Mechler Anna: A debrődi növénytemplom
A régi templomnál fehérre nyílt a rózsa,
Az ég a földhöz ér, fa nőtt a főhajóba,
Az oltár nagy kövéből páfrány nő,
Virágok nyílnak ott, hol állt a térdeplő.
Az ősi hársakon fénylett a látomás,
A földből víz fakadt, feltör egy hűs forrás,
Harangvirágok kelyhe cseng a fal tövén,
S egy hűvös szellő lombot ráz, remeg a fény,
S megáll a perc, az óra, többé nincs idő,
A fűben itt is, ott is barna gomba nő,
Bárányok fémkolompja zengi ritmusát,
A pásztor épp utánuk küldi a kutyát;
Bár mind romok, amikből fű, virág fakad,
Nem bántja fájdalom a vén faágakat,
A korhadt, íves oszlopsor magába zár,
S élet van mindenütt: legyőzve a halál.
Illusztráció: Debrődi növénytemplom
Ezek is érdekelhetik!
Komáromi Gabriella: Az apáca cipője →
P. Gábor Mózes: A múlt őrei és a jövő útmutatói →
Antal Anikó Zsuzsanna: Kékfestő →
