Magyar Miklós: Vendégszövegek Örkény Istvánnál
*
Az 1983-ban megjelent Pisti a vérzivatarban című drámájáról írja Örkény „E század eseményeiből csak az alaphelyzeteket választottam ki; hogy mutatósabban fejezzem ki magam, az archeszituációkat. Olyanokat tehát, melyek nemcsak most és velünk, magyarokkal, hanem máskor és más égtájak alatt is kialakulhattak volna. Alfréd Jarry, a modem drámaírás egyik alapító tagja azt mondta a nézőknek az Übü király bemutatóján: „Történik Lengyelországban, vagyis sehol.” Én viszont így kiáltanék le a nézőtérre: „Történik Magyarországon, azaz mindenhol.”
A Pistit, mint valamennyi Örkény-drámát, sokan és sokféle szempontból elemezték. Az alábbi tanulmány egy új, ismereteim szerint nem tárgyalt aspektust, nevezetesen a vendégszövegek szerepét vizsgálja a Pistiben.
Mielőtt a Pisti vendégszövegeit megvizsgálnánk, vessünk egy pillantást a vendégszövegek irodalmi alkalmazására. A vendégszöveg szerepeltetése közismert az irodalomban. A fogalom elméleti kérdéseivel is behatóan foglalkozó Umberto Eco műveiben gyakorlatilag is él a vendégszövegek alkalmazásával. A rózsa neve című regényét maga a szerző „szövegek krimijének” nevezi, és kutatók sora próbálkozik a számos intertextus megfejtésével. A magyar írók közül Hajnóczy Péter, Temesi Ferenc vagy Esterházy Péter is szívesen nyúltak a vendégszövegekhez. Esterházy egyfajta „feszültséget” akar kelteni az olvasóban az idézetekkel, s mint ahogy azt Marianna D. Bimbaum megfogalmazza az íróval készített interjújában: „a vendégszöveg, akár a hold, udvart teremt maga körül, és rásugároz a Maga szövegére.” A fogadós naplójában pedig ezt írja Esterházy: „A szövegben szó szerinti vagy torz formában, többek közt, szó szerinti vagy torzított formák vannak.” Ugyanakkor az író azt szeretné, ha saját szövegének (a beépített idézetekkel együtt) kisugárzását érezné az olvasó, márpedig − így Esterházy − amennyiben az olvasó felismeri az idézett művet, „akkor annak a sugárzása is működni kezd, akié a szöveg.”
Az író szövege és a vendégszövegek együttesen adják azt az esztétikai hatást, amit a mű olvasása kelt, ezért nincs is értelme különválasztani a kettőt. A kölcsönös hatásra utal már címében is a Függő, ez az egyetlen, véget nem érő mondatból álló „történet”, amelynek témája a kamaszkor, s amelyet egy függő beszédbe foglalt, egymástól „függő” szövegrészek alkotnak. A párbeszédek is idézetek, mert a szereplők Kosztolányi, Csáth Géza, Camus, Wittgenstein és mások műveiből vett idézetekkel beszélgetnek.
A vendégszöveg speciális esete: az önidézés
A vendégszöveg speciális esete – ami Örkény drámájában is jelen van – az önidézés. Esterházy erről nem kevés humorral írja: „Többször úgy tetszhetik, ismétlem magam (mikor ismétlem magam), de nem vagyok trehány, csak tehetetlen.” Az önidézés a Harmonia cælestisben arra szolgál, hogy az első rész apa-képét átvigye a második részbe. A próza iszkolásában szerepel egy vécére kísérés: „Menjünk vécére”, mondja váratlanul. „Jó”, válaszolok, de nem mozdulok, mert nem tudom, mi a teendőm…”Ez szinte szó szerint megismétlődik A szív segédigéiben. Esterházy első regényeiből több részt áttesz későbbi műveibe. Ezeknek az önidézéseknek minden esetben fontos strukturális és esztétikai szerepük van.
Az önidézet nem Esterházy találmánya, még csak nem is posztmodern irodalomé. Proust Az eltűnt idő nyomában című regényében számos helyen idézi önmagát. Ezek közül az egyik legérdekesebbek azok a részek, amelyekben Martinville tornyait idézi fel. Az első említést akkor teszi Marcel, amikor Percepied doktorral egy kocsin Martinville-ben egy beteghez igyekeztek: „Az egyik kanyarnál egyszerre ezt a bizonyos különleges, semmihez sem fogható örömöt éreztem, ahogy megpillantottam Martinville kettős tornyát (…) majd a vieux-vicq-i tornyot is, amelyet egy domb és völgy választ el az előbbi kettőtől, s egy magasabb fennsíkon, a távolban áll, most azonban közvetlen szomszédjuknak látszott.” Az elbeszélőre olyan mély benyomást tett a látvány, hogy papírt és ceruzát kért a doktortól és lejegyezte benyomásait. Itt lényegében önmagát idézi Proust, ha nem is szó szerint: „Magányosan emelkedve a síkság fölé, s mintegy elveszetten a nagy lapályon, tört az ég felé Martinville két tornya. Nemsokára már egy harmadikat is megláttunk, mert merész fordulattal szembeállt velük és csatlakozott hozzájuk egy megkésett harangtorony, Vieux-vicq-é.” (Jancsó Júlia fordítása).
Ez a szöveg a Le Figaro 1907. november 19-i számában megjelent cikk Les Impression de route en automobile (Úti élmények automobilon) részleges újraközlése. Ezek szerint a regényben található önidézetet egy régebbi cikkéből vette át Proust. De itt nem ér véget a prousti önidézés. 1919-ben Proust a Pastiche et mélanges-ban ugyanezt a szöveget Journée en automobil (Egy nap automobilon) címmel közölte.
Önidézés a Pisti a vérzivatarban című drámában
Örkény saját szövegeit, az Egyperceseket adaptálja a Pistiben. Erről ő maga is beszél, amikor a Pisti drámai szituációira utaláskor megjegyzi: „jó néhány „egyperces novellám” épp az ilyen szituációkról szólt. Ezeket bele is illesztettem a Pisti a vérzivatarban mozaikcselekményébe, de nem odavetetten, szedett-vedetten, hanem kronologikus rendben, gondosan megtervezve, mintha egy lassított filmen mutatnám be egy sziklarobbanás folyamatát.”
A megváltó című egypercesben az író, amikor befejezte drámáját, megkéri Volentik bácsit, vigye be a Balatonon annyira, hogy már ne lehessen őket a partról látni, majd megszólal: „Megpróbálok egy kicsit a vízen járni.” Ugyanezt olvassuk a Pistiben: „PISTI Akkor húzza be az evezőt, Volentik bácsi… (Lázban.) Megpróbálok egy kicsit a vízen járni.”.
A Hárem című egyperces ugyancsak átkerül a Pistibe. V. P.-nek nyolc felesége volt. Amikor kiderült a dolog, a bíróságon a vádlott azzal védekezik, hogy „Nekem az egyformaság rosszabb, mint a halál”. A Pisti dramatizált változatában Pistinek hat felesége van, köztük Rizi. Itt elhangzik egy mondat, ami a Hárem férjének mondatára rímel: „Én az egyformaságba belepusztulok.”
A Pistiben az Egypercesek dramatizált változatai határozzák meg a mű laza, füzérszerű struktúráját A vendégszöveg működésének mechanizmusát az Örkényi műben az Apróhirdetés című egyperces novella (alcíme Örök nosztalgia) és drámabeli változatának egybevetésével lehet talán a legérzékletesebben bemutatni: „Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral felszerelt, Sas-hegyre néző lakásomat sürgősen, ráfizetéssel is elcserélném Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt lakásra, a Sas-hegyre néző kilátással.” Ez a mini remekmű azoknak a mindennapjainkban is létező lakáskeresőknek groteszk kifigurázása, akik minden megnézett lakásban a saját, megszokott otthonukat szeretnék viszontlátni. Ezt az egypercest ülteti át Örkény abba a részbe, ahol Rizi változtatni akar az életén:
„TEVÉKENY (aktatáskával mint lakásügynök, besiet) Kezét csókolom. A hirdetésre jöttem. Körülnéz. Ez volna az?
RIZI Igen. Ön kétszoba-hallost keres?
TEVÉKENY Én mindenféle lakást keresek. Nem magamnak, asszonyom, ügyvédi irodában dolgozom, és a lakásközvetítés a mellékkeresetem.
RIZI Hát akkor segítsen. El akarok innen menni. Gyökeresen változtatni akarok az életemen.
TEVÉKENY Nem lesz nehéz, kérem. Rengeteg a lakáscsere. Az emberek valami másra, valami jobbra vágynak… Erkély is van?
RIZI Van. kérem. Látja a kilátást? Teljesen déli fekvés, ötödik emelet, ahonnan a Sas-hegy csúcsára látni.
TEVÉKENY Szép!
RIZI Szép? Páratlan, gyönyörű, egyetlen a maga nemében.
TEVÉKENY (jegyez) Tehát Joliot-Curie tér három, ötödik emelet, két szoba. hall, kilátással a Sas-hegyre. Fürdőszoba, konyha… Önnek mi a kívánsága?
RIZI Ó, nekem mindegy. Csak innen el.
TEVÉKENY Alkalmasint kisebbet szeretne.
RIZI Nem okvetlenül.
TEVÉKENY Tehát két szoba hall, csak más városrészben… Lehetne Pesten?
RIZI Nem, nem. Budához ragaszkodom.
TEVÉKENY Van is valamim, fönt a Várban.
RIZI Déli fekvés?
TEVÉKENY Déli fekvés, szép kilátás.
RIZI A Sas-hegyre?
TEVÉKENY A Gellérthegyre.
RIZI Ezt ne kívánja. Ha a Sas-hegytől megválnék, mintha kitépnék a két szemem.
TEVÉKENY Ezt is megértem. De hát akkor nem marad más hátra, mint hogy itt, magán a Joliot-Curie téren keressünk valami megfelelőt.
RIZI Hál miért ne?
TEVÉKENY És van is egy. Innen az ötödik ház. Tavaly lett kész.
RIZI Ismerem. Nem felel meg. A kilátás miatt.
TEVÉKENY De hát onnan is a Sas-hegyre látni!
RIZI Csak más látószögből! Mit képzel? Tönkre akarja tenni az életemet?
TEVÉKENY Jaj, dehogy. Én egy szép lakást akarok önnek szerezni, hogy változtatni tudjon az életén.
RIZI Gyökeresen.
TEVÉKENY Igen. Már meg is van.
RIZI (örömmel) Igazán? Hol?
TEVÉKENY Ennek a háznak az ötödik emeletén.
RIZI Az ajtószám?
TEVÉKENY Kettes. A liftajtóval szemben.
RIZI (egy kis csodálkozással, aztán elégedetten) Nézze meg az ember… Az én lakásom.
TEVÉKENY Megfelel?
RIZI Hát persze. És mivel tartozom?”
A Pisti befejezése a Budapest című Egypercesből való. A novella: „A Kálvin téren egy autóbusz nekirohant egy fának. Hirtelen az egész városban megálltak az összes villamosok. Minden megállt, még a kisvasút is a játéküzlet kirakatában. Csönd lett. Később még felzörgött valami, de csak egy újságpapírt söpört magával a szél. Aztán nekisodorta egy falnak, és még nagyobb lett a csönd.
Nyolc perccel az atombomba robbanása után kialudt a villany, rögtön utána a rádióban lejárt az utolsó gramofonlemez. Egy óra múlva szörcsögni kezdtek a csapok, aztán nem folyt több víz. A lomb is száraz lett, akár a bádog. A szemafor szabad utat jelzett, de az utolsó bécsi gyors már nem futott be a pályaudvarra. Mozdonya kazánjában reggelre kihűlt a víz.
Egy hónap alatt elgyomosodtak a parkok, zab nőtt a gyermekjátszóterek homokozóiban; ezalatt a söntések polcain is beszáradtak az étvágygerjesztő italok. Minden élelmiszert, az összes bőrdíszműárut és a könyvtári könyveket megették az egerek. Az egér roppant szapora állat; ötször is lefial egy esztendőben. Nem sok idő múlva úgy ellepték az utcákat, mint valami bársonyos, iszapszerűen hömpölygő kövezet.
Birtokba vették a lakásokat, a lakásokban az ágyakat, a színházakban a zsöllyéket. Bejutottak az Operába is, ahol a Traviata került színre utoljára. Amikor az utolsó hegedűn átrágták az utolsó húrt, annak pendülése volt Budapest búcsúszava.
De már másnap, az Operával épp átellenben, egy romház kövein megjelent egy cédula: “Hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné.”
A Pistiben: „Minden ehetőt fölettek az egerek. Az egér roppant szapora állat. Nem sok idő múlva úgy ellepték az utcákat, mint valami bársonyos, iszapszerűen hömpölygő kövezet. Birtokba vették a lakásokat, a lakásokban az ágyakat, a színházakban a zsöllyéket. Bejutottak az Operába is, ahol a Traviata került színre utoljára. ÉNEK. La Traviata. Amikor az utolsó hegedűn átrágták az utolsó húrt, annak pendülése volt Budapest búcsúszava. De már másnap, az Operával épp átellenben, egy romház kövein megjelent egy cédula: Hozott szalonnával egérirtást vállal özvegy Varsányiné!”
Varsányiné apróhirdetése groteszk humorával oldja a tragikus légkört. A szereplők először lelkesen, majd nevetve mondják egyszerre: Varsányiné. Ám a szerzői utasítás szerint az arcukra fagy a nevetés. És itt lesz vége a darabnak.
Illusztráció: Balla Demeter fotójának részletével
Ezek is érdekelhetik!
Halmai Tamás: Az utolsó dallam jogán →
P. Gábor Mózes: Galileai alternatíva →
Magyar Miklós: Renoir-illusztrációk Émile Zola regényéhez →
