Ötvös Németh Edit: tűztelevízió (versek)
•
tűztelevízió
egész nap hurcolja magát
gyenge deformálódott csontokat
vonallá préselődött aszalt somot
valaha halványkék zafírt ami most
olvadt zavaros kocsonya lében úszik
és néha túlcsordul leve a tányér peremén
esetlen meggörbült inga véletlenszerű kilengéssel
karjai folyton beakadnak a szekrények réseibe
kutakodik nem tudja mit keres mégis örül
minden kincsnek ami horgas ujjai közé akad
egész nap hurcolja magát
mamuszos lábai köré fátylat teker
menyasszonyi ruhaként siklik utána a szakadt pókháló
megbotlik a küszöb útját állja
az ajtófélfa körme alá tolja magát
fülel mintha kisbaba sírna
de csak a szél sikítozik a drótra kötözött szőlő körül
leül a lócára lassan megkotorja a vaskályha gyomrát
képzelődve a tűzbe bámul
megpihen hiszen egész nap csak hurcolta magát
kihívó vers
hiszek benned kámzsás nyakú vágy
ezer föld kincse nagyot roppanó
lángszóróval maró vaskos döbbenet
kenderszöszös térben stabil dinamó
te ki horgas ujjal téped húsomat
kínzókamrás vákuumot szívón
kifolyt nyálú hajnalokon
legyél az arcpirosítóm
ördögtől szerzett égető akarat
szabja százfele silány kedvemet
mégis mi vagyunk ilyenkor az ideális álom
rongyosra zúzott tested a testemen
Ötvös Németh Edit a 2023-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: J. Israëls
Ezek is érdekelhetik!
Szederkényi Éva Kata versei* →
Takács Nándor: Az ősök hagyatéka (versek) →
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
