekszem.
MARKUS: Várj! Most már látom, félreértettelek.
KATA: Miben?
MARKUS: Mindenben. A kedvességedben, a mosolyodban, abban, ahogy bántál velem. Olyan voltál, mint egy…
GERDA HANGJA: Markus! Markus! Gyere már! Markus!
KATA: Én mindenkivel kedves vagyok. A munkámhoz tartozik. Az is, hogy beilleszkedjek, hogy megszervezzem a napi teendőket, hogy minden zökkenőmentes legyen.
MARKUS: És az érzések?
KATA: Ha nem működik az empátia, akkor nehezebbé válik a munka.
MARKUS: Nem erre gondoltam. Én…
GERDA HANGJA: Markus! Hol vagy?
Gerda kijön a szobájából, és nehézkesen leindul a lépcsőn.
MARKUS: Én azt hittem, van esélyem, hogy te, meg én…
KATA: Valóban ennyire félreérthető voltam? Markus. Akkor nagyot hibáztam.
MARKUS: Csak áltattam magam. Nem érzel semmit.
KATA: Mit érezhetnék egy olyan férfi iránt, aki együtt alszik az anyjával?
Csend. Észreveszik Gerdát, aki botjára támaszkodva közeledik feléjük.
GERDA (Katának): Mégis, ki vagy te, hogy ítélkezel az életünk felett?
KATA: Azt mondom, amit láttam. Vagy nincs igazam?
GERDA: Te szégyentelen, talán leskelődtél?
KATA: Nyitva hagyták az ajtót. Akkor láttam, hogy egymás mellett fekszenek. Én lennék a szégyentelen?
GERDA: Amióta meghalt a férjem, Markus ápol engem! A nagyszüleit is ő gondozta. Ennyire jó fiú! Még nem hagyott magamra! (Markushoz) Ugye, Markus? Most sem fogsz elhagyni? Senkiért!
MARKUS (Gerdának): Mit tettél velem?
GERDA: Szeretlek, Markus!
MARKUS: Most először megmozdult bennem valami. Szerelmes lettem. De nem kellek neki, mert nem vagyok normális ember!
GERDA (Katának): Légy átkozott! (feléje sújt a botjával, de Kata helyett az asztalon álló kerámia békát találja el)
KATA (felsikolt, a béka felé kap, de már késő, darabjaira hullik szét): Az egyetlen barátom, aki itt meghallgatott! (Gerdának) Engem szidalmaz? Aki tönkretette a fia életét? Maga nem anya, hanem egy szörnyeteg!
GERDA: Miért kellett idejönnöd? Megmérgezted az életem! Mi kell neked? A házam? A vagyonom? A fiamat nem adom! Nem adom!
MARKUS: Beteggé tettél, anya! Élő halottá!
Markus először le akarja fogni Gerda Kata felé hadonászó kezét, a védekezés azonban dulakodássá fajul, végül Markus kifordulva önmagából, a szófára löki anyját, és arcára szorítja a párnát.
KATA (megpróbálja szétválasztani őket, reménytelenül): Markus! Markus! Markus!
Gerda keze élettelenül hanyatlik le a szófáról, Markus elengedi, és Katára néz. Kata hátrálni kezd, majd a vendégszobába menekül. Markus utána. Hangos zajok, sikolyok.
Elsötétül a színpad. Csend.
17.
Még sötét színpad, csupán egy fejgép világítja meg Katát. Egy asztalnál ül, és a vele szemben ülő, homályba veszett személyhez beszél.
KATA: Mit vár tőlem? Mit mondjak?
FÉRFIHANG: Az igazat.
KATA: Fáj a fejem. Alig tudok gondolkodni. Kaphatnék egykis vizet? (egy kéz feléje tol egy vízzel teli poharat) Köszönöm. (lassan iszik belőle) Mióta vagyok itt?
FÉRFIHANG: Két hete.
KATA: Két hete? Hogy lehetséges ez? Nem emlékszem másra, csupán töredékekre.
FÉRFIHANG: Biztos benne? Gondolkodjon nyugodtan. Van időnk.
KATA: Olyan zavaros minden. Azt tudom, hogy Frau Hessingnél dolgozom…Minden reggel fél hétkor kel, beadom neki a gyógyszereit, az ágy másik oldala üres.
FÉRFIHANG: Mit jelent az, hogy üres?
KATA: Nem fekszik mellette senki sem. (remegő kézzel szájához emeli a poharat, kortyol belőle) Kimegyünk a fürdőbe. Ideges. Mindig ideges. Testkefével végig dörzsölöm tetőtől-talpig, aztán mosdókesztyűvel lemosom. Világos színűvel a felsőtestét, sötéttel az alsót. Utána ápolótejjel átkenem, a lábfejét gyógynövényes olajjal masszírozom. Felöltöztetem. Akkor jön az arckrém. Fésülködés. Minden héten be kell csavarni a haját, hogy hullámos legyen. Szereti, ha ápolt. Sötétbarna hajfestéket használ, mint én. Még a hajformánk is hasonló. Kleopátra. Lemegyünk a nappali étkező részébe. Reggelizünk. Türelmetlen, mindenbe beleköt.
FÉRFIHANG: Erre maga?
KATA: Ráhagyom. Hiszen azért vagyok ott, hogy segítsek. Beteg. Egyedül nem tud közlekedni még a házban sem. Muszáj támogatni testileg és lelkileg. De hálátlan, állandóan többet akar, nem állhatok le a munkával, dolgoznom kell. Nem adja ki a szabadidőmet, csak zsörtölődik, és újabb feladatokat ad. Újabbat és még újabbat…Fáradt vagyok, nagyon fáradt. Számolom a napokat, de mintha gyarapodnának, ahelyett, hogy csökkennének. Esténként imádkozom, hogy bírjam még.
FÉRFIHANG: Miért nem bontja fel a szerződését?
KATA: Mert szükségem van a teljes fizetésemre. (alig hallhatóan sírni kezd) Ötvenkét éves vagyok. Dolgozni járok ide, nem azért, hogy letelepedjek, vagy férjet fogjak…Úgy érzem megbolondultam. Talán megint egy agyagfigurához beszélek?
FÉRFIHANG: Nyugodjon meg, valóságos személlyel beszélget.
KATA: Bezárva lenni egy házban egy beteggel, anélkül, hogy néhány órára a szabadba menjek, átszellőztessem a fejem, tisztába tegyem a gondolataimat, megnyugtassam az érzéseimet, nagyon nehéz. Nincs kihez szólnom, csak egy békafigurához az asztallapon. Hát, nem nevetséges? Egy tárgy a barátom.
FÉRFIHANG: Lakik még valaki a házban?
KATA: Nem.
FÉRFIHANG: Nemrég azt mondta, a hálószobai ágy másik oldala üres. Ki szokott feküdni mellette?
KATA: Frau Hessing férje meghalt, már jó ideje özvegy.
FÉRFIHANG: De valaki éjjelente fekszik mellette.
KATA: Nem tudom. Én tényleg nem tudom!
FÉRFIHANG: Van Frau Hessingnek hozzátartozója?
KATA: Egy lánya, aki külföldön él.
FÉRFIHANG: Esetleg más?
KATA: Egy unokahúga.
ÉRFIHANG: És melyikükkel kötötte meg a szerződését?
KATA: A fiával. (rövid, feszült csend után) Jaj, Istenem, Gerda! Gerda! Mit tettem?
FÉRFIHANG: Frau Kis, nyugodjon meg!
KATA: Gyilkos vagyok! Megöltem egy embert! Biztos úr!
FÉRFIHANG: Hilda, hozzon kérem egy nyugtató injekciót!
Egy orvosi rendelő képe bontakozik ki az egyre erősödő fényben. Az Asszisztens a fecskendőre igazítja a tűt, és az orvosnak adja.
PSZICHIÁTER: Nyugodjon meg, Frau Kis, nem vagyok rendőr, maga meg nem gyilkos. Először a betegét védte, utána meg önmagát. Most szépen felhúzzuk a ruhája ujját, kap egy kis koktélt, aztán a nővérek visszakísérik a szobájába. Néhány nap múlva kiengedjük, szabad lesz. (beadja Katának a nyugtatót)
KATA: Gerda?
PSZICHIÁTER: Őszintén sajnálom, csak maga élte túl. Szerencséréje a védekező ösztöne jól működött.
Az Asszisztens átadja a nővéreknek Katát. A Pszichológus éppen a kabátjába bújik, amikor visszatér.
ASSZISZTENS: Egyre több hasonló esettel találkozunk, bár egyik sem volt még ennyire tragikus.
PSZICHIÁTER: Hát igen, nem hiába mondják, sokszor nem tudni, kiért megy ki a mentő. A gondozottért, vagy a gondozóért. (megigazítja a sálját, majd zsebéből bőrkesztyűt húz elő) Apropó! A következő napokban nem leszek elérhető.
ASSZISZTENS: Hosszú hétvége?
PSZICHIÁTER: Mondhatjuk így is. A nejemmel átugrunk Svájcba. És maga? Nemrég vett egy nyaralót a Garda-tónál. Jól emlékszem?
ASSZISZTENS: Jól. A férjemnek most nincs szabadideje, talán a következő hétvégén.
PSZICHIÁTER: Akkor minden jót!
ASSZISZTENS: Kellemes pihenést!
VÉGE
2023 szeptembere, valahol Európában
Nemes Klára a 2023-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: fh. A. Bierstadt-festményrészlet
Ezek is érdekelhetik!
Pekár István János – Szabó Benedek: Rákóczi tér ’92 →
Nemes Klára: LÁNGOLÓ TULIPÁNOK II. (TŰZszirmok A VIHAROS SZÉLBEN) →
Fehér József: Ötven év (Egyfelvonásos színdarab) →
