Halmai Tamás: A feltámadás olvasópróbája. Széljegyzetek Hegedűs Gyöngyi költészetéhez

76 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2023
ISBN: 978-615-6180-60-5 

eredeti ár: 1990 Ft
webshop ár:
1 600 Ft + 500 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás:

Hegedűs Gyöngyi (1967) egy személyben költő, fotográfus és orvos; azaz gazdag szakmai életének minden tartománya a fókuszált figyelem energiáit hasznosítja.

Versszerzőként – aki művei létrejöttét a liturgikusan személytelenítő „szereztetés” szóval írja le – eddig két kötete jelent meg: A pont felett 2017-ben és a lehessen bármi 2023-ban. Mind- kettő a metafizikus gondolati költészet hagyományába illeszkedik, miközben a keresztény motivika mellett az avantgárd és a posztmodern tudásmintázatait is a textusokra hímezi.

Halmai Tamás esszéisztikus érdeklődése versek, szöveghelyek sugalmait fordítja az értekező próza nyelvére; a kiadvány zárlatában pedig a költővel olvasható beszélgetés.

Mert a jelentés a szó feltámadása.

Műhelyünk gondozásában hetedik könyve jelenik meg szerkesztőtársunknak. Mustraként részletet ajánlunk a könyv Kitérők című fejezetéből.

1

Az időről

A legismertebb patrisztikai bonmot e tárgykörben Szent Ágostoné: „Mi az idő? Ha senki nem kérdezi tőlem, akkor tudom. Ha azonban kérdezőnek kell megmagyaráznom, akkor nem tudom.” (Ford. Városi István.) Hegedűs Gyöngyi versei nem tudják és nem nem tudják, hanem mondják az időt. Ki- és beteljesítve egy lírai eszkatológia ígéreteit.

*

Lényegi, vissza-visszatérő motívumról van szó. Motívum? Gyakran érezhetjük: e költészetnek nem annyira tárgya, inkább alanya az idő.

*

Nyelvi eszközeiben is jellemző szöveghely a gyerekek kinőtte játszótér átpoetizálása: „Az anyák / nem térnek vissza a játszótérre, / amit a gyerek kinő. De a tér játssza / velük egyetlen megmaradt játékát, / az időt” (Szabad eltávozás, in: lehessen bármi – a továbbiakban: LB). Az inverzió jelezte nézőpontváltás (játszótér → tér játéka) a gyermekded ártatlanságot két mondaton belül létköltészeti komolysággá érleli; a veszteségre fókuszáló elégikum nyugalmas ráismerésben oldódik föl: a mulandóság térideje így válhat az öröklét határtalanságának előlegévé.

*

A „kiterjedés” szóalakban detektált „erjedés” a fizikai valóságot írja át – elevenné és érlelődővé: „az idő is erjedés, nem kiterjedés” (az egyik térdre rogyás helyett; LB); másutt egy ellenkező érvényű szókép (a holttá dermedés nyelvi tapasztalása) beszél ugyanerről; az idő dimenziójába a kegyelem dimenziónélküliségét is beengedve immár: „elég, hogy / a befagyott időnek is van folyásiránya. a kegyelem / van, hogy kényszerítés. mikor csak a távolság / színezi a tájat, engedem, arcodként fájjon” (színez a tájon; LB).

*

Csak az tudja kijelenteni, hogy „a pontos idő korai következtetés” (nomina sacra, in: A pont felett – a továbbiakban: PF), akinek a szavai tudomással bírnak a pontosnál pontosabb időről.

*

A szavak időtudata a kronoszt érinti, a versszavak a kairoszban otthonosak – sőt honosak. Hegedűs Gyöngyi textusai itt készítenek szállást az olvasónak. És, ami különösebb, a nem olvasónak is.

*

„…a csoda nem luxuskategória […] az idő kikeresztelkedett holttérnek” (lebeg; Napút Online, 2023. április 10.)